16. Fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a 16. fejezetet. Remélem, mindenkinek tetszeni fog. :)
Nem vagyok követelőző fajta, de nagyon boldog lennék, ha tudnám, hány olvasóm van. Kérlek titeket hagyjatok valami nyomot magatok után, nektek csak egy kattintás, de nekem nagyon sokat jelentene! <3

xoxo, 

Ash

A földön feküdtem, nem tudtam megmozdítani a végtagjaimat. Meredten bámultam a plafont, aztán beúszott a látóterembe Adam nevet arca, majd szép lassan az összes régi barátomé. Kinevettek, csúfolódtak és kiabáltak, hogy keljek fel, de se a lábam, se a kezem nem engedelmeskedett. David végül belém rúgott, de nem éreztem semmit az égvilágon.

Hirtelen ültem fel.

- Csak egy álom volt.

Kitúrtam a hajamat a látóteremből, körbepillantottam és Zayn álmos értetlen tekintetével találtam szembe magamat.

- Jól vagy?

Elsöpörte az újra visszahulló hajat az arcom elől és a tekintetemet kereste. Nem voltam jól, egyáltalán. Próbáltam valami mosolyfélét magamra erőltetni, de nem igazán ment, így csak megráztam a fejemet. Képtelen voltam megszólalni. Annyira valóságos volt! Mintha egyszer már megtörtént volna. 

- Aludjunk, mert reggel megbeszélés van, utána pedig interjú.

Visszahúzott a mellkasára, én, ha kicsit vonakodva is, de hagytam magamat. Már hajnalodott, mikor végre el tudtam aludni így a reggel túl hamar érkezett, én pedig egyáltalán nem voltam kipihent. Zayn kelt fel először én pedig a fejemre húztam a takarót és átfordultam a másik oldalamra, egyáltalán nem akartam elkezdeni ezt a napot, sokkal szimpatikusabbnak tűnt egyszerűen végigaludni. Aztán megéreztem a kávé félreismerhetetlen illatát, belengte a szobát. „Valaki” lerántotta róla a takarót és vigyorogva felém tolta a gőzölgő bögrét. 

- Van fél órád, hogy összeszedd magadat.

- Inkább nem, ma nincs hozzá kedvem.

Megráztam a fejemet és visszatoltam felé a bögrét, de ő csak felnevetetett, lerakta a bögrét az éjjeliszekrényre. A kezei lecsaptak a csuklómra, majd ügyes, gyakorlott mozdulattal nyúlt alám, és felkapott. Nevetve próbáltam kiszabadulni, de erősen fogott, és határozottan a fürdőszoba felé lépkedett. Mikor rájöttem mit akar, már nem csak mocorogtam, hanem sikítoztam is. Beállt a zuhanyzóba, lerakott, majd kiszabadítva az egyik kezét megengedte ránk a vizet. Felsikítottam, ugyanis a víz jég hideg volt és nem épp kellemes, amikor épp kiszállsz az ágyból. De nem foglalkozott vele, helyette nyomott egy adagot a hajsamponomból és nevetve elkezdte vele mosni a hajamat. 

- Ez nem volt fair.

- Fair akartam lenni, de nem hagytad. Hát tessék.

Miután rendesen összekócolta a hajamat hátrált egy lépést, hogy megtekintse a művét. Látszólag elégedett volt, de a tekintete hosszabb ideig időzött a fehér trikómon, mint kellett volna. Én pedig kihasználtam, ha harc hát legyen harc alapon. Megfogtam a trikóm szegélyét és lassan elkezdtem fölfelé húzni, nem álltam meg, igyekeztem addig végezni, míg tart a bátornak lenni, ameddig kitart. Nem vette le rólam a szemét, csak ajkába harapott, úgy láttam, tetszik neki a dolog, az is, ahogy a sarokba dobtam a ruhadarabot. Lassan megindult felém, és bár a hidegvíz még mindig zubogott ránk, már egyáltalán nem éreztem. Azt viszont igen, ahogy végigsimított rajtam, miközben belecsókol a nyakamba. Igyekeztem visszatartani egy feltörő nyögést, de nem tudtam. Az ajkai végül rátaláltak az enyémekre. Keményen csaptak le, szinte követelőzőek voltak. Szabad utat hagytam neki, a lábaim remegtek, annyira vágytam rá! De…

- El fogunk késni! Zayn, elkésünk!

- Mi?

Ködös volt a tekintete, még mindig szorosan tartott, bár mintha megijedt volna az én ijedt tekintetemtől.

- Simon! Ha még egyszer késel, repülsz. Nem emlékszel?

A „repülsz” szó igen mély nyomott hagyhatott benne, ugyanis abban a pillanatban kipattant a zuhanyzóból és a törülköző után nyúlva kiszaladt a fürdőből. Vágyódva néztem utána, körülbelül három másodpercig, aztán észbe kaptam én is. Gyorsan megmostam a hajamat, becsavartam a törülközőbe, majd magam köré egy másikat és nyomás. Az ágyamra dobáltam a kiválasztott ruháimat, míg ő az ágy alatt kereste a zokniját a fogkefém pedig kilógott a szájából. Fél másodpercig gusztustalannak tartottam a dolgot, de aztán tudatosult bennem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Felkaptam a ruháimat, berohantam a fürdőbe, magamra kapkodtam a kiválasztott darabokat, hajat szárítani már nem volt időm, így csak feltekertem kontyba. Mire kirontottam a fürdőből, már ő is kész volt. Bár a haja még neki is vizes volt, nem foglalkoztunk vele, míg leértem a lépcsőn felhörpintettem a félig kihűlt kávémat. Mire észbe kaptam már a taxiban ültünk. Siettettük a sofőrt amennyire csak tudtuk, de ettől a forgalom nem gyorsult fel. Mikor kiszálltunk a próbaterem előtt már csak három percünk volt, rohantunk fölfelé, kettesével szedtük a lépcsőfokokat, és az utolsó pillanatban érkeztünk meg, ugyanis még láttuk Simont kiszállni az liftből, mielőtt becsaptuk az ajtót magunk mögött. Ott viszont a többiek, és Lyla kérdő tekintetével kellett szembenéznünk. Loius röhögött, Liam a fejét csóválta, Haz kaján vigyorából pedig nem szűrtem le semmi ígéreteset. 

- Szép jó reggelt! És láttam.

Szólalt meg Simon, miközben megveregette a vállamat és az egyik szék felé intett, Lyla mellett. Vágtam neki egy fintort, de nem mertem vele túlságosan ellenkezni, úgyhogy fogtam magamat és leültem a szőke barátnőm mellé.

- Mi történt? Nem voltatok a tegnapi bulin…

- Máshogy alakultak a dolgok.

Suttogtunk, miközben a srácok és Simon között kapkodtuk a tekintetünket. Láthatóan nem foglalkoztak velünk, megbeszélés volt, de azért igyekeztünk csöndben maradni, mert a végén még képesek és kitesznek minket.

- Ugye nem? 

- Nem, dehogy.

- De mindkettőtöknek vizes a haja. 

- Semmi komoly. 

Elpirultam, miközben legyintettem egyet. A legtöbb kérdésére amúgy is nem lett volna a válaszom. Nem, nem vagyunk együtt. Nem, fogalmam sincs, mi van kettőnk között. Nem, nem feküdtünk le. Tudom, hogy ezek érdekelték a leginkább. Egy ideig még furán méregetett, majd kénytelen volt elhinni, hogy tényleg nem történt semmi említésre méltó. 

- És te?

Na, most rajta volt a sor, hogy elpiruljon. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy a máskor oly magabiztos csaj egyszerűen csak elpiruljon.

- Ugye nem?

- Nem dehogy.

- Nagyon piros vagy… 

Igyekeztem visszavágni, már amennyire tőlem telt, de nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, ráadásul félbeszakította a beszélgetésünket a hirtelen keletkezett csönd. Mindannyian felénk néztek, mi pedig ártatlan vigyorral a képünkön elhúzódtunk egymástól.

- Ha megtisztelsz a figyelmeddel kedves Ashley, azért nagyon hálás leszek. Az újságírók fél óra múlva itt lesznek, szeretnének egy személyes jellegű interjút készíteni veletek, ami közelebb hoz titeket a rajongóitokhoz. Legyetek türelmesek és hétköznapiak.

Bólintottam, majd a következő haragos pillantásra fel is pattantam, megigazítottam a nyirkos felsőmet magamon és beálltam a tekintetek kereszttüzébe.

- A helyzet az, hogy az újságírók kíméletlenek lesznek, ez a személyes hangvétel egy hülyeség. Áskálódni fognak az életetekben, mindent meg akarnak majd tudni rólatok. Mi a kedvenc kajátok, mit csináltok szabadidőtökben. Harry, vigyorogj, igen, így jó. Legyél közvetlen, az se baj, ha flörtölsz egy-egy fiatalabb újságírónővel. Louis, hozd a formád, csinálj viccet mindenből. Liam, légy visszafogott. Niall, csak cukin,  neked van a legédesebb kisugárzásod. Zayn..

Idegességemben az ajakamat kezdtem rágcsálni, nem akartam, hogy csábító legyen, nem akartam, hogy a lányok kiragasszák a képét a falukra, de nem tehettem ellene semmit.

- Csak legyetek önmagatok oké? Kulturáltabb verzióban.

Sóhajtottam végül, ők pedig bólintottak. Elmondtam nekik, hogy igyekezzenek minden kérdésre válaszolni, amire nem akarnak, inkább vicceljék el, de ne utasítsák vissza a kérdéseket. Az pedig, hogy ki hogy áll csaj fronton, nos, inkább hazudják azt, hogy senkinek semmi komoly. Mikor végeztünk összecsaptam a kezemet és a táskám után nyúltam. 

- Nem akarlak eltitkolni.

Halkította le a hangját Zayn, miközben a tekintetével az enyémet kereste. Nem bírtam ránézni, így inkább a földet kezdtem bámulni, így legalább nemet tudtam neki mondani. 

- Kénytelen leszel, tekintve, hogy mi nem járunk, szóval nem fogsz hazudni. Kérlek, ne keverj bajba, légy jó srác. 

Elégedetlenül ingatta a fejemet, de elengedett, még időben kitudtunk Lylaval slisszanni, mielőtt megérkeztek a keselyűk. A közeli kávézóban ültünk le, hogy bevárjuk őket, legalább addig nyugodtan beszélgethettünk. Elmesélte, hogy Harry elhívta randizni, de egyelőre nincs köztük semmi komoly, Lyla igen határozott tud lenni, így bár Hazza bepróbálkozott párszor, a szépséges barátnőm nem hagyta magát. Én elmeséltem neki a reggeli esetet, vagy legalábbis nagyvonalakban elmondtam mi történt, miért késtünk el. Legalább négy órát ültünk várva a csodára a kávézóban, mikor végre megérkeztek a srácok, és beültek mellénk.

- Minden tökéletes, elrendezve. Interjú a Shout Magazineban, jövőhéten.

Mondta Niall, miközben kiterítette előttünk a kávézó menüjét, nyilván abban a reményben, hogy talál valami ehetőt az étlapon. Mivel nem volt a továbbiakban közlékeny, így kénytelen voltam a többiek felé fordulni.

- Majd meglátod. Addig is, a következő szám, amit előadunk a Total Eclipse Of The Heart lesz és vasárnapra kimenőt kaptunk. Kezdés hétfőn.

- Majdnem másfél nap szabad? Hűha..

Röhögött fel Lyla, én pedig a telefonom után kaptam, ugyanis smsem érkezett. Az asztal alatt rápillantottam, Zayntől jött,aki szemben ült velem és feltűnően mély beszélgetést folytatott Louissal. 

„Nincs kedved hazajönni velem? Szívesen bemutatnálak – Z.”

A szívem hatalmasat dobbant, ismét, bár fogalmam sem volt, hogy ez mit akar jelenteni, de rávigyorogtam, mire ő elkapta a pillantásomat az apró bólintással. A válasz egy huncut kacsintás volt.