2014. szeptember 27.

27. Fejezet

Az út Exterből haza baromi hosszú volt. Egyikünk sem szólalt meg. Én csöndben sírtam tele újabb és újabb papír zsebkendőket. Tudtam, hogy nehéz lesz találkoznom az apámmal, annyi év után, de reménykedtem benne, hogy ez a találkozás hosszabb lesz negyed óránál. Zayn amilyen hamar csak tudott kirángatott a szobából, faképnél hagyva a meglepődött apámat, közben az orra alatt szitkozódott, elküldött mindenkit a büdös francba, de első sorban magát hibáztatta, amiért megengedte, hogy eljöjjünk ide. Mindketten éreztük a helyzet súlyosságát. Épp csak most ért el viszonylagos normalitást a kapcsolatunk, de tudtuk, hogy a távolságot nem bírnánk ki. Az pedig, hogy Adam mellé engedjen meg sem fordult a fejében. Mikor hazaértünk és az autó lefékezett a versenyzők háza előtt Zayn kiugrott és durván megfogva a csuklómat szinte kirángatott a kocsiból. Hisztizhettem volna, de nem tettem. A fájdalom visszarántott a valóságba és ezért hálás voltam. Titokban már a vörös szőnyegen sétáltam ismét és a rajongók tömege pedig a nevemet ordítozta. Annyira csodálatos volt, annyira hihetetlen. Hihetetlen és csodálatos, mégis inkább éreztem a jövőmnek, mint csak ábrándnak. Vágyam rá. Hát ekkora baj lenne ez? Zaynre sandítottam, aki remegő kézzel próbált betalálni  a kulcslyukba és a szeméből kitudtam olvasni a választ: Igen, ez nagy baj. 
 - Srácok! Végre!
Niall nyitotta ki nekünk az ajtót. A többiek már valószínűleg az ablakból figyelték a jelenetet. A szőke srác vigyorgott, de amint realizálta az arcunkra kiülő történéseket gyorsan megfordította a baseballsapkáját, hogy ne lássuk az arcát és elállt az útból. Zayn egyenesen a szobájába meg, az ajtó hangos csattanással jelezte, hogy megérkezett, viszont mindenki mást kizárt. Erre a hangra rögtön eleredtek a könnyeim, de abban a pillanatban valaki mellém ugrott és átkarolta a vállamat. Automatikusan belefúrtam magamat Harry nyakhajlatába ő pedig vigasztalóan átkarolt. Közben Louis és Liam is megérkeztek, éreztem, hogy kérdő pillantásokat váltanak, de megszólalni egyikük sem mert. Viszont nem voltak tehetetlenek sem. Nem tűntek olyan srácoknak akik kétségbeesnek egy síró lány látványától. A következő pillanatban már a lábaim a levegőben kalimpáltak. Harry felkapott a következő pillanatban pedig már a kanapén ültem, a kezemben egy bögre teával. Szembetaláltam magamat négy kérő szempárral. Tudtam, hogy el kell nekik mondanom, de ahhoz le kellene nyugodnom, hogy legalább néhány szó megértsenek abból, amit mondani fogok, vagy legalább csak a lényeget, hogy ne kelljen feleslegesen magyarázni. Vettem egy mély levegőt, kortyoltam kettőt a forró teából, ami természetesen végigégette a nyelőcsövemet, de ez volt a legkisebb bajom, majd tétován az ajtó felé pillantottam, de az konokul zárva maradt.
 - Szóval...elmentünk Exterbe, az apámhoz.
Újabb mély levegő, fölfelé pislogás, hogy ne csorduljanak ki a könnyeim.
 - Kiderült, hogy azért kerestek...mert....Adam megkereste őket, hogy vár rám egy szerep Los Angelesben. Visszatérhetnék.
Remegett a hangom, legalábbis az utolsó szónál biztosan. Ekkor már éreztem, hogy képtelen lennék egy ilyen ajánlatot visszautasítani. Eltakartam az arcomat, kiejtve a bögrét a kezemből. Még láttam ahogy Liam egy reménytelen mozdulattal a bögre után nyúl, de utána következett a várva várt sötétség. Nem akartam, hogy ők is meglássák azt, amire én is rájöttem. Elég jól ismertek hozzá. 
 - Nem akarom őt itt hagyni, nem megy.
A könnyeim ismét eleredtek. Fogalmam sem volt eddig róla, hogy ennyire szeretem, de fizikai fájdalmas okozott már a gondolat is, hogy ahhoz, hogy az én álmai valóra válhassanak itt kellene hagynom őt. Egyszerűen képtelen voltam rá, nem ment.
 - Azt hiszem, beszélnem kell Adammel.
Nem tudom, hogy csak néhány perc telt el, vagy néhány óra. De mikor felnéztem még mindig ott ültek, bár már egyikük sem mert rám nézni, helyette mindannyian másfelé tekingettek. Felkeltem és elindultam a fürdőszoba felé, hogy rendbe szedjem az érezhetően elkenődött sminkemet. A tükörben egy ismeretlen lány képe fogadott. Fogalmam sem volt róla, hogy ki ő, vagy hogy került ide egy fél nap alatt. Borzalmas volt. Az arcom fehér, szám szinte nem is volt, a szemeim ellenben elsötétültek, ahogy a karikák is megjelentek körülötte. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, csak valami emberi ábrázatot magamra varázsolni. Mikor kijöttem a fürdőből megigazítottam magamon a ruhámat, készen álltam. Láttam, ahogy Louis épp a bögre darabjait szedegeti, szomorú mosollyal pillantott rám, ellenben a mellém termett Liam képe igencsak elszánt volt.
 - Hívtam egy taxit. Mehetünk. 
Hálásan pillantottam felé, éppen a dzsekije cipzárjával babrált, odamentem hozzá és egy ügyes mozdulattal lehúztam, miközben megráztam a fejemet.
 - Egyedül kell mennem. 
 - Zayn megöl, ha a közelébe engedünk.
Szólalt meg Louis, miközben elment mellettünk, kezében a bögre darabjaival. Tudtam, hogy igaza volt,  de ez rám tartozott, neki kellett volna elkísérnie, de ő sokkal többre tartotta az önbecsülését ami nem engedte ki a szobájából. Megráztam a fejemet és végigsimítottam Liam vállát.
 - Köszönöm srácok, de felesleges belekeverednetek.
Mint egy végszóra, megérkezett a taxi amit kellemetlen dudálással jelzett. Mielőtt még bármelyikük is meggondolhatta volna magát, kimentem az ajtón, be a taxiba. Gyorsan bediktálta a szálloda nevét és mire Harry kilépett az ajtón a taxi már elindult. Közben felhívtam Adamat és közöltem, hogy lent várom a hotel halljában. A hangja nagyon elégedetten hangzott, ami megrémített. Miért van az, hogy engem mindenki sokkal jobban ismer, mint én saját magamat? Ez igazságtalan
Mire megérkeztem a hotelbe, Adam már lent várt az ajtóban. Széles vigyorral a képén nyitotta ki nekem a hatalmas üvegajtót, majd túljátszott mozdulatokkal meghajolt. Nem viszonoztam a gúnyt, nem voltam olyan hangulatban, le akartam tépni a fejét a helyről, ez sokkal jobb ötletnek tűnt. Ahelyett, hogy leültünk volna a fotelekben, a bárba vezetett, egy félreeső asztalhoz. Miért van oda mindenki az eldugott helyekért? Rendelt magának egy whiskyt, majd egy lefitymáló kézmozdulattal elküldte a pincért. Előredőlt az asztalon, mire én automatikusan hátra, de ez nem lepte meg. Taszított, gyűlöltem őt, minden lélegzetvételemmel.
 - Elmentél szüleidhez mi?
 - El, és egy tetű görény vagy, gyűlöllek. Tudtam, hogy nem csak én voltam az oka annak, hogy idetoltad a képedet.
Elvigyorodott, feltartotta a kezét, amibe stílszerűen belekerült a pohár az aranyló folyadékkal. Lassan beleivott, majd lerakta és az ujjával a száján kezdett körözni.
 - Figyelj Ash, semmi személyes. Ez egy nagyon jó ajánlat, a rendező azt mondta egyenesen neked szánja a főszerepet, ha megszerezlek, enyém a másik, mert még mindig mindenki imád minket együtt, Hollywood álompárját.
Elfintorodtam, lehajtottam a fejemet és próbáltam végiggondolni mi történt az elmúlt hónapokban és rá kellett jönnöm, hogy nagyon ügyesen csinálta, stílusos volt. 
 - Gerinctelen dolog volt belerángatni a szüleimet. 
 - Imádom a drámát, jót tett nektek, hogy így tudtad meg. A szüleid elég pénzéhesek voltak, hogy minden követ megmozgassanak ahhoz, hogy elmenj és beszélj velük. Még Briannet is lefizették.
 - Az apámnál voltam.
 - Pláne.
Vágta rá, szinte csípőből, miközben rajta volt a sor, hogy fintorogjon. Hátradőlt, az egyik lábát átvettette a másikon. A tekintetem elidőzött az orrpiercingjén, ami annyira szexivé és misztikussá tette, de ettől még nem gyűlöltem kevésbé és ezt ő is tudta.
 - Nem kell ezen az esős szomorú helyen megrohadnod, pláne nem egy kis málészájú gyerek miatt. Mit tud neked adni? Most fel vannak kapva, az igaz, a sok kis tinilány odavan érte, de mi lesz később? El fognak tűnni a süllyesztőbe, úgy mint a többi.
Tudtam, hogy nem tartja sokra ezeket a tehetségkutatókat. Ehhez Simonnak is sok köze volt, hiszen egyenesen eltiltotta tőlem Adamet. Képtelen voltam megvédeni Zaynt, pedig annyira akartam. Ő sokkal több volt nekem, mint egy futó kaland, szerettem, szerelmes voltam belé.
 - Figyelj, nekem ehhez baromira nincs hangulatom, nesze olvasd el, ez majd meggyőz.
Elém dobta a forgatókönyvet, ami hangosan puffant az asztalon, majd kiitta a maradék whiskyt a pohárból, felkelt és faképnél hagyott. Félve nyúltam a nagy köteg papír után, a szívem erőteljesen vert. Olyan volt, mintha valami épp abban a pillanatban csábítana el, s láss csodát, tényleg így volt. Megragadtam, elsüllyesztettem a táskámba, majd mint valami árnyék kisompolyogtam a hotelből. 

Egész éjszaka olvastam. A sztori, a szereplők, az egész annyira megfogott és annyira nagyszabású volt. Tudtam, hogy belehalok, ha nem játszhatom el ezt a szerepet. Rájöttem, hogy képtelen leszek nemet mondani. De akkor mi lesz Zaynel?


Sziasztok!
Direkt a végére hagytam a kis írói szösszenetet, mert kíváncsi lennék, hogy szerintetek hogyan fog folytatódni a történet? Vagy hogy látjátok a kialakult helyzetet? Ki a kedvencetek és miért? Minden érdekelne. Írjátok le kommentben. 

xxx, Ash

2014. szeptember 17.

26. Fejezet

Sajnos nálam is "becsöngettek" így egyre kevesebb időt tudok szánni arra, hogy írjak nektek, de igyekszem a kevés kis szabadidőm egy részét arra áldozni, hogy tovább pörögjön történet. Elnézést kérek mindenkitől, aki hosszú ideje vár a folytatásra. De ím, itt van. :)))  Jó olvasást!

xxx,
Ash

Minden kilométerrel amivel közelebb kerültünk Exterhez, annál inkább vissza akartam fordulni. Zayn viszont már nem engedte, most kettőnk közül ő akart inkább pontot tenni a végére. Mindketten tudtuk, hogy már nem halogathatjuk tovább. Olyan volt, mint valami mázsás súly amit folyton folyvást húztunk magunk után, bármerre mentünk. És ami azt illeti, volt dolgunk bőven. Miután "sikeresen" bemutatkoztunk a nagyérdeműnek, kénytelenek voltunk dönteni a továbbiakról. Legalábbis Simon másfél órás fejmosásából ezt szűrtük le. Nem tettük zsebre amit azért kaptunk, az egyszer biztos. Soha nem láttam még annyira idegesnek, mint amilyen akkor volt. Az erek kidülledtek a nyakán ordibálás közben, és mikor már azt hittük abbahagyja, újabb adagot zúdított a fejünkre. Részben jogos volt, hiszen Zaynnek egyáltalán nem rám kellene koncentrálnia, hanem az X Factorra és én csak akadályozom abban, hogy megvalósítsa az álmát. Ráadásul a rajongó lányok is veszítenek az érdeklődésükből, ha kiderül, hogy a srácok nem szabad prédák. Mindezt én megértettem, és elfogadtam, de ugyanakkor megpróbálkoztunk "a szív útjai kifürkészhetetlenek" dumával, ami igaz is, de nem jutottunk sokra vele. Mindenesetre alkut kötöttünk, felvállaljuk, hogy együtt vagyunk, interjút adunk és tisztességek pár leszünk, vagy lapítunk és a hivatalos verzió az lesz, hogy az X Factornak dolgozom. Itt következett a másik bökkenő, Zayn azt akarta, hogy tegyük hivatalossá, én viszont továbbra is féltem a nyilvánosságtól. Hosszas vívódás után arra jutottunk, hogy titokba tartjuk, bár ezért Zayn morgott velem napokig. Többször tűntem fel a többi sráccal is, így bár bekerültem a köztudatba, mégsem lett vérengzés a vége, legalábbis semmi olyan, amit ne bírtam volna ki. A hatodik élő show után cikkeztek egy kicsit arról, hogy mit keres egy félresiklott életű sztárocska egy tehetségkutató műsorban, de koránt sem volt olyan nagy visszhangja, mint amilyen akkor lett volna, ha a "hivatalosan is Zayn Malik barátnője" titulust választom. Ettől függetlenül minden éjszakát együtt töltöttünk, minden lopott pillanatot kihasználhatunk és egyre mélyült a kapcsolatunk. Lassan összecsiszolódtunk, bár volt még hová fejlődnünk, már sokkal inkább egy pár voltunk, mint három héttel ezelőtt. A hetedik élő show előtt azonban kénytelen voltunk lerendezni apámat, mivel mindketten egyre figyelmetlenebbek lettünk. Brianne személyesen is beszélt erről velem is, és Zaynnel is, így úgy döntöttünk, hogy egy hétfői napot arra megejtsük ezt a látogatást.
 - Ne izgulj, nem lesz baj. Beszélsz vele, aztán otthagyjuk.
Zayn a kezem után nyúlt, de nem nézett rám, úgy tűnt szívesebben beszél inkább a kint tovasuhanó tájnak. Éreztem, hogy remeg a keze, ergo baromi ideges volt. A mondanivalója és a tettei közti kontraszttól én is ideges lettem. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt, hogy vajon mit akarhatnak a szüleim. Egy percig sem volt kérdés, hogy apámhoz megyek, mert kettőjük közül ő volt az, aki inkább áldozat volt helyzetnek, mint okozója, legalábbis ha nagyon mélyre akarok ásni a történetben, akkor ő sajnált valamennyire, nem úgy, mint az anyám, akinek az életében pusztán eszközként funkcionáltam. Én voltam a pénzautomata, három éves koromtól az én felelősségem volt a számlák fizetése, még ha átvitt értelemben is.
Az Exteri börtön vörös téglából készült épület volt néhol egy kis fehér kővel díszítve, az ablakain fehér rács. Az első ami megkapta a szememet az mégis a kék kapuja volt, nem találtam a logikát, hogy miért pont kék, de ahogy később észrevettem az egyetlen bejártként szuperáló ajtó is ugyanolyan színűre volt mázolva. Amint a kocsi lassított felnéztem az épületre, és belesüppedtem az ülésbe.
 - Én ezt nem akarom, forduljunk vissza.
A kezem remegett, az arcom elfehéredett és éreztem, ahogy véresre harapom a számat. Fogalmam sem volt, mitől tartottam ennyire, hiszen ártani nem árthat nekem, de már a puszta találkozás gondolata is megrémített.
 - Ash, ha már eljöttünk idáig, beszéljünk vele, aztán felejtsük el az egészet a francba.
Láttam rajta, hogy ideges, de azt is, hogy aggódik. Mikor nagy nehezen kiszálltunk a kocsiból már ott lógott a cigi a szájában, a másik kezét viszont már nyújtotta nekem. Én gyorsan körbenéztem, majd mikor közel s távol egy embert sem láttunk, gyorsan megszorítottam.
Egy börtönbe sokkal nehezebb látogatóként bejutni, mint itt nyaralóként, az már biztos. Mindenféle papírokat dugtak az orrunk alá, nyilatkozatokat írtunk alá és ellenőrizték a személyazonosságunkat. Az egész procedúra alatt körülbelül négyszer akartam elszaladni, de Zayn állta a sarat, kőkeményen elém állt, ha éppen futni támadt kedvem, bár az őrök nem igen díjazták a hisztit, de egy-egy rosszalló pillantáson kívül mást nem kaptunk. Végül nagy nehezen bevezettek minket egy szűk, kis ablakos szobába, ahol mindössze egy apró ablakon sütött be a gyér őszi nap. Egy asztalon és négy széken kívül semmi más nem volt bent. Helyet foglaltunk az asztal egyik oldalán, Zayn nyugtatólag a combomra rakta a kezét, de azonnal felpattant, amint nyílt az ajtót. Kisvártatva odanéztem, és megpillantottam az apámat. Határozottan ő volt az, bár az évek igencsak öregítettek rajta. A sötét haját őszhajszálak tarkították, az arca ráncos volt és jóval soványabb volt, mint amire emlékeztem. Csöndesen, lehajtott fejjel lépett be, az őr lenyomta a székre, közölte, hogy van fél óránk, majd bevágta maga mögött az ajtót. Apa lassan felnézett, járatta a tekintetét kettőnk között, végül megállapodott rajtam.
 - Ashley, istenem milyen gyönyörű vagy.
Rosszul láttam, vagy tényleg meghatódott? A szemei határozottan könnyben úsztak, a kezei elindultak felém, de a szerelmem azonnal reagált. Mögöttem állva lehajolva támaszkodott az asztalra és mérgesen fújtatott.
 - Van tíz perce, hogy elmondja mit akar. 
Apám meglepődött, beszívta az alsó ajkát, összevonta a szemöldökét, majd megvonta a vállát és folytatta.
 - Te meg ki a bánatos franc vagy?
 - Apa, ő Zayn a barátom, Zayn, ő az apám Caden. Még egy ilyen és már itt sem vagyok.
Soha nem árultam el semmit a szüleimről neki, még a nevüket se. Ő pedig nem tartotta arra érdemesnek őket, hogy kérdezzen róluk. Láttam, hogy Zayn ökölbe szorítja a kezét, esze ágában sem volt vele kezet fogni, apám ugyanolyan mogorva tekintettel méregette a fölöttem álló személyes védőangyalomat. Végül belátta, hogy nem blöffölök, felsóhajtott és folytatta.
 - Nagyon sajnálom. Azt is, hogy el kellett ide jönnöd. De muszáj volt beszélnünk veled, a te érdekedben.
 - Hallgatlak...
Láttam rajta, hogy tétovázik, felvontam a szemöldökömet, de egyáltalán nem állt szándékomban könnyíteni a dolgán. Láttam rajta, hogy tétovázik majd végül feladja.
 - Adam meglátogatott minket...
 - Na jó, itt elég is volt.
Zayn megfogta a vállamat, hogy felhúzzon, de megragadtam a kezét és nem engedtem neki. Most végre kiderül, miért is maradt még Adam! Minden idegszálam megfeszült, előrehajoltam a kíváncsiságtól és a szemeben csak parázslott a gyűlölet.
 - Azt mondta, hogy van számodra egy tökéletes szerep. Felépíthetnéd a karrieredet, ismét. Mindenki elfelejtené a múltat. Ashely, ez egy remek lehetőség. Tudom, hogy mindig is imádtál színészkedni, a kamera előtt érezted jól magadat. Visszatérhetnél, és ezúttal jól csinálhatnád.
Eltátottam a számat meglepetésemben, de hirtelen minden világos lett. Az a rohadt kis konspirátor! Tudta, hogy mi az, ami igazán hat rám. Igaz, hogy a szüleim rosszul neveltek és rossz dolgokat követtek el, de ha valamihez, akkor ehhez nagyon értettek. Felfuttatni az embert, sztárt csinálni belőle, olyat, akiért ölnek az emberek. Adam megfogott. Tudta, hogy egy részem visszavágyik, de ő soha nem tudott volna meggyőzni róla, ellenben a szüleim...
 - Még egy szót szól, és beleverem a képét az asztalba.
 Zayn megragadta a csuklómat, felrántott és vonszolni kezdett kifelé. Fájt, de annyira lefagytam, hogy megszólalni se tudtam, csak apám arcát néztem.
 - Mind tudjuk, hogy te is akarod, az az életed.
Tényleg tudtuk, mindannyian.

2014. szeptember 4.

25. Fejezet

Sziasztok!

Elöljáróban szeretnék annyit elmondani, hogy nagyon hálás vagyok a kommentekért és a pipálgatásokért. Nektek csak egy kattintás, esetleg pár szó, de nekem igenis sokat jelent. Nagyon jólesik egy-egy ilyet olvasni és a kedvem is megjön ahhoz, hogy tovább írjam nektek a történetet. :) Ha bármi kérdésetek, vagy észrevételetek van a szereplőkkel vagy a történettel kapcsolatban, írjatok nyugodtan, mindenkinek válaszolok. ;)
Szóval itt is van a következő fejezet. Jó olvasást! 

xxx,
Ash

Könnyebb volt róla beszélni, mint megtenni. Zayn türelmes volt, nyilván azért is, mert ő nem akarta, hogy elmenjek, de végül belátta, hogy erről nekem kell döntenem. Kicsit mindketten engedtünk, úgy éreztem, volt még mit tanulnunk egymásról, de ezáltal egy kicsit csiszolódtunk egymáshoz, így biztosabbnak éreztem a dolgot. Habár még mindig nem mondtuk ki azt, hogy rendben, akkor együtt járunk, de nem is kellett. Az exeiről és az esetleges többi barátnőjéről továbbra sem tudtam meg semmit, bár a próbák alkalmával gyakran nyomta a kezembe a telefonját, megadva arra a lehetőséget, hogy kutakodjak, de soha nem nyúltam bele. Adam hamar rájött, hogy Zayn és én ismételten egymásra találtunk, így már az ominózus randi másnapján fogta magát, és elhúzott egy hotelbe, de még mindig Londonban volt. Kissé gyanakvó voltam vele kapcsolatban, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar föladja a dolgot, túl nyugodtan fogadta el a helyzetet. A gyanakvásomról nem beszéltem Zaynnek, nem akartam feleslegesen idegesíteni, így, hogy egyre szorosabb volt a mezőny. De Lylával nagyon sokat beszéltünk a dologról. Most is, ezen járt az agyam, miközben eljöttünk megcsináltatni a körmünket. Csajos, lazulós délelőttöt terveztünk, de hozzá képest igencsak feszült voltam. Ő persze elnyúlt a fotelben és élvezte ahogy masszírozzák a lábát. Néha felé pillantottam, várva a tökéletes alkalmat arra, hogy végre kifakadjak, sokadszorra.
 - Ne fogd vissza...
Csúnyán néztem rá, bár nem szándékosan, egyszerűen csak nem akartam leakadni a témáról. Annyira zavart.
 - Nem értem Adam miért van még mindig itt..
 - Mert nincs jobb dolga? Ashley nem kellene ezzel ennyit foglalkoznod, örülj inkább, hogy Zaynnel rendbe jöttek a dolgok.
 - Ismerem Adamet Lyla, utálja Londont, miért maradna itt, mikor nem köti ide semmi?
 - Semmi, kivéve te.
Már a nyelvem volt a csípős megjegyzés, de végül úgy döntöttem, hogy erre inkább nem mondok semmit. Adamet már lezártam, régen. Bár mondják, hogy az első szerelem mindig elmúlik, de soha nem ér véget igazán. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de az biztos, hogy ha akar még mindig hatással tud lenni rám, pont ezért sem akartam, hogy a közelembe legyen. Boldog akartam lenni Zaynnel, és ő megakadályozott benne.
- Mi a mai terv?
Váltott gyorsan témát, miközben elégedetten felsóhajtott, úgy tűnik, a masszőr jól végezte a dolgát, kár, hogy én nem tudtam ellazulni.
 - Ha vége a próbának, elvisz vacsorázni, aztán pedig nálam leszünk.
Pironkodtam egy sort, mire a szőke barátnőm csak felnevetett, ő nagyon jól ismerte ezt a tekintetemet. Kár lett volna tagadni, imádtam együtt lenni az én barna szemű sztárommal, a szó minden értelmében.
 - Nem is mesélted, hogy milyen...
Először nem esett le, pontosan mire akar kilyukadni, de mikor végre fölfogtam zavartan takartam el a szememet a tenyeremmel.
 - Nem igazán akarok erről beszélni.
 - Jajj ne már, akkor én is elmondom.
Kicsit meglepett, mert annyira elvoltam foglalva a saját nyomorommal, hogy nem is kérdeztem, hányadán áll a helyzetük Harryvel. Rossz barátnőnek éreztem magamat, így muszáj volt kárpótolnom azzal, hogy pletykálkodok vele.

 - Nagyon szenvedélyes, mohó és akaratos. De nagyon tud szeretni és ha akar valamit, akkor tudja a módját, hogy hogyan érje el. Elég nagy hatással van rám.
Furcsa volt erről beszélni, mert nem voltam túl tapasztalt, már ami a szex témát illeti, kicsit talán maradi is voltam. Az első Adam volt, minden tekintetben, rajta kívül nem ismertem mást, egészen amíg Zaynnel nem találkoztam. Lyla persze tapasztaltabb volt, mint én, így bizonyára eltudta képzelni mit próbálok  eldadogni. Nevetve figyelte, ahogy egyre mélyebbe süllyedek a zavaromba és úgy láttam élvezi, én pedig elégtételnek tekintettem.
 - Na és Harryvel?
Nem láttam őket sokat együtt, hiszen Lyla is nagyon elfoglalt volt, jószerével a munkájának élt.
 - Hát, jól érezzük magunkat együtt, nagyon is, de egyelőre semmi komoly. A karrierje jelenleg fontosabb, ráadásul fiatal és rengeteg lány veszi körül.
El is felejtettem, Harry volt a legfiatalabb közülük és tény, hogy szeretett flörtölni a lányokkal. Néztem Lylát, hátha valamit letudok olvasni az arcáról, de nem láttam rajta semmi olyasmit, ami aggodalomra adhatna okot. De miért is csodálkoznék rajta, hiszen ő is gyönyörű volt, a világon bármelyik pasit megkaphatta, ha éppen ahhoz volt kedve.
 - Éééés?
Hát ha ő nógatott, akkor már én is kiszedhetek belőle valami szaftosat.
 - Romantikus, szereti elnyújtani a dolgokat, és ahhoz képest, hogy fiatalabb, eléggé tapasztalt.
Vigyorogva eltátottam a számat, mire kinyújtotta a nyelvét. Tényleg igazi csajos program volt, és folytatódott volna még egymás szívatása, ha nem szólal meg a telefonom. Gyorsan előhalásztam a zsebemből, majdnem fejbe rúgva az épp körmömet lakkozó lányt és olvastam az smst, ami épp a traccspartink főszereplőjétől érkezett.
Nem győztem mosolyogni rajta, de nem akartam, hogy Simon panaszkodjon rám, így inkább gyorsan lerendeztem a témát, de az utolsó üzenetétől még mindig remegett a kezem.
 - Mi történt?
Kérdezte csak úgy mellékes a szöszke, mert jelen pillanatban a körömlakkok között válogatott.
 - Kimondta.
Lyla keze megállt a levegőben, felém fordult és kicsivel hangosabban a kelleténél osztott le a fenébe.
 - És erről én miért nem tudok?
Kezdtem úgy érezni, hogy tényleg harapófogóval kell belőlem mindent kihúzni, de egyszerűen nem voltam az a csacsogós típus, ráadásul igyekeztem ezt megtartani magamban még egy kicsit, hogy érlelgethessem.
 - Sajnálom, én csak, egyelőre nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nekem ezt még soha nem mondta senki.
Pontosan, még Adam sem, pedig elég hosszú időt töltöttünk együtt, de ő mindig is sokkal jobban szerette magát, és velem járni státusszimbólum volt. Vagy tévedek? Én szerelmes voltam belé, ez biztos, de vele kapcsolatban állandóan változik a véleményem.
 - Ash ez nagy dolog. Harry azt mondta, hogy Zayn nem az a kapcsolat pári srác. Ha ezt mondta, akkor biztos így gondolja. Ne aggódj.
Miért nem hiszem én ezt el egészen? Talán az előéletem teszi, hiszen az tele volt hamis dolgokkal, körülöttem szinte semmi nem volt igazi, és mégis minden az volt. Minden lány álmai között éltem ált a poklot, a bizalmatlanságot igazán megengedhettem magamnak, tekintve, hogy tudtam, milyen Zayn.
 - Te mondtad neki?
 - Még nem.
 - De miért? Hiszen szereted.
 - Ez igaz, de akkor sem merem. Ez baj?
Ekkor már kifelé tartottunk a körömszalonból, mind a ketten frissen manikűrözött körmökkel. Lyla szakértőnek tűnt a szerelem témában, miért is ne lett volna az? Biztos ezer meg hódolója akadt, aki könnyekkel küszködve térden állva vallott neki szerelmet.
 - Neked kell érezned ezt. Biztos értékelne valamiféle visszajelzést, ha már ő kibökte, de ha nem érzed késznek rá magad akkor nem kell.
 - Ez annyira kiszolgáltatott érzés, nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem szeretem, mert szeretem, csak...
 - Biztos neki sem könnyű, de szerintem bizonyítani akart, már csak a problémák miatt is.
Első körben nem is fogtam fel olyan tragikusan a dolgot, tekintve, hogy ezek után nem várt választ, hanem letámadott, de ettől még kimondta. Kissé paráztam és még akkor is ezen járt az agyam, amikor búcsút mondva egymásnak fogtam egy taxit és elindultam haza. Sok időm volt még hatig, így beleültem egy kád meleg vízbe és igyekeztem végiggondolni a dolgokat. Szeretem Zaynt, ez nyilvánvaló, mindenek fölött álló tény. Annak ellenére is, hogy milyen csúnya volt a kezdet és hogy igazából alig másfél hónapja ismerem. Az egész nagyon gyorsan történt, talán túl gyorsan is. Jól van ez így? Minél többet agyaltam annál bizonytalanabb lettem minket illetően. Pedig örülnöm kellett volna és nem elmerülni a részletekbe, de világéletemben parázós ember voltam, mindenen aggódtam, azon is, amin elvileg nem kellett volna, de nem tehettem róla. Mire elérkezett az idő, már kiöltözve (szigorúan ruhában, magassarkúval, bőrkabáttal és egy kicsivel több sminkkel) ültem a nappaliban és a körmömet rágtam. Beszélnem kellett erről vele, nem hagyott nyugodnia dolog. Mikor a csengő megszólalt, felsóhajtottam és elindultam az ajtó irányába. Szélesre tártam előtte, és vártam, mikor taglóz le a tökéletessége. Ő végigpillantott rajtam, halkat füttyentett, majd belépve az ajtón lazán megcsókolt.
 - Mehetünk?
 - Ühüm, egy perc.
Visszaszaladtam a táskámért, majd visszalépve hozzá rámosolyogtam. Az egész hirtelen annyira butaságnak tűnt, hiszen nem láttam rajta, hogy nagyon a szívére vette volna a dolgot. Vagy csak nem mutatja. Beszálltunk a taxiba, nem kérdeztem, merre megyünk, végtére is teljesen mindegy volt, a gondolataim máshol jártak.
 - Nagyon szórakozott vagy, baj van?
Végigsimított az arcomon, bár kicsit tétovázott, láttam a szemében. Gyorsan megráztam a fejemet, mielőtt nagyobb baj lenne a dologból és igen meggyőző lehettem, ugyanis elvigyorodott és büszkén húzott ki a kocsiból. Egy kék neoncsíkokkal átszőtt étterem előtt álltunk meg, ami igencsak zsúfolt volt. Kicsit hunyorogva el is tudtam olvasni a hely nevét: Tayyabbs. Soha nem hallottam még róla, így kénytelen voltam rákérdezni a dologra.
 - Arra gondoltam, hogy egy kicsit megismertetlek a kultúrámmal, ez egy Pakisztáni étterem.
A felismeréstől apró o alakúra húzódott a szám. Nem volt ellenemre a dolog, sőt, ami azt illeti még el is lágyultam a dologtól. Hiszen ez jó jel nem?
 - És mivel szeretek enni, így gondoltam a kellemest a hasznossal. Jó lesz?
 - Persze.
Bólogattam, majd elindultam mögötte. Az utca is legalább olyan zsúfolt volt, mint a hely, mégis könnyedén eljutottunk az asztalunkhoz, ami egy félreeső sarokban volt. Zayn nem kért étlapot, megmondta, hogy pontosan mit hozzanak, majd elbocsájtotta a pincért. Igazán értékeltem a profizmust, végtére is, ő a férfi.
 - Szóval, most fogsz megmérgezni?
Körbepillantottam és elragadott a hely szépsége, igazán stílusos volt, tetszett.
 - Milyen volt a mai nap?
 - Lylával körmöztettünk. Megnézed?
Kinyújtottam neki a kezeimet, mire felcsóválva végigpillantott a körmeimen és elégedetten konstatálta, hogy sem nem karom, se nem gusztustalan színű.
 - Szép lett.
 - És a ti napotok?
- Elég kemény volt. Délelőtt ének, délután színpadi próba. Aztán egy felvettünk egy részt a videónaplóhoz. Eszméletlen mennyi kérdés és kérés érkezik.
Mosolyogva figyeltem, milyen lelkesen beszél erről az egészről. Zayn ritkán mutatja meg az igazi arcát, inkább amolyan távolságtartónak mutatkozik, ritkán mosolyog, kissé hűvös a stílusa, de ha belendül, akkor megtudja csillogtatni az igazi személyiségét is.
 - Örülök, hogy ennyire bejött én bíztam bennetek.
Láttam rajta, hogy sokra értékeli a dolgot, de mivel megérkezett a töménytelen mennyiségű étel, így inkább azzal voltunk elfoglalva. Zayn elmondta mi micsoda, és mindenbe belekóstoltunk egy kicsit. Nem kértünk külön tányért, sokkal hangulatosabb volt közösen enni.
 - Mi ez?
 - Ez csirke Qorma. 
 - Ez nagyon finom, olyan mandulás, de csípős.
 - És ez?
 - Chana Masala, csicseriborsó.
Mondanom sem kell, hogy mindent felettünk. Nagyon ízlett a konyha, a fűszerezés, a tálalás, minden. Zaynen látszott, hogy elégedett azzal, hogy tetszik a dolog és nem idegenkedtem tőle, én pedig emiatt roppantul büszke voltam. Hazafelé úgy döntöttünk sétálunk, de mint utóbb kiderült, ez egy nagyon rossz ötlet volt. A belváros tömve volt, valami színházi bemutató miatt nyüzsögtek az emberek a lezárt utcában. Így úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a másik oldalra és akkor hallottuk meg, hogy valaki felkiált. 
 - Az nem Zayn Malik?
Abban a pillanatban egy rakás szem fordult felénk, néhány pofátlanabb paparazzi azonnal hozzánk sietett és fényképezni kezdtek. Én hozzám voltam szokva, Zayn is valamennyire, így az első adandó alkalommal beszálltunk egy parkoló taxiba. 
 - Sajnálom, talán rossz ötlet volt sétálni.
Idegesen tördeltem a kezemet, miközben Zayn siettette a taxist, ugyanis a tömeg nemhogy oszlani, hanem szaporodni kezdett. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb eljön ez is, de nem számítottunk ekkora durranásra. Mindkettőnket meglepett, Zaynt annyira, hogy egészen hazáig meg sem szólalt. Mire megérkeztünk hozzám már javában szakadt az eső, gyorsan kifizettük a taxit és berohantunk, kinyitottam az ajtót és csöndben lerángattuk magunkról a vizes ruhákat, majd elindultunk fölfelé. Kicsit fáradt voltam, pedig ma semmit nem csináltam, eltudtam képzelni, hogy hogy van ezzel Zayn aki egész nap próbált.
 - Van kedved fürdeni egyet?
Magamra mutattam, aztán rá ő pedig vigyorogva bólintott. A válasz naná, hogy igen volt, így húsz percen belül már a kádban ültünk. Zayn neki támasztotta a hátát a kád szélének, én pedig a mellkasának dőlve játszottam  a habokkal.
 - Nem bánom, hogy lefényképeztek. 
Szólalt meg végül, én pedig felsóhajtottam és a vállam fölött hátrapillantottam rá. Komolynak tűnt, sejtettem, hogy miért, de hallani akartam a magyarázatot is, úgyhogy inkább csöndben maradtam.
 - Elmondtam neked ezerszer, de ha szeretnéd elmondom ezeregyszer is. Nem szeretnélek rejtegetni, szeretném ha tudnák, hogy együtt vagyunk.
Végigsimította a karomon, engem pedig kirázott a hideg. Annyira igazságtalan vagyok vele szemben.
 - Tudod...az a dolog, amint mondtál, arról, hogy mit érzel. Szóval én nagyon értékelem, tényleg és hidd el nekem, hogy az érzés kölcsönös...
Elhallgattam, hátha segít, de nem könnyítette meg a dolgomat.
 - ...még soha nem mondtam senkinek, ezért nem is igazán tudom megfelelően lereagálni.
Hátrapillantottam, és láttam rajta, hogy vigyorog. Összevontam a szemöldökömet és mérgesen belebokszoltam a vállába, olyan voltam, mint egy vérig sértődött kislány, de ő jót szórakozott rajtam.
 - Nem foglak siettetni, majd mondod, amikor akarod, különben is, enélkül is tudom, hogy szeretsz.
Jót szórakozott a küszködésemen, a végén pedig még kaptam az arcomba is egy kis habot. Elmondhatatlanul boldog voltam, kár, hogy ez nem tartott sokáig...

2014. szeptember 1.

24. Fejezet

Sziasztok!

Mivel bizonyára mindenki nagyon szomorú, így, hogy elkezdődött az új tanév, gondoltam nem várok egy hetet, hanem megörvendeztetlek titeket egy új résszel, hogy legyen valami jó is a mai napban. ;)


- ...akkor elmegyek veled.
- De én nem akarom!
- Akkor te sem mehetsz.
Az ominózus újra egymásra találásunk óta kettőnk között ez volt a fő téma. Kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy mi nem lehetünk csak úgy szimplán együtt, egyfolytában nyírnunk kell egymást. Mint oly sokszor az elmúlt héten, most is Brianne smséről vitáztunk. Még az ötödik élő show napján sem volt hajlandó leállni a témával. Amint lejöttek a színpadról, Zayn rákezdett a "nem engedlek el egyedül a szüleidhez egy börtönbe" című műsorra, amit már unásig végighallgatott mindenki. Így a srácok amikor csak tehették elkerültek minket. Most viszont nem volt rá alkalmuk, ugyanis épp egy interjúra utaztunk. Láttam Harry arcán, hogy legszívesebben kiugrana a kocsiból, Niall az ablakhoz passzírozódva kért néma segítséget a mellettünk elszáguldó autóktól. 
- De Adam azt...
- Nem érdekel az a gyökér Ashley.  Nem és kész.
Égnek emeltem a tekintetem és látható szenvedésbe kezdtem. Nem akartam találkozni a szüleimmel, nem érdekelt, hogy mit akarnak tőlem. Akárhányszor megpróbáltak velem kapcsolatba lépni, már csírájában elfojtottam minden próbálkozást. Legyen az telefon vagy levél. Üzenhettek bárkin keresztül, az sem érdekel. Briannetől azonban még soha nem érkezett hasonló üzenet tőlük, hiszen ő mindig az én pártomat fogta. Pont ezért furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarhatnak. Bár mindketten egymástól elkülönítve - még külön városban is - sínylődnek, szerettek volna látni. Külön-külön pedig igencsak furcsa lett volna megoldani, így ha lett volna választási lehetőségem, inkább az apámat látogattam volna meg. Őt Exeterben tartották fogva, ami két és fél órára van Londontól, szóval egy egész napot rá kellett volna szánnom, ahhoz pedig nem volt kedvem. Zayn és a banda volt az első.
- Ash figyelsz rám?
- Ha?
Hoppá, ezek szerint Zayn végig hozzám beszélt. Segítségkérően pillantottam Louisra, aki elhúzta a mutatóujját a nyaka alatt, a Zayn bomba pedig abban a pillanatban robbant.
- Nem hiszem el, hogy nem tudsz legalább egy kicsit is odafigyelni rám. Én aggódom érted, szemben az Adam gyerekkel, aki még bátorított is erre a hatalmas marhaságra. Évekig drogoztak téged Ashley, rabszolgát csináltak belőled, te pedig ezt elfelejtve rohannál csak azért, mert beszélni akarnak veled?
Figyeltem a nyakán kidülledő ereket, és arra gondoltam, hogy milyen helyes, amikor mérges, az arca kipirosodik és egyfolytában jár a jobb lába. Bamba mosollyal a képemen billentettem oldalra a fejemet, de szerencsére Liam épp időben vágott oldalba, úgyhogy mire Zayn felém fordult, már igyekeztem bűnbánó arcot vágni.
- Lehetne, hogy ejtitek a témát, csak egy kicsit?
Kérdezte Niall felénk fordulva, de Zayn mérges tekintetét látva inkább visszafordult az ablak felé, és tovább szenvedett, csöndben, magában. 
- Akár ejtitek, akár nem, nekünk most interjúnk lesz.
A kocsi abban a pillanatban lefékezett én pedig megpillantottam egy rakás rajongót. Plakátokkal várták a fiúkat, sikongattak és ugráltak a kordon mögött, tiszta hisztéria volt. A másik négy srácon láttam, hogy alig várja, hogy kiszálljon és odamehessen a rajongó hadak tömegéhez, de Zayn még mindig mérges volt. Óvatosan felé nyúltam, megérintettem a kezét. Egy pillanat alatt elhúzta, de látva a bánatos képemet inkább a karom után nyúlt és maga felé fordított.
- Még nem végeztünk.
Láttam rajta, hogy ellágyul a tekintete, nyomott egy gyors csókot a számra és a fiúkkal együtt kiszállt a kocsiból. Egy pillanatra a vakuk kereszttüzébe kerültem, de aztán egy biztonsági őr gyorsan visszahúzta a kocsi ajtaját és a hátsó bejárathoz hajtott velem. 
- Most már kiszállhat Miss Van der West.
Kaptam egy bátorító mosolyt, de tudtam, hogy ezt is csak azért, mert Tomnak nem kell tovább hallgatnia minket. Elfintorodtam, majd abban a pillanatban kiugrottam a kocsiból a hűvös éjszakába és a stúdió hátsó részénél találtam magamat. A stáb két tagja kinyitotta nekem az ajtót én pedig beslisszoltam abba az irányba amerre a srácok öltözőjét mutatták. Nem keltettem túl nagy feltűnést, vagy legalábbis remélem, ugyanis a rajongók még mindig nem sejtenek semmit a románcról és nem is igazán akartam, hogy ez változzon. Türelmesen nézelődtem, gondoltam, hogy eltart egy darabig, mire megérkeznek. Aztán meglepődve fordultam az ajtó felé, ami kicsapódott. Zayn izzó tekintetével találtam szembe magamat. Nem tétovázott, elindult felém én néhány lépést hátráltam, a hátam nekiütközött a falnak, ezzel egy időben megérkezett Zayn is, a testével a falnak nyomott, a kezei a fejem mellett ököllel csapódtak a falba. Ijedten húztam össze magamat a hangos csattanásra, de úgy tűnt, hogy neki meg sem kottyan.
- Annyira fel tudsz bosszantani.

Lassan nyitottam ki a szememet mert tudtam, ha kinyitom azonnal elnyel a csoki barna tekintete, már épp ki akartam bújni a karja alatt, amikor egyszerűen nekem támadt. Erőszakosan csókolt, minden dühét beleadta, de ettől ha lehetett, csak még jobb volt. Már nem akartam menekülni, azt akartam, hogy szorosabban tartson. A ujjaimmal végigszántottam a mellkasát, amire elégedetten felmordult, de mire belemelegedhettünk volna a dologba, nyílt az ajtó és egy megszeppent titkárnőstílusú egérhangú lány lépett be. Mindketten kérdően fordultunk felé, ő meg makogott valamit az üdítőkről aztán zavarában inkább gyorsan becsapta maga mögött az ajtót.
- Bassza meg.
Suttogta a fülem mellett elégedetlenül, mondtam volna én is valami hasonlót, de túlságosan ziháltam ahhoz, minthogy megtudjak szólalni. Abban a pillanatban ellépett tőlem, de előtte még búcsúzóul belecsókolt a nyakamba.
- Még nem végeztem veled.
Rám kacsintott, majd elvett egy üveg vizet a türkös pultról és szétöntötte két pohárba. 
- Reméltem is.
Bukott ki belőlem, miközben a pohárért nyúltam és egy hajtásra kiittam a tartalmát. Próbálta elrejteni a vigyorát, de mégsem sikerült egészen és ez engem is megmosolyogtatott. Leültünk a kanapára, de beszélgetés helyett inkább mindketten a telefonunkba temetkeztünk. Csak lopva pillantottunk néha egymásra, mindketten tudtuk, hogyha folytatjuk, annak nagyon nagyon csúnya vége lett volna. Szerencse, hogy félbeszakított minket az ugronc, ugyanis a fiúk beléptek az öltözőbe, a kezük tele volt a nekik készített apróságokkal amit a rajongóktól kaptam. 
- Zayn mi lett veled? Miért nem maradtál? Eszméletlen volt.
Mondta Niall, miközben hozzávágott Zaynhez egy plüss szívet. Mindannyian fel voltak spannolva, láttam, hogy a találkozás a rajongókkal jót tett nekik. 
- Fontosabb dolgom volt.
Rám kacsintott, én pedig automatikusan lentebb húzódtam a kanapén és legszívesebben befogtam volna a fülemet is, ugyanis egyszerre kezdett bele a "húúú"-ba mind a négy. Szívattak volna még tovább is, de várta őket a smink, és a beállás, úgyhogy csak a háttérből tudtam figyelni őket. Szerencsére válthattam velük néhány szót még az interjú előtt. Elsoroltam nekik amit ötezerszer megbeszéltünk, gyorsan visszaigazgattam Harold elcseszett haját, aztán megszólalt a felvétel kezdetét jelző csengő és elsötétült a nézőtér. 
- Fiúk lányok, ma egy nagyon különleges meglepetéssel készültünk nektek, ugyanis a stúdióban köszönthetjük a One Directiont.
A közönség tapsolt a lányok sikítoztak, én pedig örömömben majdnem elbőgtem magamat. Annyira büszke voltam rájuk. Bár nem én fedeztem fel őket és nem az én érdemem, de azért mégiscsak boldog voltam, hogy sikerül nekik. Ők persze csak lazán integettek, majd elkezdődött  az interjúzás.
- Először is, üdvözöllek titeket a műsorban. Másodszorra pedig, muszáj megkérdeznem, a lelkemre kötötték. Melyikőtök szingli?
Kicsit meglepődtem, hogy így belevágott a közepébe, de a nézettség az nézettség. Persze a srácok nem jöttek zavarba, Niall és Harry feltették a kezüket. Szurkoltam, hogy végre az én feketém is emelje fel a kezét, de nem történt semmi. Zayn lazán hátradőlt és a térdére fektette a bokáját, a kezeit a kanapé háttámláján nyugtatta, miközben nekem majdnem kiesett a szívem, annyira zakatolt.
- Szóval Harry Niall szabad, na de mi van veletek srácok?
Szánom-bánom, de nem tudtam figyelni se Liamre se Louisra, pedig akartam. Azon zakatolt az agyam, hogy vajon mit fog mondani Zayn. Aggódva rágtam a körmömet és annyira hülyén festhettem, hogy a mellettem ülő lány, aki mellesleg 1D pólót viselt, rám szólt. 
- Nem kell semmi extrára gondolni, van valaki, akivel komoly a dolog.
Macsós válasz, még a végén vállat is vont és bár kicsit rosszul esett, tudtam, hogy tőle nem számíthatok romantikus ömlengésre, ő egyszerűen nem olyan. Annak viszont nagyon örültem, hogy nem adott ki. Ezek után már más mederben folyt tovább a beszélgetés. A fiúk megköszönték a rajongóknak, illetve a műsornak a lehetőséget. Faggatták őket a hatodik élő showról, és így tovább. Csak egy óra volt az egész, ők pedig tökéletesek voltak, mint mindig.
Amint vége lett és a tömeg meg oszlott én még mindig a helyemen ültem és vártam. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mire. A gondolataim ezerfelé cikáztak, nagy sokára megérkezett Liam, mikor meglátott intett, majd a lépcsőn felsétálva leült mellém. Nem pillantott rám, várta, hogy mikor szólalok meg.
- Nem fog engedni, igaz?
Liam vigyorogva lehajtotta a fejét, és ebből már tudtam, hogy vége a játéknak. Ha nem akarom, hogy így folytatódjon a kapcsolatunk, és hosszabb legyen az élete mint a tiszavirágé engednem kellett.
- Jót akar neked, szerintem hagynod kellene...
- Talán igazad van.
Már attól görcsbe állt a gyomrom, hogy belegondoltam abba, hogy Zayn egy helyiségben lesz az apámmal, de ha egyszer csak így lehet vége a hisztinek, akkor legyen.
- Jöttök?
Kiabált fel Louis, mi pedig felkeltünk, de nem beszéltünk többet. Hálás voltam Liamnek, bár nyilván többet várt tőlem, de a megnyílás nem igazán megy, még Zayn előtt sem. 


Hajnal hármat mutatott már óra, de még mindig ébren voltunk, a mellkasán pihentetve az államat apró köröket rajzoltam a körmömmel a csupasz mellkasára. Annak ellenére, hogy sokat vitatkoztunk, ez még mindig tökéletesen ment. Végigsimított a gerincemen, majd fáradt mosollyal az arcán borzolta össze a hajamat. 
- Tudod, talán mégis eljöhetnél velem, apához.
Figyeltem, ahogy összevonta a szemöldökét és megfogta a kezemet, amivel az előbb még rajzolgattam.
- Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. 
Én is féltem attól, hogy mi fog ott várni, vagy, hogy mi fog történni. De minden rossz ellenére, amit ellenem tettek, attól még a szüleim voltak.
- Semennyire, de minél korábban megyünk el, annál gyorsabban zárhatjuk le ezt a dolgot.
Ez volt az aduász, tudtam, hogy ő is maga mögött szeretné hagyni a problémákat. Mikor halványan bólintott, elmosolyodtam, és témát váltottam.
- Miért vallottad be? 
- Micsodát?
- Hogy barátnőd van.
- Mert nem akarlak eltitkolni, már mondtam. 
- Talán mégis kellene, nem akarom, hogy arról cikkezzenek, hogy egy lecsúszott celebbel jársz.
Még  a félhomályban is láttam, ahogy vág egy grimaszt. A szívem meglódult, mert tudtam, hogy nem így vélekedik rólam.
- Szeretlek Ash...