24. Fejezet

Sziasztok!

Mivel bizonyára mindenki nagyon szomorú, így, hogy elkezdődött az új tanév, gondoltam nem várok egy hetet, hanem megörvendeztetlek titeket egy új résszel, hogy legyen valami jó is a mai napban. ;)

- ...akkor elmegyek veled.

- De én nem akarom!

- Akkor te sem mehetsz.

Az ominózus újra egymásra találásunk óta kettőnk között ez volt a fő téma. Kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy mi nem lehetünk csak úgy szimplán együtt, egyfolytában nyírnunk kell egymást. Mint oly sokszor az elmúlt héten, most is Brianne smséről vitáztunk. Még az ötödik élő show napján sem volt hajlandó leállni a témával. Amint lejöttek a színpadról, Zayn rákezdett a "nem engedlek el egyedül a szüleidhez egy börtönbe" című műsorra, amit már unásig végighallgatott mindenki. Így a srácok amikor csak tehették elkerültek minket. Most viszont nem volt rá alkalmuk, ugyanis épp egy interjúra utaztunk. Láttam Harry arcán, hogy legszívesebben kiugrana a kocsiból, Niall az ablakhoz passzírozódva kért néma segítséget a mellettünk elszáguldó autóktól. 

- De Adam azt...

- Nem érdekel az a gyökér Ashley.  Nem és kész.

Égnek emeltem a tekintetem és látható szenvedésbe kezdtem. Nem akartam találkozni a szüleimmel, nem érdekelt, hogy mit akarnak tőlem. Akárhányszor megpróbáltak velem kapcsolatba lépni, már csírájában elfojtottam minden próbálkozást. Legyen az telefon vagy levél. Üzenhettek bárkin keresztül, az sem érdekel. Briannetől azonban még soha nem érkezett hasonló üzenet tőlük, hiszen ő mindig az én pártomat fogta. Pont ezért furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarhatnak. Bár mindketten egymástól elkülönítve - még külön városban is - sínylődnek, szerettek volna látni. Külön-külön pedig igencsak furcsa lett volna megoldani, így ha lett volna választási lehetőségem, inkább az apámat látogattam volna meg. Őt Exeterben tartották fogva, ami két és fél órára van Londontól, szóval egy egész napot rá kellett volna szánnom, ahhoz pedig nem volt kedvem. Zayn és a banda volt az első.

- Ash figyelsz rám?

- Ha?

Hoppá, ezek szerint Zayn végig hozzám beszélt. Segítségkérően pillantottam Louisra, aki elhúzta a mutatóujját a nyaka alatt, a Zayn bomba pedig abban a pillanatban robbant.

- Nem hiszem el, hogy nem tudsz legalább egy kicsit is odafigyelni rám. Én aggódom érted, szemben az Adam gyerekkel, aki még bátorított is erre a hatalmas marhaságra. Évekig drogoztak téged Ashley, rabszolgát csináltak belőled, te pedig ezt elfelejtve rohannál csak azért, mert beszélni akarnak veled?

Figyeltem a nyakán kidülledő ereket, és arra gondoltam, hogy milyen helyes, amikor mérges, az arca kipirosodik és egyfolytában jár a jobb lába. Bamba mosollyal a képemen billentettem oldalra a fejemet, de szerencsére Liam épp időben vágott oldalba, úgyhogy mire Zayn felém fordult, már igyekeztem bűnbánó arcot vágni.

- Lehetne, hogy ejtitek a témát, csak egy kicsit?

Kérdezte Niall felénk fordulva, de Zayn mérges tekintetét látva inkább visszafordult az ablak felé, és tovább szenvedett, csöndben, magában. 

- Akár ejtitek, akár nem, nekünk most interjúnk lesz.

A kocsi abban a pillanatban lefékezett én pedig megpillantottam egy rakás rajongót. Plakátokkal várták a fiúkat, sikongattak és ugráltak a kordon mögött, tiszta hisztéria volt. A másik négy srácon láttam, hogy alig várja, hogy kiszálljon és odamehessen a rajongó hadak tömegéhez, de Zayn még mindig mérges volt. Óvatosan felé nyúltam, megérintettem a kezét. Egy pillanat alatt elhúzta, de látva a bánatos képemet inkább a karom után nyúlt és maga felé fordított.

- Még nem végeztünk.

Láttam rajta, hogy ellágyul a tekintete, nyomott egy gyors csókot a számra és a fiúkkal együtt kiszállt a kocsiból. Egy pillanatra a vakuk kereszttüzébe kerültem, de aztán egy biztonsági őr gyorsan visszahúzta a kocsi ajtaját és a hátsó bejárathoz hajtott velem. 

- Most már kiszállhat Miss Van der West.

Kaptam egy bátorító mosolyt, de tudtam, hogy ezt is csak azért, mert Tomnak nem kell tovább hallgatnia minket. Elfintorodtam, majd abban a pillanatban kiugrottam a kocsiból a hűvös éjszakába és a stúdió hátsó részénél találtam magamat. A stáb két tagja kinyitotta nekem az ajtót én pedig beslisszoltam abba az irányba amerre a srácok öltözőjét mutatták. Nem keltettem túl nagy feltűnést, vagy legalábbis remélem, ugyanis a rajongók még mindig nem sejtenek semmit a románcról és nem is igazán akartam, hogy ez változzon. Türelmesen nézelődtem, gondoltam, hogy eltart egy darabig, mire megérkeznek. Aztán meglepődve fordultam az ajtó felé, ami kicsapódott. Zayn izzó tekintetével találtam szembe magamat. Nem tétovázott, elindult felém én néhány lépést hátráltam, a hátam nekiütközött a falnak, ezzel egy időben megérkezett Zayn is, a testével a falnak nyomott, a kezei a fejem mellett ököllel csapódtak a falba. Ijedten húztam össze magamat a hangos csattanásra, de úgy tűnt, hogy neki meg sem kottyan.

- Annyira fel tudsz bosszantani.

Lassan nyitottam ki a szememet mert tudtam, ha kinyitom azonnal elnyel a csoki barna tekintete, már épp ki akartam bújni a karja alatt, amikor egyszerűen nekem támadt. Erőszakosan csókolt, minden dühét beleadta, de ettől ha lehetett, csak még jobb volt. Már nem akartam menekülni, azt akartam, hogy szorosabban tartson. A ujjaimmal végigszántottam a mellkasát, amire elégedetten felmordult, de mire belemelegedhettünk volna a dologba, nyílt az ajtó és egy megszeppent titkárnőstílusú egérhangú lány lépett be. Mindketten kérdően fordultunk felé, ő meg makogott valamit az üdítőkről aztán zavarában inkább gyorsan becsapta maga mögött az ajtót.

- Bassza meg.

Suttogta a fülem mellett elégedetlenül, mondtam volna én is valami hasonlót, de túlságosan ziháltam ahhoz, minthogy megtudjak szólalni. Abban a pillanatban ellépett tőlem, de előtte még búcsúzóul belecsókolt a nyakamba.

- Még nem végeztem veled.

Rám kacsintott, majd elvett egy üveg vizet a türkös pultról és szétöntötte két pohárba. 

- Reméltem is.

Bukott ki belőlem, miközben a pohárért nyúltam és egy hajtásra kiittam a tartalmát. Próbálta elrejteni a vigyorát, de mégsem sikerült egészen és ez engem is megmosolyogtatott. Leültünk a kanapára, de beszélgetés helyett inkább mindketten a telefonunkba temetkeztünk. Csak lopva pillantottunk néha egymásra, mindketten tudtuk, hogyha folytatjuk, annak nagyon nagyon csúnya vége lett volna. Szerencse, hogy félbeszakított minket az ugronc, ugyanis a fiúk beléptek az öltözőbe, a kezük tele volt a nekik készített apróságokkal amit a rajongóktól kaptam. 

- Zayn mi lett veled? Miért nem maradtál? Eszméletlen volt.

Mondta Niall, miközben hozzávágott Zaynhez egy plüss szívet. Mindannyian fel voltak spannolva, láttam, hogy a találkozás a rajongókkal jót tett nekik. 

- Fontosabb dolgom volt.

Rám kacsintott, én pedig automatikusan lentebb húzódtam a kanapén és legszívesebben befogtam volna a fülemet is, ugyanis egyszerre kezdett bele a "húúú"-ba mind a négy. Szívattak volna még tovább is, de várta őket a smink, és a beállás, úgyhogy csak a háttérből tudtam figyelni őket. Szerencsére válthattam velük néhány szót még az interjú előtt. Elsoroltam nekik amit ötezerszer megbeszéltünk, gyorsan visszaigazgattam Harold elcseszett haját, aztán megszólalt a felvétel kezdetét jelző csengő és elsötétült a nézőtér. 

- Fiúk lányok, ma egy nagyon különleges meglepetéssel készültünk nektek, ugyanis a stúdióban köszönthetjük a One Directiont.

A közönség tapsolt a lányok sikítoztak, én pedig örömömben majdnem elbőgtem magamat. Annyira büszke voltam rájuk. Bár nem én fedeztem fel őket és nem az én érdemem, de azért mégiscsak boldog voltam, hogy sikerül nekik. Ők persze csak lazán integettek, majd elkezdődött  az interjúzás.

- Először is, üdvözöllek titeket a műsorban. Másodszorra pedig, muszáj megkérdeznem, a lelkemre kötötték. Melyikőtök szingli?

Kicsit meglepődtem, hogy így belevágott a közepébe, de a nézettség az nézettség. Persze a srácok nem jöttek zavarba, Niall és Harry feltették a kezüket. Szurkoltam, hogy végre az én feketém is emelje fel a kezét, de nem történt semmi. Zayn lazán hátradőlt és a térdére fektette a bokáját, a kezeit a kanapé háttámláján nyugtatta, miközben nekem majdnem kiesett a szívem, annyira zakatolt.

- Szóval Harry Niall szabad, na de mi van veletek srácok?

Szánom-bánom, de nem tudtam figyelni se Liamre se Louisra, pedig akartam. Azon zakatolt az agyam, hogy vajon mit fog mondani Zayn. Aggódva rágtam a körmömet és annyira hülyén festhettem, hogy a mellettem ülő lány, aki mellesleg 1D pólót viselt, rám szólt. 

- Nem kell semmi extrára gondolni, van valaki, akivel komoly a dolog.

Macsós válasz, még a végén vállat is vont és bár kicsit rosszul esett, tudtam, hogy tőle nem számíthatok romantikus ömlengésre, ő egyszerűen nem olyan. Annak viszont nagyon örültem, hogy nem adott ki. Ezek után már más mederben folyt tovább a beszélgetés. A fiúk megköszönték a rajongóknak, illetve a műsornak a lehetőséget. Faggatták őket a hatodik élő showról, és így tovább. Csak egy óra volt az egész, ők pedig tökéletesek voltak, mint mindig.

Amint vége lett és a tömeg meg oszlott én még mindig a helyemen ültem és vártam. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mire. A gondolataim ezerfelé cikáztak, nagy sokára megérkezett Liam, mikor meglátott intett, majd a lépcsőn felsétálva leült mellém. Nem pillantott rám, várta, hogy mikor szólalok meg.

- Nem fog engedni, igaz?

Liam vigyorogva lehajtotta a fejét, és ebből már tudtam, hogy vége a játéknak. Ha nem akarom, hogy így folytatódjon a kapcsolatunk, és hosszabb legyen az élete mint a tiszavirágé engednem kellett.

- Jót akar neked, szerintem hagynod kellene...

- Talán igazad van.

Már attól görcsbe állt a gyomrom, hogy belegondoltam abba, hogy Zayn egy helyiségben lesz az apámmal, de ha egyszer csak így lehet vége a hisztinek, akkor legyen.

- Jöttök?

Kiabált fel Louis, mi pedig felkeltünk, de nem beszéltünk többet. Hálás voltam Liamnek, bár nyilván többet várt tőlem, de a megnyílás nem igazán megy, még Zayn előtt sem. 

Hajnal hármat mutatott már óra, de még mindig ébren voltunk, a mellkasán pihentetve az államat apró köröket rajzoltam a körmömmel a csupasz mellkasára. Annak ellenére, hogy sokat vitatkoztunk, ez még mindig tökéletesen ment. Végigsimított a gerincemen, majd fáradt mosollyal az arcán borzolta össze a hajamat. 

- Tudod, talán mégis eljöhetnél velem, apához.

Figyeltem, ahogy összevonta a szemöldökét és megfogta a kezemet, amivel az előbb még rajzolgattam.

- Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. 

Én is féltem attól, hogy mi fog ott várni, vagy, hogy mi fog történni. De minden rossz ellenére, amit ellenem tettek, attól még a szüleim voltak.

- Semennyire, de minél korábban megyünk el, annál gyorsabban zárhatjuk le ezt a dolgot.

Ez volt az aduász, tudtam, hogy ő is maga mögött szeretné hagyni a problémákat. Mikor halványan bólintott, elmosolyodtam, és témát váltottam.

- Miért vallottad be? 

- Micsodát?

- Hogy barátnőd van.

- Mert nem akarlak eltitkolni, már mondtam. 

- Talán mégis kellene, nem akarom, hogy arról cikkezzenek, hogy egy lecsúszott celebbel jársz.

Még  a félhomályban is láttam, ahogy vág egy grimaszt. A szívem meglódult, mert tudtam, hogy nem így vélekedik rólam.

- Szeretlek Ash...

23. Fejezet

Csak feküdtem mellett az ágyon és szótlanul figyeltem, ahogy alszik. Hiába kerestem a megfelelő szót rá, egyszerűen nem találtam. Óvatosan felé nyúltam és megérintettem az arcát, attól féltem, hogyha hozzáérek egyszerűen szertefoszlik, vagy ami még rosszabb, hogy hirtelen felriadok és kiderül, hogy az egész csak álom volt. Végighúztam a mutatóujjamat az arcán, mire felmordult és fáradtan kinyitotta a szemeit, de mikor tudatosult benne, hogy én fekszem mellette halványan elmosolyodott a kezemet az ajkaira húzta és belecsókolta  tenyerembe.

 - Nem szeretem ha néznek, miközben alszok.

A hangja rekedtes volt a fáradtságtól, annyira dögös, hogy azt hittem ismét rávetem magamat, de mivel hajnali öt óra volt és másnap kőkemény próba elé nézett, úgy döntöttem, hogy meghagyom neki ezt a pár órát. 

- Sajnálom.

Suttogtam vissza, óvatosan felültem, és a telefonom fényével kerestem az egyikünk felsőrészét. A ruháink szanaszét hevertek a szobában, úgy, ahogy leszaggattuk egymásról, haloványan emlékeztem rá, hogy szétszakította a felsőmet, de reménykedtem benne, hogy nem így történt, mert az volt a kedvencem. Bár ezért az estéért beáldoztam volna bármelyik Prada táskámat. 

- Mit gondolsz hová mész? Itt maradsz mellettem, nem engedlek.

A szeme ugyan csukva volt, de mégis megtalálta a csuklómat és egy gyors mozdulattal visszahúzott magához, hátat fordítottam neki, ő pedig közel húzott, a kezét lustán átvetette a derekamon. 

- Aludj.

Nem volt túl beszédes, de hát, mire is számíthat az ember hajnalban, ráadásul egy ilyen nap, főleg egy ilyen éjszaka után?! De én akkor sem tudtam aludni, egész éjjel a tegnapi történéseken járt az eszem. Felsóhajtottam, mire automatikusan közelebb húzott magához, pedig csak azon gondolkodtam, hogy lehetnék-e még ennél is boldogabb. 

21 órával korábban..

Hiába beszéltünk meg nyolc órát, már reggel hatkor kipattantam az ágyból és tétlenül néztem a hatalmas szekrényemet. Az ágyamon már egy jó nagy kupac leledzett, arra várva, hogy valaki majd egyszer csak visszapakolja őket. De az a valaki nem én leszek, az már biztos, legalábbis nem ma, nekem ma más dolgom van. Apropó dolog. Fogalmam sem volt, mire számítsak, pont ezért voltam olyan tétlen. A tegnapi telefon egy kissé felzaklatott, Zayn nyers volt és határozott, ellentmondást nem tűrve jelentette be, hogy ma elvisz. Ha akartam volna sem tudtam volna tiltakozni, ugyanis nem hagyott rá időt. Persze, megtehettem volna, hogy egyszerűen csak megvárom, amíg megunja lent a dörömbölést, de annál jobban szerettem, mintsem hagytam volna ki egy ilyen lehetőséget. A kérdés már csak, hogy mi indította be nála ezt a folyamatot. Alig pár napja még csak sértések záporoztak felém az irányából, most meg találkozni akar? Volt egy sanda gyanúm, hogy a fiúk és Lyla keze van a dologban, hiszen ő pontosan tudta, hogy mennyit szenvedtem. További fél óra ácsingózás után úgy döntöttem, hogy felveszek egy fekete farmert, egy sima világoskék csipkés felsőt, a hajamat kontyba tűztem, bokacsizma és kabát, hiszen azért mégiscsak November van, és Londonban sose lehet tudni, de egy biztos, esni fog. Már nagyon kíváncsi voltam, a halvány smink ellenérte az arcom olyan volt, mintha magamra borítottam volna a pirosítót. Mire készen lettem már csak tíz perc volt nyolcig, gyorsan lerohantam a lépcsőn és már a cipőmet vettem, amikor Adam kómás fejjel kisétált a nappaliból. Miután újraindítottam a szívemet, az első gondolatom az volt, hogy ez mégis mit keres itt? Ki adott neki kulcsot? Aztán rá kellett jönnöm, hogy este én magam engedtem be, de azt nem akartam, hogy a szobámban aludjon, ő pedig  nem volt hajlandó elfogadni a vendégszobát, gondolom dacból.

 - Hová mész?

Végigpillantott rajtam, majd mielőtt válaszolhattam volna rosszmájúan felröhögött.

 - Át fog verni Ash, megint. Hagyd a franca a srácot és gyere reggelizzünk valamit.

Ásított, majd megfogta a vállaimat és elindított befelé a konyhába, de kibújtam a karja alatt és az ajtó felé vettem az irányt.

 - Ne legyél hülye picsa West. 

Utáltam amikor így hívott, el kellett számolnom tízig, hogy ne osszam ki, különben már a ruhái repültek volna kifelé a hátsókertbe. Mielőtt azonban bárhogyan is reagálhattam volna, megszólalt a csengő. Mint valami elcsépelt filmben, egyszerre kaptuk oda a fejünket és indultunk meg. Én már rohantam, a kulcs ott volt zárban, Kinyitotta, egy gyors mozdulattal kihúztam a kulcsot és szélesre tártam az ajtót. Ott állt Ő, teljes életnagyságban. Az arcán egy tétova mosollyal, a kezei a zsebébe süllyesztve, a válla egy kissé felhúzva. Tökéletes volt, illetve lett volna, ha nem komorodik el, amikor meglátja Adamet, aki alsógatyában vigyorogva integetett, majd mikor hátrafordultam, bemutatott és nekitámaszkodott a falnak.

 - Mehetünk?

Nem voltam biztos benne, hogy ezután is velem szeretné tölteni a napot és valószínű, hogy Adam is ebbe bízott, de Zayn megemberelte magát. Megrázta a fejét és félreállt az ajtóból. 

 - Csak utánad.

Szélesen vigyorogva léptem ki a szitáló esőbe, ráfintorogtam Adamre, majd becsaptam az ajtót és kulcsra zártam, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg Adam majd nem tud kijönni. Követtem őt és meglepődve vettem észre, hogy egy autó parkol a házunk előtt. Pontosabban az az autó, amivel a versenyzőket szokták hozni-vinni az interjúkra.

 - Ezzel megyünk?

Vigyorogva bólintott és kinyitotta nekem az ajtót, majd bevágódott mellém és jókedvűen összedörzsölte a kezét. Nem is tudom mikor láttam őt utoljára ennyire felszabadultnak.

 - Elkérhetem a telefonodat?

Kissé furcsálltam a kérdést, de mivel azt hittem, hogy valami titkot akar kilesni, azonnal előkaptam a készüléket mielőtt azt hihette volna, hogy valamit is rejtegetni szándékozok. Gyorsan kikapta a kezemből, majd előhalászta az övét is, kikapcsolta őket és előreadta a sofőrnek. Értetlenül pillantottam rá, a mai napon már sokadszorra, de ő csak megvonta a vállát.

 - Így nem érhet el minket senki, csak ketten leszünk. Köszönöm Tom, itt jó lesz.

A kocsi abban a pillanatban megállt, én pedig kinéztem az ablakán, a meglepődéstől pedig egyszerűen felnevettem. Egy hatalmas fehér épület előtt parkoltunk le, amire hatalmas betűkkel ki volt írva: AQUARIUM. Ahhoz képest, hogy már évek óta Londonban élek, még egyetlen egyszer sem jöttem el ide. Gyerekkoromban voltam itt, de kellemetlen élmények fűztek ide, talán azért nem jöttem vissza, pedig mindig is csodálatos helynek tartottam. 

 - Gyere, menjünk.

Kiszállt a kocsiból, majd megfogta a kezemet és kisegített. Azt hittem, hogy ezután elengedi, de helyette szorosan kulcsait az ujjait az enyémekre. Intett a sofőrnek, mire az bólintott, beszállt a kocsiba és már ott sem volt. Mi pedig lassan elindultunk a bejárat felé, ahol hosszú sor kígyózott. Néhány fiatalabb várakozó már távolról felismerte Zaynt, láttam, ahogy a szájuk elé kapják a kezüket és összesúgnak nekem pedig automatikusan le kellett sütnöm a szememet zavaromba.

 - Ne csináld. 

Kissé talán követelőző volt és mogorva. Nem értettem, hogy miért nem szólunk egymáshoz pár szónál többet, de nem firtattam. Odaintett a rajongóknak, majd végszóra egy hátsó ajtó kinyílt, mi pedig bementünk rajta. Semmi sor, semmi várakozás. Nem mintha nagyon meg kellene ezen lepődni, hiszen azért mégiscsak Zayn Malikról van szó. Kezet rázott a középkorú férfival, mintha ezer éve barátok lennénk, majd elindultunk az általa mutatott irányba.

 - Megmondod mit csinálunk itt?

Úgy nézett rám, mintha egy fogyatékossal lenne dolga, de nem bírta tovább, elröhögte magát, és átfogta a derekamat.

 - Azt hittem, jó randihelyszín lesz, nézzük a halakat és beszélgetünk. Nem mertelek messzebbre vinni, mert féltem, hogy esetleg kiugrasz  a kocsiból.

 - És ki volt az öreg?

 - Az egyik vezető. A lányai nagy rajongók, kapott négy jegyet szombatra. 

Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, megvonta a vállát, közben pedig elértünk az első hatalmas akváriumhoz. Nem emlékeztem rá, hogy ez ekkora, elengedtem a kezét, egész közel menten az üveghez és ráfektettem a kezemet, mintha így elérném a bent úszkáló hatalmas halakat. Ő lassan odasétált mögé és átkarolta a derekamat. Az érintésétől kirázott a hideg, mégis annyira természetes és magától értetődő volt.

 - Amikor először voltam itt, hat éves lehetettem. Akkor ment az egyik filmem a moziba és a gyerekek megismertek. Minden szülő közös képet akart velem meg a kölykével, anyák meg végig veszekedték az egészet. 

Felsóhajtott, és a kezét az enyém mellé tette. Lassan fordultam felé, miközben figyeltem az arcát, nagyon komoly volt.

 - Ígértem, hogy ma nem fognak téged megtámadni a gyerekek.

Elérte, hogy felnevessek, a könyökömet játékosan nyomtam bele az oldalába, mire automatikusan eleresztett én pedig futásnak indultam és meg sem álltam az egyik alagútig, ahol azonban kénytelen voltam, mivel annyira csodálkoztam, hogy elfelejtettem, hogy menekülök. A cápák ott úszkáltak a fejünk fölött, hatalmasak voltak és félelmetesek. Zayn könnyedén beért, pedig nem is sietett, mögötte három-négy lány, nyilvánvalóan követték, de ő ügyet sem vetett rájuk, átkarolt és belecsókol a nyakamba. 

 - Ez nem volt szép, vissza fogod kapni.

Így telt hát a napunk. Beszélgettünk, szinte mindenről. Fontos és kevésbé fontos dolgokról is, szóba került a család, a múlt, de Geneváról és a veszekedésről nem szóltunk egy szót sem, nem akartam felhozni a dolgot, úgy voltam vele, hogyha elakarja mondani, akkor elmondja. Annyira könnyű lett volna megbocsájtani neki, de nem akartam, hogy azt higgye, hogy ennyivel jóvá van téve a dolog.

 - Gyere, van egy meglepetésem.

Épp az akvárium egyik éttermében ültünk és még csak félig voltam kész a pizzával, de mikor az órájára nézett, hirtelen sietős lett a dolga. Addig mentünk, vagyis, szinte rohadtunk, mígnem a pingvinekhez értünk, az üvegfal előtt már rengeteg gyerek sorakozott, de Zayn átfúrta magát a tömegen és a jól látható "STAFF ONLY" kiírást figyelmen kívül hagyva maga után húzott.

 - Hello Bart, bocs a késésért.

Egy fiatal, hosszú hajú szemüveges sráccal találtam szembe magamat, aki épp egy nagy hordót pakolt át jobbról balra, majd odadobott nekünk két pár kesztyűt.

 - Ingyen munka?

Vontam fel a szemöldökömet, mire Bart felröhögött, Zayn pedig vigyorogva csóválta a fejét. Mindazonáltal nem kételkedtem sokat, felhúztam a kesztyűt és elindultam a két srác után. Néhány lépcsővel fentebb kezdett hűvösödni, itt már furcsálltam a dolgot, de amikor belekényszerítettek egy három számmal nagyobb gumicsizmába, már nagyon gyanús lett a dolog, de a következő pillanatban azt is megtudtam, hogy miért. Hirtelen egy rakás pingvin között találtuk magunkat, a másik oldalon a gyerekek vigyorogtak és integettek az üveg mögül. A pingvinek pedig rohamos gyorsasággal szinte egyszerre közelítettek felénk.

 - Ezzel a hordóval odaadhatjátok nekik.

Bólintott a Bart nevezetű srác, majd nemes egyszerűséggel otthagyott minket. Úgy vigyorogtam Zaynre mint valami kisgyerek, miközben belenyúltam a hordóba és odaadtam a pingvineknek. Nagyon türelmetlenek voltak, barátságosan csipkedték az ujjunkat, úgy követelték rajtunk a rengeteg kaját. Egyszerűen hihetetlen volt, soha nem láttam még ilyen közelről pingvineket, pedig mindig is imádtam őket, bár fogalmam sem volt, Zayn honnan tudhatta, lehet, hogy ráhibázott.

 - Szerintem meneküljünk, amíg van lehetőségünk.

Mutatott hirtelen az ajtó felé és felemelte az előző hordót, amit az imént még húzni kellett. Messzire dobtam a kezemben lévő utolsó darabokat és gyorsan kimentünk az ajtón, ahol beleütköztem a gondozóba. 

 - Bocsánat, és köszönöm és...annyira aranyosak és...köszönöm.

Kapkodtam a fejemet a srácok között, akik igyekeztek úgy nézni rám, mintha egész lennék, majd mikor kifelé indultunk belekapaszkodtam Zayn nyakába.

 - Honnan tudtad?

Kicsit elhúzódott, hogy belenézhessem a szemembe, láttam rajta, hogy alig várja, hogy eldicsekedhessen vele.

 - A naplód nagyon...beszédes. Bár felesleges hazudnod benne, baromi hangosan nyögsz.

Vigyorogva tátottam el a számat, ahelyett, hogy csókot kapott volna jó erősen meglöktem, de ő csak büszkén vigyorgott és karomnál fogva visszarántott magához és ugyanazzal a lendülettel csókolt meg. Ha létezik tökéletes pillanat, akkor ez még annál is tökéletesebb volt. Nem tudtam, hogy eddig mi hiányzott az életemből, de most már ismét kerek volt minden, mintha soha nem veszekedtünk volna, nem volt senki más, csak mi ketten, minden mást elfeledtetett velem ez a néhány perc. Mikor elhúzódott és kinyitotta a szemét várakozva pillantott rám, de csak megráztam a fejemet, képtelen lettem volna bármit is mondani. Lassan sétáltunk a kijárat felé, igyekeztem nem foglalkozni a ránk meredő kérdő tekintetekkel, Zayn pedig úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy jó néhányszor lefényképeztek. Szótlanul ültünk be az autóba és indultunk el, ismét. Novemberhez híven már sötét volt, köd és a forgalom is igencsak beállt, mivel mindenki most próbált meg hazajutni. Nem tudtam, hogy most hová tartunk, de mire rákérdezhettem volna, már megint megérkeztünk valahová. 

 - Szerettem volna, ha kettesben maradunk, úgy, hogy nem zavar senki.

Láttam rajta, hogy tétovázik, nem volt biztos abban, hogy belemegyek-e, ugyanis Corinthia Hotel előtt álltunk. Tom addig, mintha nem venné észre a pillanatnyi fagyást kipakolta a két apró bőröndöt és megállt a kocsi mellett, türelmesen várva a további utasítást. Tudtam, hogy mi lesz a vége annak, ha ebbe belemegyek. Ugyanakkor nem tudtam neki ellenállni, egyszerűen lehetetlen volt. Óvatosan bólintottam, bár nyeltem egy aprót, de nem foglalkozott vele. Alig tettünk néhány lépést, máris megjelent két alkalmazott, az egyik egy hatalmas esernyővel, a másik pedig megfogta a két bőröndöt. Így indultunk hát el a bejárat felé, ezúttal nem mert hozzámérni, valószínűleg ő is érezte a feszültséget a levegőben. Az egész nagyon szokatlan volt, Zayn olyan felnőttesen viselkedett, komoly volt, ami egyáltalán nem vallt rá. Egy biztos, hogy nem voltunk a helyhez öltözve, ez viszont senkit nem zavart, ameddig a bankkártyánkon elég pénz volt ahhoz, hogy ne nézzenek ki minket. Kisvártatva felértünk a hotelszobába, ami szintén csodálatos volt, a vacsora ott állt az előre megterített asztalon, de egy falatot sem tudtam volna lenyelni. Helyette inkább ledobtam a kabátomat a földre és elindultam a hálószoba felé. Zayn némán követettet, miközben lerúgta a cipőit. Így hagytam el szépen lassan az összes ruhadarabomat egészen addig amíg nem érkeztem meg a fürdőszobába, ott lehajoltam, hogy megengedjem a vizet. Éreztem őt, szinte vibrált a bőre, határozottan húzott fel, és fordított maga felé, a tekintete végigfutott rajtam, figyeltem ahogy az ajkába harapva felmordul és közelebb ránt magához. Nem tiltakoztam, csak sodródtam az eseményekkel. A hatalmas kád lassan megtelt vízzel, mi pedig beleereszkedve folytattuk, amit kint elkezdtünk. Az ajkai bejárták a nyakamat, a vállamat, a kezei gyakorlottan siklottak végig a combomon, az egész szürreálisan romantikus volt. Nem volt a mozdulataiban semmi mesterkélt, viszont nagyon óvatos volt, minden egyes érintéshez a szemeivel kért engedélyt, egészen addig, amíg az ölébe nem húzott, én pedig egy hangos nyögés keretében fejeztem ki az elégedettségemet....

A telefon, amit az éjszaka visszaszereztem és bekapcsoltam, hangosan berregett. Úgy tűnik, hajnaltájt mégiscsak sikerült elaludnom, de mivel kevés volt a szervezetemnek ez az egy-két óra, így nem esett túl jól az ébresztő. Fél szemmel nyúltam a telefonom után, és elolvastam az smst. Közben Zayn is felkelt, érdeklődve puszilt bele a fülembe és olvasta velem együtt az smst. Legalább annyira ledöbbenhetett mint én, mert hosszú percekig mereven bámultuk a kijelzőt.

A szüleid találkozót kértek tőled, azt üzenik fontos. - Brianne.

I'm back

Sziasztok drágáim!

Az utóbbi hetek számomra nagyon-nagyon-nagyon hosszúak voltak. Munka, nyaralás és egyéb katasztrófák. Mindennek a tetejében még a gépem és a mobiltelefonom is bemondta az unalmast, mert a baj ugyebár csőstül jön. (Nem viccelek, még csak nem is túlzok, kicsit olyan volt, mintha a középkorba kerültem volna.) De többek örömére, kevesebbek bánatára visszatértem, úgyhogy igyekszem hozni a következő rész, ami kárpótlásként extra hosszú lesz. 

Köszönöm mindenkinek a türelmet és remélem, hogy itt vagytok még. 

xoxo,

Ash

Trailer

Sziasztok!

Örömmel jelentem be, hogy elkészült a blog trailere. Szeretném megköszönni Bea Stylesnak, amiért videóba foglalta a kusza gondolataimat. Remélem, nektek is legalább annyira tetszeni fog, mint nekem.

xxx.

22. Fejezet

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy ideje lesz egy kicsit más szemszögből látni a dolgokat, így a most következő részt Zayn szemszögéből olvashatjátok. Kicsit összefoglaló jelleggel, hogy ő mit is gondol erről az egész helyzetről.
Jól esnének a vélemények, de a pipák is elegendőek! Jó olvasást. X.

Soha nem szerettem és gyűlöltem még ilyen intenzitással senkit, pláne nem egyszerre. Ezektől a szélsőségektől úgy éreztem, hogy felrobbanok. Ráadásul nem tudtam, hogy ezeket az érzések mi váltotta ki belőlem. Egyik pillanatról a másikra tettem tönkre egy ígéretes kapcsolatot, pusztán azért, mert nem voltam képes megmaradni egy lány mellett. Geneva jó csaj, aranyos, idősebb mint én és ettől az egész izgalmassá vált. Már az elején kinéztem magamnak és reménykedtem benne, hogy ő is bent marad. Miután így lett, hamar megkaptam őt, nem ellenkezett, sőt, még örült is neki. Az otthoni csajok közül is megtartottam néhányat, például Jessicát, pusztán azért, mert tetszett a vörös haja, ráadásul szerettem biztosra menni, ugyanis rettegtem a csalódástól. Főleg most, hogy sok múlott rajta. A napjaink nagy része próbákkal és interjúkkal telt, amit mindannyian élveztünk, egyre jobb lett a kapcsolatom a srácokkal, már szinte a testvéreimnek tartottam őket, nem akartam, hogy ennek vége legyen, görcsösen ragaszkodtam az X Factorhoz. De mostanában nehezebb ment, mint az elején, pedig még csak most vagyunk túl a negyedik héten. Mindez pedig egyetlen egy lány miatt van. A rohadt életbe, lassan befogok csavarodni. Mikor legutóbb megkerestem, el akartam mondani neki, hogy lepattintom Genevát és az összes többit is, de az a szemétláda ex-barátja közbeszólt, bennem pedig felment a pumpa. Fájt, mert azt hittem, hogy én is fontos vagyok neki, mert nekem ő volt a legfontosabb, legyen mellette bármennyi másik csajom. De mióta Adam nyitotta ki nekem az ajtót, azóta rá se bírok nézni. Pedig az a szőke rohadék egész héten rá volt tapadva, mindig vele volt, tudtam, hogy együtt vannak és ez megőrjített. Oly annyira, hogy képes voltam ordítani vele. Nem tehettem róla, valakit hibáztatnom kellett ezért az egészért, és mivel magamat nem tudtam, ezért inkább Ash volt a céltábla, minden haragomat, amit Adam iránt éreztem felé irányítottam és ettől csak még távolabb lettünk egymástól. 

 - Bejöhetek?

A gondolataimból Niall rángat ki, bedugja a szőke fejét a résnyire nyitott ajtón. Előveszem a párna alól a telefonomat, hajnali négy óra, ezek szerint ő sem tud aludni. Egykedvűen megvonom a vállamat és felülök. 

 - Gondoltam, hogy nem alszol.

Figyeltem ahogy beljebb lép, kezében egy zacskó chipsel. El nem tudom képzelni, hogy tud még ilyenkor is enni, de ha már felém nyújtja, akkor szó nélkül belemarkolok. Csöndben megvártam, amíg leül az ágy végére, gondoltam, majd megszólal, vagy valami de mivel csöndben zabált tovább, kénytelen voltam felé lövellni egy kérdő pillantást.

 - Mi volt ez a kiabálás Ashleyvel?

Jajj ne már, ugye nem fogunk érzelgősködni?

 - Nem fogok a válladra borulva sírni egy csaj miatt.

Fintorogva néztem, ahogy elröhögi magát, úgy tűnik, hogy ez a helyzet mindenkinek szórakoztató, csak nekem nem. De tényleg, nem fogok az érzelmeimről beszélni, ugyanakkor a srácoknak tartozom a magyarázattal. Ismét kopognak az ajtón, ezúttal Liam jön, halál nyugodtan sétál be a szobába és leül Niall mellé, belemarkol a chipsbe és engem bámulva enni kezdi.

 - Ez most mi?

Kérdezem kissé mérgesen, és bekapom az utolsó darab chipset. Közben megjelenik Harry és Louis, röhögve valamin, amit bizonyára mi nem fogunk érteni, így inkább rá sem kérdezek. Leülnek ők is velem szemben, én pedig végignézek négyükön, ez annyira szerencsétlen helyzet, és ezt nem akarom.

 - Megbeszéltétek, hogy édes ötösben fogjuk tölteni az estét? 

Pillantott körbe Louis, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek ezen az egész helyzeten. Látták, hogy ma kiborultam és a csöndes támogatásukért igazán hálás voltam, bár nem tudtam, hogy szükségem van-e rá.

 - Úgy tűnik vége, pedig még csak el se kezdődött.

Nyögtem ki végül, bár nehezemre esett és köhintettem párat a végén, de legalább sikerült.

 - Ezt most Adam miatt mondod? Ugyan már Zayn, már szakítottak. 

Liam annyira naiv tud lenni. Mindannyian egyszerre szegeztük ugyanazt a gyilkos pillantást, így inkább nem forszírozta tovább a dolgot. 

 - Azért jött vissza, mert kell neki Ashley. De ő miatta került kórházba és elvonóra, majdnem meghalt emiatt a szőke kis gyökér miatt, most meg, úgy viselkedik vele, mintha mi sem történt volna. Mintha minden a legnagyobb rendben lenni. Utálom a csajt, amiért megint közel engedte magához és én nem tudok mit tenni ellene.

Mérgesen túrtam bele a hajamba, láttam a srácokon, hogy nekik még kell néhány perc, amíg fölfogják a dolgot, de amint tudatosult bennük már nem voltak annyira beszélgetős kedvükben. Ez a helyzet elég komoly volt, nem csak egy szimpla nőről volt szó. 

 - Haver, ezt elcseszted.

 - Köszönöm Harold, egyéb remek észrevétel?

 - Nem....nincs.

Mérgesen néztem Harryre, talán azért, mert igaza volt és soha nem szerettem ha valaki belemondta a képembe a csúf igazságot, azt legszívesebben leütöttem volna. 

 - Nincs minden veszve csak rá kellene világítani Ashleynél a dologra. Mondjuk, az nem segít a dolgon, ha játszod a sértett kis srácot, addig Adam simán letol a pályáról. Na meg Geneva...

Niall mindig őszinte volt velem, bár automatikusan odébb húzódott, mintha attól félt volna, hogy megütöm. Igazuk volt, attól nem lesz semmi sem jobb, ha kiabálok vele és még messzebb tolom őt magamtól, bele Adam karjaiba. 

 - Vele nem lesz gond, most, hogy kiestek, már nem téma a csaj.

Valójában persze megbeszéltük, hogy attól még "stabil" a kapcsolatunk, hogy számára vége a versenynek, de Ash sokkal többet jelentett nekem. 

 - Akkor hagyd abba ezt, szedd össze magadat és bizonyítsd be, hogy érdemes vagy arra, hogy megbocsásson. 

Mondta Louis nagy bölcsen és, hogy nyomatékot adjon a szavainak, hatalmasat csapott a lábamra, cserébe pedig hozzávágtam a párnámat, mire Niall kiöntötte az ágyamra a chips utolsó összetört darabjait. Jót röhögtünk a dolgon, majd kihalásztam a kabátom zsebéből egy szál cigit, és magamhoz vettem a telefonomat.

 - Azt hiszem, el kell intéznem valamit, szóval most már húzzatok vissza a saját helyetekre.

Bólintottam és igyekeztem mindegyikük felé egy hálás pillantást küldeni. Mindannyian kimentünk a szobából, csak én a kert felé vettem az irányt. Rágyújtottam kint, majd azonnal tárcsáztam. Két csörgés után Ashley fáradt hangját hallottam a vonal túlsó végén, ami megmosolyogtatott. Néhány másodpercig csöndben voltam, nem is igazán tudtam, mit mondhatnék. 

 - Szökjünk meg.

Na, most rajta volt a sor, hogy hallgasson, hallottam, hogy elemeli a telefont a fülétől, majd vissza.

 - Ma este leugattad a fejemet, lejárattál mindenki előtt, úgyhogy köszönöm, de nem vagyok rád kíváncsi.

Aucs. Ez azért fájt, beleharaptam az alsó ajkamba, mielőtt még kicsúszna egy csípős megjegyzés. Le kellett nyelnem a büszkeségemet.

 - Szeretném, ha adnál nekem egy esélyt, hogy megmagyarázzam. Holnap reggel érted megyek.

 - Holnap reggel megbeszélés lesz.

Na jó, hát ez elég nyers, de legalább nem mondott rögtön nemet.

 - Nem érdekel a megbeszélés. Holnap reggel 8.

Mielőtt bármi mást mondhatott volna, azonnal kinyomtam a telefont és vigyorogva visszamentem a szobámba, de aludni már képtelen voltam. 

21. Fejezet

Mindenek után a hét baromi gyorsan telt. Minden nap találkoztam a srácokkal, négyen pontosan úgy viselkedtek velem, ahogy eddig is, de az ötödik, az aki számomra  a legtöbbet jelentette, egyszerűen levegőnek nézett, én pedig, kompenzálva a sértettséget levegőnek néztem őt. Nem szóltam hozzá, ha nem volt muszáj, viszont ha meg is tettem, azt mindig nagyon távolságtartóan tettem. Nem voltam vele kirekesztő, vagy elutasító, pedig akárhányszor átölelte a Genevát legszívesebben kitéptem volna a csaj szívét, de komolyan. A harmadik élő shown nem voltam jelen, nem bírtam a szükségnél több időt egy légtérben tölteni Zaynnel.

Ezzel párhuzamosan viszont egyre több időt töltöttem Adammel. Miután alaposan kibőgtem magamat, elvitt ebédelni, utána pedig vacsorázni, végül éjszaka beszélgettünk. Fogalmam sem volt, hogy miért tölt velem ennyi időt, de tudtam, hogy csak úgy, magától nem tesz ilyet, ergo biztos voltam vele, hogy vár valamit cserébe. De nem kérdeztem rá, helyette csak élveztem azt, hogy nem vagyok egyedül, mindenki mást elutasítottam, még Lylat is, lehet, hogy Adam tudat alatt is a legrosszabbat hozza ki belőlem? Lehet, hogy erről van szó.

Annyira gyorsan eltelt két, hogy mire észbe kaptam már az ismét a stúdióban álltunk - külső utasítás, hogy meg kellett jelennem -  és az utolsó próbát néztük az élő show előtt. Elvarázsolva néztem Zaynt, az ajkamba harapva figyeltem ahogy mozog a színpadon és azt kívántam bárcsak megint visszamehetnénk a szobájába, nem bántam meg, ami akkor történt, sőt, ha lehetett volna el sem mentem volna abba a kocsmába, hanem egy jó darabig még az édes tudatlanságban maradtam volna, később is ráért volna megtudnom, hogy egyszerre kettőnket szédít és még ki tudja, hány lány gondolta azt, hogy ő Mr. Malik életében ő az egyetlen. 

 - Merre voltál?

Épp csak, hogy fel nem sikítottam. Két hideg, határozott kéz ragadta meg a vállamat és fordított maga felé. Kénytelen voltam szembenézni Lyla dühös képével. Elhúztam a számat, valamiért nem vágytam erre a beszélgetésre. Rásandítottam Adamre, aki néhány méterrel odébb elmélyülten beszélgetett a többi mentorral. Reménykedtem benne, hogy felém néz, én pedig segítségkérően pisloghatok rá, ami után ő kihúz a csávából, de Lyla tapasztalt volt ezen a téren, megragadta a karomat és bevonszolt a színpad mögé. A félhomályban bukdácsoltunk a kábelekben, míg a szöszi előttem meg nem torpant.

 - Mégis hogy kerül ide Adam? És miért? Miért nem telefonáltál? Egész héten hívogattalak. Ashley, kérlek ne mond, hogy miatta.

Láttam rajta, hogy komolyan aggódik és ez megrémített. Lyla, ellentétben mondjuk a srácokkal, elég jól ismerte Adamet és tudta, hogy az ördög a szőke tincsek és a pimasz vigyor alatt lakik. Ráadásul azzal is tisztában volt, hogy milyen könnyen elcsábulok annak a pimasz vigyornak..

 - Figyelj, nem jöttem megint össze vele, csak beszélgetünk, itt van Londonban, és segített, tudja, hogy kell elterelni a figyelmemet ha épp rossz kedvem van.

Hát ez nem volt épp a leghatásosabb, láttam Lylán, hogy elfutja a méreg, de vesz egy mély levegőt, elszámol legalább ezerig, és újrakezdi.

 - Én megértem, hogy most becsapva érzed magad, meg minden, de kérlek ne Adamben keresd a vigaszt, mert nagyon rosszul fogsz járni. Szerinted mi a fenének jött ide? Ugyan már Ash, legyél észnél, kihasználja a helyzetet.

Megráztam a fejemet, majd szó nélkül otthagytam a színpad mögött. Tudtam, hogy igaza van, de bántott, hogy jelenleg nem gondolom így. Vágytam Adam társaságára, attól eltekintve, hogy tudtam, hogy milyen. De a héten annyira rendes volt, olyan régóta haragszom már rá. Mikor visszaértem a többiekhez a srácok épp énekeltek, Adam mellett ott állt Cheryl, a másik oldalán pedig Simon. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, beálltam Adam mellé, ő pedig lustán átkarolta a vállamat. Láttam, hogy Simon kissé hátradöntve a fejét, összevonva a szemöldökét méreget minket, majd le nem véve a szemét színpadról átáll mellém és lehajolva belesúg a fülembe.

 - Akarom tudni?

A hangja színtelen volt, tárgyilagos, le sem tagadhatnánk, mindazonáltal tudtam, hogyha ő rákérdez, akkor ott már komoly probléma van.

 - Nem.

Hangzott a számból az egyszerű válasz, miközben alig láthatóan megráztam a fejemet, de én sem néztem rá, helyette az öt éneklő csodát bámultam a színpadon, jobban mondva leginkább egy érdekelt, de ő egészen más okból. Mikor vége lett a próbának, a srácok eltűntek hátul így én is utánuk mentem, Adam szólt, hogy néhány perc múlva jön ő is, csak kiugrik egy pillanatra a stúdió elé.

 - Srácok, ez nagyon jó volt, biztos a mai siker.

Mikor beléptem az öltöző ajtaján az első, ami feltűnt, hogy Lyla Harry ölében ül, a másik pedig, hogy a kijelentésem hallatán Zayn elfintorodik, de egy pillanatra sem emeli fel a tekintetét a telefonjáról, szuper. Égnek emelve a szememet felsóhajtottam és felültem az egyik asztalra. A kezdődő beszélgetést megszakította egy rövid kopogás, felpillantottam közben Louis kinyitotta az ajtót. Az ajtóban ott állt Adam, három hatalmas doboz pizzával. A többiek rögtön rávetették magukat, ő pedig lazán - mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne - megvonta a vállát és levágta magát mellém.

 - Ha így akarsz nála bevágódni haver, elég szarul csinálod.

Zayn természetesen nem szaladt a dobozok felé, kihasználta a hirtelen támadt felfordulást az öltözőben és odasúgta Adamnek, de úgy, hogy én is halljam. Kérdő tekintettel pillantottam rá, nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, viszont a szőkém egy pillanatra sem rezdült meg.

 - Igen, mert te aztán baromi jól csináltad. 

Láttam Zaynen, hogy egy pillanatra lefagy, de épp csak egy pillanatra. Felpillantott rám, majd halálos nyugalommal eltette a telefonját és felkelt és elhaladva mellettünk beleütközött a lábamba.

 - Megérdemlitek egymást, hajrá.

A hangja csúfondáros volt, a vigyortól a képén pedig legszívesebben elbőgtem volna magamat. Mi van? Még én vagyok a hibás, amiért egyszerre két csajt tart? Elfutott a méreg, amint becsapta maga mögött az ajtót, rögtön felpattantam, átfurakodtam a pizzát faló srácok között és kiérve a folyosóra megszaporáztam a lépteimet, hogy bérjem.

 - Elmondanád, hogy mégis mi a fasz bajod van? Mikor legutoljára ellenőriztem még neked volt két kapcsolatod és nulla lelkifurdalásod. Most hirtelen mégis én vagyok a rossz?

Értetlenül pislogtam rá, az arcom tiszta piros volt a méregtől, ahogy pedig a szemébe néztem annyi érzés kavarodott fel bennem, hogy azt hittem menten elhányom magamat.

 - Hibáztam, beismerem. De te sem vagy szemmel sem jobb nálam. Amint valami baj visszafutsz az expasidhoz, aki miatt majdnem meghaltál? Aki hagyott téged drogozni és szenvedni? Aki megcsalt? Csak azért, mert tudod, hogy ezzel fel tudod húzni az agyamat? Hát sikerült. Mindennek a tetejében, amikor beszélni akartam veled, ő nyitott ajtót, a te lakásodban. 

Kiabált, sőt, ordított. Láttam, hogy a háta mögött megjelenik két biztonsági őr, akik értetlen pillantásokat vetnek felénk, néhány versenyző is kipillantott az öltözőből és meredten nézték a jelenetet, Zayn elemében volt, ugyanis folytatta.

 - Nem vagyok tökéletes, ahogy te sem. Szerettem volna neked megnyílni egy kicsit, elmondani, miért tettem amit tettem. De nem hagytad. 

 - Na álljunk meg egy szóra! Te is lehettél volna velem őszinte, amikor én is az voltam velem. Ez nekem sem volt egyszerű, mégis elmondtam neked.

 - Ugyan már Ashley, úgy mondod, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.

Kiabáltunk, mind a ketten. A könnyeim elindultak az arcomon de nem érdekelt. Az sem érdekelt, ha Geneva látja meg, ha meghallják a többiek, ha meghallja a világ. Fájt, iszonyatosan fájt, mert már nem voltam biztos benne, hogy nekem van igazam. Zayn vetett rám még egy utolsó lesajnáló pillantást, majd mögém pillantva elkáromkodta magát és faképnél hagyott. A könnyeimmel küszködve pillantottam hátra, megláttam Adamet, ahogy lezseren áll a falnak dőlve, a kezeivel a zsebeiben. Ahogy vége volt a veszekedésnek, lassan odasétált hozzám és mintha csak szívességet tenne, átölelt. Utáltam és szerettem őt egyszerre, szükségem volt arra, hogy valaki megnyugtasson és mivel jobb nem jött, így maradt Adam.

Balta arccal néztem végig a produkciókat a színfalak mögül. Még mindig nem hagyott nyugodni az, amit a fejemhez vágott. Az egyik oldalamon Lyla, a másik oldalamon Adam ült. Néha oldalra pillantottam, hogy leszűrjek valamit a profiljukból. Lyla meredten nézte a képernyőt, szinte kényszerítette magát arra, hogy ne pillantson oldalra. Adam pedig...nos akárhányszor ránéztem, mindig felém fordította a fejét, és rám kacsintott. Az eredményhirdetésnél mindketten felálltunk, a mezőny elég szoros volt, a legtöbb produkció remekelt. A srácok szokás szerint tovább jutottak, de ez nem volt meglepő, most más miatt aggódtam, vagy épp örömködtem, ahogy vesszük. A Belle Amie kieső zónában volt, ott álltak Katie Waissel a mentorok előtt, ők pedig szavaztak, kegyetlenül. Egyre közelebb lépdeltem a képernyőhöz, izgatottan vártam az eredményt. Mivel a zsűrik szavazata nem vezetett eredményre, így a közönség szavazata döntött. A műsorvezető az idegeimmel játszott, úgy tűnt soha nem fogja kimondani a nyertes nevét. Már egészen közel álltam a képernyőhöz. Bár fogalmam sem volt, mit várok. Mi fog történni, ha véletlen ők esnek ki? Ez nem jelenti azt, hogy szakítani fog Genevával...

 - Továbbjutott Katie Waissel.

 Megkönnyebbültem sóhajtottam föl, kiestek! Geneva Lane és  a bandája kiestek! Nincs többé Belle Amie. Vigyorogva fordultam Lylahoz, aki értetlen tekintettel nézett vissza rám, bizonyára azon gondolkodva, hogy normális vagyok-e. De nem érdekelt, odaszaladtam és megöleltem. Lehet, hogy rosszmájú vagyok, de mindezek után, a veszekedés és a szakításunk, vagy épp a nemlétező kapcsolatunk befuccsolása után is magamnak akartam Zaynt, legyen ez bármennyire is önző gondolat.

Egy kis duma

Kedves Olvasóim! 

Holnap érkezik a következő rész, addig is, szeretném gyorsan felhívni a figyelmeteket arra, hogy megtalálható vagyok a facebookon | KATT | (lehet jelölni nyugodtan) így könnyebben tájékozódhattok arról, mikor kerül fel a következő rész, illetve terveim szerint különböző képek, esetleg megjegyzések, részletek fognak felkerülni, igény szerint. 

Ha bármilyen kérdéseket, megjegyzésetek, véleményetek lenne, állok rendelkezésetekre, itt, vagy akár a facebookon. További szép szombat estét mindenkinek! ;)

Peace,

Ash