25. Fejezet

Sziasztok!

Elöljáróban szeretnék annyit elmondani, hogy nagyon hálás vagyok a kommentekért és a pipálgatásokért. Nektek csak egy kattintás, esetleg pár szó, de nekem igenis sokat jelent. Nagyon jólesik egy-egy ilyet olvasni és a kedvem is megjön ahhoz, hogy tovább írjam nektek a történetet. :) Ha bármi kérdésetek, vagy észrevételetek van a szereplőkkel vagy a történettel kapcsolatban, írjatok nyugodtan, mindenkinek válaszolok. ;)
Szóval itt is van a következő fejezet. Jó olvasást! 

xxx,

Ash

Könnyebb volt róla beszélni, mint megtenni. Zayn türelmes volt, nyilván azért is, mert ő nem akarta, hogy elmenjek, de végül belátta, hogy erről nekem kell döntenem. Kicsit mindketten engedtünk, úgy éreztem, volt még mit tanulnunk egymásról, de ezáltal egy kicsit csiszolódtunk egymáshoz, így biztosabbnak éreztem a dolgot. Habár még mindig nem mondtuk ki azt, hogy rendben, akkor együtt járunk, de nem is kellett. Az exeiről és az esetleges többi barátnőjéről továbbra sem tudtam meg semmit, bár a próbák alkalmával gyakran nyomta a kezembe a telefonját, megadva arra a lehetőséget, hogy kutakodjak, de soha nem nyúltam bele. Adam hamar rájött, hogy Zayn és én ismételten egymásra találtunk, így már az ominózus randi másnapján fogta magát, és elhúzott egy hotelbe, de még mindig Londonban volt. Kissé gyanakvó voltam vele kapcsolatban, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar föladja a dolgot, túl nyugodtan fogadta el a helyzetet. A gyanakvásomról nem beszéltem Zaynnek, nem akartam feleslegesen idegesíteni, így, hogy egyre szorosabb volt a mezőny. De Lylával nagyon sokat beszéltünk a dologról. Most is, ezen járt az agyam, miközben eljöttünk megcsináltatni a körmünket. Csajos, lazulós délelőttöt terveztünk, de hozzá képest igencsak feszült voltam. Ő persze elnyúlt a fotelben és élvezte ahogy masszírozzák a lábát. Néha felé pillantottam, várva a tökéletes alkalmat arra, hogy végre kifakadjak, sokadszorra.
 - Ne fogd vissza...
Csúnyán néztem rá, bár nem szándékosan, egyszerűen csak nem akartam leakadni a témáról. Annyira zavart.
 - Nem értem Adam miért van még mindig itt..
 - Mert nincs jobb dolga? Ashley nem kellene ezzel ennyit foglalkoznod, örülj inkább, hogy Zaynnel rendbe jöttek a dolgok.
 - Ismerem Adamet Lyla, utálja Londont, miért maradna itt, mikor nem köti ide semmi?
 - Semmi, kivéve te.
Már a nyelvem volt a csípős megjegyzés, de végül úgy döntöttem, hogy erre inkább nem mondok semmit. Adamet már lezártam, régen. Bár mondják, hogy az első szerelem mindig elmúlik, de soha nem ér véget igazán. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de az biztos, hogy ha akar még mindig hatással tud lenni rám, pont ezért sem akartam, hogy a közelembe legyen. Boldog akartam lenni Zaynnel, és ő megakadályozott benne.
- Mi a mai terv?
Váltott gyorsan témát, miközben elégedetten felsóhajtott, úgy tűnik, a masszőr jól végezte a dolgát, kár, hogy én nem tudtam ellazulni.
 - Ha vége a próbának, elvisz vacsorázni, aztán pedig nálam leszünk.
Pironkodtam egy sort, mire a szőke barátnőm csak felnevetett, ő nagyon jól ismerte ezt a tekintetemet. Kár lett volna tagadni, imádtam együtt lenni az én barna szemű sztárommal, a szó minden értelmében.
 - Nem is mesélted, hogy milyen...
Először nem esett le, pontosan mire akar kilyukadni, de mikor végre fölfogtam zavartan takartam el a szememet a tenyeremmel.
 - Nem igazán akarok erről beszélni.
 - Jajj ne már, akkor én is elmondom.
Kicsit meglepett, mert annyira elvoltam foglalva a saját nyomorommal, hogy nem is kérdeztem, hányadán áll a helyzetük Harryvel. Rossz barátnőnek éreztem magamat, így muszáj volt kárpótolnom azzal, hogy pletykálkodok vele.

 - Nagyon szenvedélyes, mohó és akaratos. De nagyon tud szeretni és ha akar valamit, akkor tudja a módját, hogy hogyan érje el. Elég nagy hatással van rám.
Furcsa volt erről beszélni, mert nem voltam túl tapasztalt, már ami a szex témát illeti, kicsit talán maradi is voltam. Az első Adam volt, minden tekintetben, rajta kívül nem ismertem mást, egészen amíg Zaynnel nem találkoztam. Lyla persze tapasztaltabb volt, mint én, így bizonyára eltudta képzelni mit próbálok  eldadogni. Nevetve figyelte, ahogy egyre mélyebbe süllyedek a zavaromba és úgy láttam élvezi, én pedig elégtételnek tekintettem.
 - Na és Harryvel?
Nem láttam őket sokat együtt, hiszen Lyla is nagyon elfoglalt volt, jószerével a munkájának élt.
 - Hát, jól érezzük magunkat együtt, nagyon is, de egyelőre semmi komoly. A karrierje jelenleg fontosabb, ráadásul fiatal és rengeteg lány veszi körül.
El is felejtettem, Harry volt a legfiatalabb közülük és tény, hogy szeretett flörtölni a lányokkal. Néztem Lylát, hátha valamit letudok olvasni az arcáról, de nem láttam rajta semmi olyasmit, ami aggodalomra adhatna okot. De miért is csodálkoznék rajta, hiszen ő is gyönyörű volt, a világon bármelyik pasit megkaphatta, ha éppen ahhoz volt kedve.
 - Éééés?
Hát ha ő nógatott, akkor már én is kiszedhetek belőle valami szaftosat.
 - Romantikus, szereti elnyújtani a dolgokat, és ahhoz képest, hogy fiatalabb, eléggé tapasztalt.
Vigyorogva eltátottam a számat, mire kinyújtotta a nyelvét. Tényleg igazi csajos program volt, és folytatódott volna még egymás szívatása, ha nem szólal meg a telefonom. Gyorsan előhalásztam a zsebemből, majdnem fejbe rúgva az épp körmömet lakkozó lányt és olvastam az smst, ami épp a traccspartink főszereplőjétől érkezett.
Nem győztem mosolyogni rajta, de nem akartam, hogy Simon panaszkodjon rám, így inkább gyorsan lerendeztem a témát, de az utolsó üzenetétől még mindig remegett a kezem.
 - Mi történt?
Kérdezte csak úgy mellékes a szöszke, mert jelen pillanatban a körömlakkok között válogatott.
 - Kimondta.
Lyla keze megállt a levegőben, felém fordult és kicsivel hangosabban a kelleténél osztott le a fenébe.
 - És erről én miért nem tudok?
Kezdtem úgy érezni, hogy tényleg harapófogóval kell belőlem mindent kihúzni, de egyszerűen nem voltam az a csacsogós típus, ráadásul igyekeztem ezt megtartani magamban még egy kicsit, hogy érlelgethessem.
 - Sajnálom, én csak, egyelőre nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nekem ezt még soha nem mondta senki.
Pontosan, még Adam sem, pedig elég hosszú időt töltöttünk együtt, de ő mindig is sokkal jobban szerette magát, és velem járni státusszimbólum volt. Vagy tévedek? Én szerelmes voltam belé, ez biztos, de vele kapcsolatban állandóan változik a véleményem.
 - Ash ez nagy dolog. Harry azt mondta, hogy Zayn nem az a kapcsolat pári srác. Ha ezt mondta, akkor biztos így gondolja. Ne aggódj.
Miért nem hiszem én ezt el egészen? Talán az előéletem teszi, hiszen az tele volt hamis dolgokkal, körülöttem szinte semmi nem volt igazi, és mégis minden az volt. Minden lány álmai között éltem ált a poklot, a bizalmatlanságot igazán megengedhettem magamnak, tekintve, hogy tudtam, milyen Zayn.
 - Te mondtad neki?
 - Még nem.
 - De miért? Hiszen szereted.
 - Ez igaz, de akkor sem merem. Ez baj?
Ekkor már kifelé tartottunk a körömszalonból, mind a ketten frissen manikűrözött körmökkel. Lyla szakértőnek tűnt a szerelem témában, miért is ne lett volna az? Biztos ezer meg hódolója akadt, aki könnyekkel küszködve térden állva vallott neki szerelmet.
 - Neked kell érezned ezt. Biztos értékelne valamiféle visszajelzést, ha már ő kibökte, de ha nem érzed késznek rá magad akkor nem kell.
 - Ez annyira kiszolgáltatott érzés, nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem szeretem, mert szeretem, csak...
 - Biztos neki sem könnyű, de szerintem bizonyítani akart, már csak a problémák miatt is.
Első körben nem is fogtam fel olyan tragikusan a dolgot, tekintve, hogy ezek után nem várt választ, hanem letámadott, de ettől még kimondta. Kissé paráztam és még akkor is ezen járt az agyam, amikor búcsút mondva egymásnak fogtam egy taxit és elindultam haza. Sok időm volt még hatig, így beleültem egy kád meleg vízbe és igyekeztem végiggondolni a dolgokat. Szeretem Zaynt, ez nyilvánvaló, mindenek fölött álló tény. Annak ellenére is, hogy milyen csúnya volt a kezdet és hogy igazából alig másfél hónapja ismerem. Az egész nagyon gyorsan történt, talán túl gyorsan is. Jól van ez így? Minél többet agyaltam annál bizonytalanabb lettem minket illetően. Pedig örülnöm kellett volna és nem elmerülni a részletekbe, de világéletemben parázós ember voltam, mindenen aggódtam, azon is, amin elvileg nem kellett volna, de nem tehettem róla. Mire elérkezett az idő, már kiöltözve (szigorúan ruhában, magassarkúval, bőrkabáttal és egy kicsivel több sminkkel) ültem a nappaliban és a körmömet rágtam. Beszélnem kellett erről vele, nem hagyott nyugodnia dolog. Mikor a csengő megszólalt, felsóhajtottam és elindultam az ajtó irányába. Szélesre tártam előtte, és vártam, mikor taglóz le a tökéletessége. Ő végigpillantott rajtam, halkat füttyentett, majd belépve az ajtón lazán megcsókolt.
 - Mehetünk?
 - Ühüm, egy perc.
Visszaszaladtam a táskámért, majd visszalépve hozzá rámosolyogtam. Az egész hirtelen annyira butaságnak tűnt, hiszen nem láttam rajta, hogy nagyon a szívére vette volna a dolgot. Vagy csak nem mutatja. Beszálltunk a taxiba, nem kérdeztem, merre megyünk, végtére is teljesen mindegy volt, a gondolataim máshol jártak.
 - Nagyon szórakozott vagy, baj van?
Végigsimított az arcomon, bár kicsit tétovázott, láttam a szemében. Gyorsan megráztam a fejemet, mielőtt nagyobb baj lenne a dologból és igen meggyőző lehettem, ugyanis elvigyorodott és büszkén húzott ki a kocsiból. Egy kék neoncsíkokkal átszőtt étterem előtt álltunk meg, ami igencsak zsúfolt volt. Kicsit hunyorogva el is tudtam olvasni a hely nevét: Tayyabbs. Soha nem hallottam még róla, így kénytelen voltam rákérdezni a dologra.
 - Arra gondoltam, hogy egy kicsit megismertetlek a kultúrámmal, ez egy Pakisztáni étterem.
A felismeréstől apró o alakúra húzódott a szám. Nem volt ellenemre a dolog, sőt, ami azt illeti még el is lágyultam a dologtól. Hiszen ez jó jel nem?
 - És mivel szeretek enni, így gondoltam a kellemest a hasznossal. Jó lesz?
 - Persze.
Bólogattam, majd elindultam mögötte. Az utca is legalább olyan zsúfolt volt, mint a hely, mégis könnyedén eljutottunk az asztalunkhoz, ami egy félreeső sarokban volt. Zayn nem kért étlapot, megmondta, hogy pontosan mit hozzanak, majd elbocsájtotta a pincért. Igazán értékeltem a profizmust, végtére is, ő a férfi.
 - Szóval, most fogsz megmérgezni?
Körbepillantottam és elragadott a hely szépsége, igazán stílusos volt, tetszett.
 - Milyen volt a mai nap?
 - Lylával körmöztettünk. Megnézed?
Kinyújtottam neki a kezeimet, mire felcsóválva végigpillantott a körmeimen és elégedetten konstatálta, hogy sem nem karom, se nem gusztustalan színű.
 - Szép lett.
 - És a ti napotok?
- Elég kemény volt. Délelőtt ének, délután színpadi próba. Aztán egy felvettünk egy részt a videónaplóhoz. Eszméletlen mennyi kérdés és kérés érkezik.
Mosolyogva figyeltem, milyen lelkesen beszél erről az egészről. Zayn ritkán mutatja meg az igazi arcát, inkább amolyan távolságtartónak mutatkozik, ritkán mosolyog, kissé hűvös a stílusa, de ha belendül, akkor megtudja csillogtatni az igazi személyiségét is.
 - Örülök, hogy ennyire bejött én bíztam bennetek.
Láttam rajta, hogy sokra értékeli a dolgot, de mivel megérkezett a töménytelen mennyiségű étel, így inkább azzal voltunk elfoglalva. Zayn elmondta mi micsoda, és mindenbe belekóstoltunk egy kicsit. Nem kértünk külön tányért, sokkal hangulatosabb volt közösen enni.
 - Mi ez?

 - Ez csirke Qorma. 

 - Ez nagyon finom, olyan mandulás, de csípős.

 - És ez?

 - Chana Masala, csicseriborsó.

Mondanom sem kell, hogy mindent felettünk. Nagyon ízlett a konyha, a fűszerezés, a tálalás, minden. Zaynen látszott, hogy elégedett azzal, hogy tetszik a dolog és nem idegenkedtem tőle, én pedig emiatt roppantul büszke voltam. Hazafelé úgy döntöttünk sétálunk, de mint utóbb kiderült, ez egy nagyon rossz ötlet volt. A belváros tömve volt, valami színházi bemutató miatt nyüzsögtek az emberek a lezárt utcában. Így úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a másik oldalra és akkor hallottuk meg, hogy valaki felkiált. 

 - Az nem Zayn Malik?

Abban a pillanatban egy rakás szem fordult felénk, néhány pofátlanabb paparazzi azonnal hozzánk sietett és fényképezni kezdtek. Én hozzám voltam szokva, Zayn is valamennyire, így az első adandó alkalommal beszálltunk egy parkoló taxiba. 

 - Sajnálom, talán rossz ötlet volt sétálni.

Idegesen tördeltem a kezemet, miközben Zayn siettette a taxist, ugyanis a tömeg nemhogy oszlani, hanem szaporodni kezdett. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb eljön ez is, de nem számítottunk ekkora durranásra. Mindkettőnket meglepett, Zaynt annyira, hogy egészen hazáig meg sem szólalt. Mire megérkeztünk hozzám már javában szakadt az eső, gyorsan kifizettük a taxit és berohantunk, kinyitottam az ajtót és csöndben lerángattuk magunkról a vizes ruhákat, majd elindultunk fölfelé. Kicsit fáradt voltam, pedig ma semmit nem csináltam, eltudtam képzelni, hogy hogy van ezzel Zayn aki egész nap próbált.

 - Van kedved fürdeni egyet?

Magamra mutattam, aztán rá ő pedig vigyorogva bólintott. A válasz naná, hogy igen volt, így húsz percen belül már a kádban ültünk. Zayn neki támasztotta a hátát a kád szélének, én pedig a mellkasának dőlve játszottam  a habokkal.

 - Nem bánom, hogy lefényképeztek. 

Szólalt meg végül, én pedig felsóhajtottam és a vállam fölött hátrapillantottam rá. Komolynak tűnt, sejtettem, hogy miért, de hallani akartam a magyarázatot is, úgyhogy inkább csöndben maradtam.

 - Elmondtam neked ezerszer, de ha szeretnéd elmondom ezeregyszer is. Nem szeretnélek rejtegetni, szeretném ha tudnák, hogy együtt vagyunk.

Végigsimította a karomon, engem pedig kirázott a hideg. Annyira igazságtalan vagyok vele szemben.

 - Tudod...az a dolog, amint mondtál, arról, hogy mit érzel. Szóval én nagyon értékelem, tényleg és hidd el nekem, hogy az érzés kölcsönös...

Elhallgattam, hátha segít, de nem könnyítette meg a dolgomat.

 - ...még soha nem mondtam senkinek, ezért nem is igazán tudom megfelelően lereagálni.

Hátrapillantottam, és láttam rajta, hogy vigyorog. Összevontam a szemöldökömet és mérgesen belebokszoltam a vállába, olyan voltam, mint egy vérig sértődött kislány, de ő jót szórakozott rajtam.

 - Nem foglak siettetni, majd mondod, amikor akarod, különben is, enélkül is tudom, hogy szeretsz.

Jót szórakozott a küszködésemen, a végén pedig még kaptam az arcomba is egy kis habot. Elmondhatatlanul boldog voltam, kár, hogy ez nem tartott sokáig...