Mindenek után a hét baromi gyorsan telt. Minden nap találkoztam a srácokkal, négyen pontosan úgy viselkedtek velem, ahogy eddig is, de az ötödik, az aki számomra a legtöbbet jelentette, egyszerűen levegőnek nézett, én pedig, kompenzálva a sértettséget levegőnek néztem őt. Nem szóltam hozzá, ha nem volt muszáj, viszont ha meg is tettem, azt mindig nagyon távolságtartóan tettem. Nem voltam vele kirekesztő, vagy elutasító, pedig akárhányszor átölelte a Genevát legszívesebben kitéptem volna a csaj szívét, de komolyan. A harmadik élő shown nem voltam jelen, nem bírtam a szükségnél több időt egy légtérben tölteni Zaynnel.
Ezzel párhuzamosan viszont egyre több időt töltöttem Adammel. Miután alaposan kibőgtem magamat, elvitt ebédelni, utána pedig vacsorázni, végül éjszaka beszélgettünk. Fogalmam sem volt, hogy miért tölt velem ennyi időt, de tudtam, hogy csak úgy, magától nem tesz ilyet, ergo biztos voltam vele, hogy vár valamit cserébe. De nem kérdeztem rá, helyette csak élveztem azt, hogy nem vagyok egyedül, mindenki mást elutasítottam, még Lylat is, lehet, hogy Adam tudat alatt is a legrosszabbat hozza ki belőlem? Lehet, hogy erről van szó.
Annyira gyorsan eltelt két, hogy mire észbe kaptam már az ismét a stúdióban álltunk - külső utasítás, hogy meg kellett jelennem - és az utolsó próbát néztük az élő show előtt. Elvarázsolva néztem Zaynt, az ajkamba harapva figyeltem ahogy mozog a színpadon és azt kívántam bárcsak megint visszamehetnénk a szobájába, nem bántam meg, ami akkor történt, sőt, ha lehetett volna el sem mentem volna abba a kocsmába, hanem egy jó darabig még az édes tudatlanságban maradtam volna, később is ráért volna megtudnom, hogy egyszerre kettőnket szédít és még ki tudja, hány lány gondolta azt, hogy ő Mr. Malik életében ő az egyetlen.
- Merre voltál?
Épp csak, hogy fel nem sikítottam. Két hideg, határozott kéz ragadta meg a vállamat és fordított maga felé. Kénytelen voltam szembenézni Lyla dühös képével. Elhúztam a számat, valamiért nem vágytam erre a beszélgetésre. Rásandítottam Adamre, aki néhány méterrel odébb elmélyülten beszélgetett a többi mentorral. Reménykedtem benne, hogy felém néz, én pedig segítségkérően pisloghatok rá, ami után ő kihúz a csávából, de Lyla tapasztalt volt ezen a téren, megragadta a karomat és bevonszolt a színpad mögé. A félhomályban bukdácsoltunk a kábelekben, míg a szöszi előttem meg nem torpant.
- Mégis hogy kerül ide Adam? És miért? Miért nem telefonáltál? Egész héten hívogattalak. Ashley, kérlek ne mond, hogy miatta.
Láttam rajta, hogy komolyan aggódik és ez megrémített. Lyla, ellentétben mondjuk a srácokkal, elég jól ismerte Adamet és tudta, hogy az ördög a szőke tincsek és a pimasz vigyor alatt lakik. Ráadásul azzal is tisztában volt, hogy milyen könnyen elcsábulok annak a pimasz vigyornak..
- Figyelj, nem jöttem megint össze vele, csak beszélgetünk, itt van Londonban, és segített, tudja, hogy kell elterelni a figyelmemet ha épp rossz kedvem van.
Hát ez nem volt épp a leghatásosabb, láttam Lylán, hogy elfutja a méreg, de vesz egy mély levegőt, elszámol legalább ezerig, és újrakezdi.
- Én megértem, hogy most becsapva érzed magad, meg minden, de kérlek ne Adamben keresd a vigaszt, mert nagyon rosszul fogsz járni. Szerinted mi a fenének jött ide? Ugyan már Ash, legyél észnél, kihasználja a helyzetet.
Megráztam a fejemet, majd szó nélkül otthagytam a színpad mögött. Tudtam, hogy igaza van, de bántott, hogy jelenleg nem gondolom így. Vágytam Adam társaságára, attól eltekintve, hogy tudtam, hogy milyen. De a héten annyira rendes volt, olyan régóta haragszom már rá. Mikor visszaértem a többiekhez a srácok épp énekeltek, Adam mellett ott állt Cheryl, a másik oldalán pedig Simon. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, beálltam Adam mellé, ő pedig lustán átkarolta a vállamat. Láttam, hogy Simon kissé hátradöntve a fejét, összevonva a szemöldökét méreget minket, majd le nem véve a szemét színpadról átáll mellém és lehajolva belesúg a fülembe.
- Akarom tudni?
A hangja színtelen volt, tárgyilagos, le sem tagadhatnánk, mindazonáltal tudtam, hogyha ő rákérdez, akkor ott már komoly probléma van.
- Nem.
Hangzott a számból az egyszerű válasz, miközben alig láthatóan megráztam a fejemet, de én sem néztem rá, helyette az öt éneklő csodát bámultam a színpadon, jobban mondva leginkább egy érdekelt, de ő egészen más okból. Mikor vége lett a próbának, a srácok eltűntek hátul így én is utánuk mentem, Adam szólt, hogy néhány perc múlva jön ő is, csak kiugrik egy pillanatra a stúdió elé.
- Srácok, ez nagyon jó volt, biztos a mai siker.
Mikor beléptem az öltöző ajtaján az első, ami feltűnt, hogy Lyla Harry ölében ül, a másik pedig, hogy a kijelentésem hallatán Zayn elfintorodik, de egy pillanatra sem emeli fel a tekintetét a telefonjáról, szuper. Égnek emelve a szememet felsóhajtottam és felültem az egyik asztalra. A kezdődő beszélgetést megszakította egy rövid kopogás, felpillantottam közben Louis kinyitotta az ajtót. Az ajtóban ott állt Adam, három hatalmas doboz pizzával. A többiek rögtön rávetették magukat, ő pedig lazán - mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne - megvonta a vállát és levágta magát mellém.
- Ha így akarsz nála bevágódni haver, elég szarul csinálod.
Zayn természetesen nem szaladt a dobozok felé, kihasználta a hirtelen támadt felfordulást az öltözőben és odasúgta Adamnek, de úgy, hogy én is halljam. Kérdő tekintettel pillantottam rá, nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, viszont a szőkém egy pillanatra sem rezdült meg.
- Igen, mert te aztán baromi jól csináltad.
Láttam Zaynen, hogy egy pillanatra lefagy, de épp csak egy pillanatra. Felpillantott rám, majd halálos nyugalommal eltette a telefonját és felkelt és elhaladva mellettünk beleütközött a lábamba.
- Megérdemlitek egymást, hajrá.
A hangja csúfondáros volt, a vigyortól a képén pedig legszívesebben elbőgtem volna magamat. Mi van? Még én vagyok a hibás, amiért egyszerre két csajt tart? Elfutott a méreg, amint becsapta maga mögött az ajtót, rögtön felpattantam, átfurakodtam a pizzát faló srácok között és kiérve a folyosóra megszaporáztam a lépteimet, hogy bérjem.
- Elmondanád, hogy mégis mi a fasz bajod van? Mikor legutoljára ellenőriztem még neked volt két kapcsolatod és nulla lelkifurdalásod. Most hirtelen mégis én vagyok a rossz?
Értetlenül pislogtam rá, az arcom tiszta piros volt a méregtől, ahogy pedig a szemébe néztem annyi érzés kavarodott fel bennem, hogy azt hittem menten elhányom magamat.
- Hibáztam, beismerem. De te sem vagy szemmel sem jobb nálam. Amint valami baj visszafutsz az expasidhoz, aki miatt majdnem meghaltál? Aki hagyott téged drogozni és szenvedni? Aki megcsalt? Csak azért, mert tudod, hogy ezzel fel tudod húzni az agyamat? Hát sikerült. Mindennek a tetejében, amikor beszélni akartam veled, ő nyitott ajtót, a te lakásodban.
Kiabált, sőt, ordított. Láttam, hogy a háta mögött megjelenik két biztonsági őr, akik értetlen pillantásokat vetnek felénk, néhány versenyző is kipillantott az öltözőből és meredten nézték a jelenetet, Zayn elemében volt, ugyanis folytatta.
- Nem vagyok tökéletes, ahogy te sem. Szerettem volna neked megnyílni egy kicsit, elmondani, miért tettem amit tettem. De nem hagytad.
- Na álljunk meg egy szóra! Te is lehettél volna velem őszinte, amikor én is az voltam velem. Ez nekem sem volt egyszerű, mégis elmondtam neked.
- Ugyan már Ashley, úgy mondod, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.
Kiabáltunk, mind a ketten. A könnyeim elindultak az arcomon de nem érdekelt. Az sem érdekelt, ha Geneva látja meg, ha meghallják a többiek, ha meghallja a világ. Fájt, iszonyatosan fájt, mert már nem voltam biztos benne, hogy nekem van igazam. Zayn vetett rám még egy utolsó lesajnáló pillantást, majd mögém pillantva elkáromkodta magát és faképnél hagyott. A könnyeimmel küszködve pillantottam hátra, megláttam Adamet, ahogy lezseren áll a falnak dőlve, a kezeivel a zsebeiben. Ahogy vége volt a veszekedésnek, lassan odasétált hozzám és mintha csak szívességet tenne, átölelt. Utáltam és szerettem őt egyszerre, szükségem volt arra, hogy valaki megnyugtasson és mivel jobb nem jött, így maradt Adam.
Balta arccal néztem végig a produkciókat a színfalak mögül. Még mindig nem hagyott nyugodni az, amit a fejemhez vágott. Az egyik oldalamon Lyla, a másik oldalamon Adam ült. Néha oldalra pillantottam, hogy leszűrjek valamit a profiljukból. Lyla meredten nézte a képernyőt, szinte kényszerítette magát arra, hogy ne pillantson oldalra. Adam pedig...nos akárhányszor ránéztem, mindig felém fordította a fejét, és rám kacsintott. Az eredményhirdetésnél mindketten felálltunk, a mezőny elég szoros volt, a legtöbb produkció remekelt. A srácok szokás szerint tovább jutottak, de ez nem volt meglepő, most más miatt aggódtam, vagy épp örömködtem, ahogy vesszük. A Belle Amie kieső zónában volt, ott álltak Katie Waissel a mentorok előtt, ők pedig szavaztak, kegyetlenül. Egyre közelebb lépdeltem a képernyőhöz, izgatottan vártam az eredményt. Mivel a zsűrik szavazata nem vezetett eredményre, így a közönség szavazata döntött. A műsorvezető az idegeimmel játszott, úgy tűnt soha nem fogja kimondani a nyertes nevét. Már egészen közel álltam a képernyőhöz. Bár fogalmam sem volt, mit várok. Mi fog történni, ha véletlen ők esnek ki? Ez nem jelenti azt, hogy szakítani fog Genevával...
- Továbbjutott Katie Waissel.
Megkönnyebbültem sóhajtottam föl, kiestek! Geneva Lane és a bandája kiestek! Nincs többé Belle Amie. Vigyorogva fordultam Lylahoz, aki értetlen tekintettel nézett vissza rám, bizonyára azon gondolkodva, hogy normális vagyok-e. De nem érdekelt, odaszaladtam és megöleltem. Lehet, hogy rosszmájú vagyok, de mindezek után, a veszekedés és a szakításunk, vagy épp a nemlétező kapcsolatunk befuccsolása után is magamnak akartam Zaynt, legyen ez bármennyire is önző gondolat.
