24. Fejezet

Sziasztok!

Mivel bizonyára mindenki nagyon szomorú, így, hogy elkezdődött az új tanév, gondoltam nem várok egy hetet, hanem megörvendeztetlek titeket egy új résszel, hogy legyen valami jó is a mai napban. ;)

- ...akkor elmegyek veled.

- De én nem akarom!

- Akkor te sem mehetsz.

Az ominózus újra egymásra találásunk óta kettőnk között ez volt a fő téma. Kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy mi nem lehetünk csak úgy szimplán együtt, egyfolytában nyírnunk kell egymást. Mint oly sokszor az elmúlt héten, most is Brianne smséről vitáztunk. Még az ötödik élő show napján sem volt hajlandó leállni a témával. Amint lejöttek a színpadról, Zayn rákezdett a "nem engedlek el egyedül a szüleidhez egy börtönbe" című műsorra, amit már unásig végighallgatott mindenki. Így a srácok amikor csak tehették elkerültek minket. Most viszont nem volt rá alkalmuk, ugyanis épp egy interjúra utaztunk. Láttam Harry arcán, hogy legszívesebben kiugrana a kocsiból, Niall az ablakhoz passzírozódva kért néma segítséget a mellettünk elszáguldó autóktól. 

- De Adam azt...

- Nem érdekel az a gyökér Ashley.  Nem és kész.

Égnek emeltem a tekintetem és látható szenvedésbe kezdtem. Nem akartam találkozni a szüleimmel, nem érdekelt, hogy mit akarnak tőlem. Akárhányszor megpróbáltak velem kapcsolatba lépni, már csírájában elfojtottam minden próbálkozást. Legyen az telefon vagy levél. Üzenhettek bárkin keresztül, az sem érdekel. Briannetől azonban még soha nem érkezett hasonló üzenet tőlük, hiszen ő mindig az én pártomat fogta. Pont ezért furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarhatnak. Bár mindketten egymástól elkülönítve - még külön városban is - sínylődnek, szerettek volna látni. Külön-külön pedig igencsak furcsa lett volna megoldani, így ha lett volna választási lehetőségem, inkább az apámat látogattam volna meg. Őt Exeterben tartották fogva, ami két és fél órára van Londontól, szóval egy egész napot rá kellett volna szánnom, ahhoz pedig nem volt kedvem. Zayn és a banda volt az első.

- Ash figyelsz rám?

- Ha?

Hoppá, ezek szerint Zayn végig hozzám beszélt. Segítségkérően pillantottam Louisra, aki elhúzta a mutatóujját a nyaka alatt, a Zayn bomba pedig abban a pillanatban robbant.

- Nem hiszem el, hogy nem tudsz legalább egy kicsit is odafigyelni rám. Én aggódom érted, szemben az Adam gyerekkel, aki még bátorított is erre a hatalmas marhaságra. Évekig drogoztak téged Ashley, rabszolgát csináltak belőled, te pedig ezt elfelejtve rohannál csak azért, mert beszélni akarnak veled?

Figyeltem a nyakán kidülledő ereket, és arra gondoltam, hogy milyen helyes, amikor mérges, az arca kipirosodik és egyfolytában jár a jobb lába. Bamba mosollyal a képemen billentettem oldalra a fejemet, de szerencsére Liam épp időben vágott oldalba, úgyhogy mire Zayn felém fordult, már igyekeztem bűnbánó arcot vágni.

- Lehetne, hogy ejtitek a témát, csak egy kicsit?

Kérdezte Niall felénk fordulva, de Zayn mérges tekintetét látva inkább visszafordult az ablak felé, és tovább szenvedett, csöndben, magában. 

- Akár ejtitek, akár nem, nekünk most interjúnk lesz.

A kocsi abban a pillanatban lefékezett én pedig megpillantottam egy rakás rajongót. Plakátokkal várták a fiúkat, sikongattak és ugráltak a kordon mögött, tiszta hisztéria volt. A másik négy srácon láttam, hogy alig várja, hogy kiszálljon és odamehessen a rajongó hadak tömegéhez, de Zayn még mindig mérges volt. Óvatosan felé nyúltam, megérintettem a kezét. Egy pillanat alatt elhúzta, de látva a bánatos képemet inkább a karom után nyúlt és maga felé fordított.

- Még nem végeztünk.

Láttam rajta, hogy ellágyul a tekintete, nyomott egy gyors csókot a számra és a fiúkkal együtt kiszállt a kocsiból. Egy pillanatra a vakuk kereszttüzébe kerültem, de aztán egy biztonsági őr gyorsan visszahúzta a kocsi ajtaját és a hátsó bejárathoz hajtott velem. 

- Most már kiszállhat Miss Van der West.

Kaptam egy bátorító mosolyt, de tudtam, hogy ezt is csak azért, mert Tomnak nem kell tovább hallgatnia minket. Elfintorodtam, majd abban a pillanatban kiugrottam a kocsiból a hűvös éjszakába és a stúdió hátsó részénél találtam magamat. A stáb két tagja kinyitotta nekem az ajtót én pedig beslisszoltam abba az irányba amerre a srácok öltözőjét mutatták. Nem keltettem túl nagy feltűnést, vagy legalábbis remélem, ugyanis a rajongók még mindig nem sejtenek semmit a románcról és nem is igazán akartam, hogy ez változzon. Türelmesen nézelődtem, gondoltam, hogy eltart egy darabig, mire megérkeznek. Aztán meglepődve fordultam az ajtó felé, ami kicsapódott. Zayn izzó tekintetével találtam szembe magamat. Nem tétovázott, elindult felém én néhány lépést hátráltam, a hátam nekiütközött a falnak, ezzel egy időben megérkezett Zayn is, a testével a falnak nyomott, a kezei a fejem mellett ököllel csapódtak a falba. Ijedten húztam össze magamat a hangos csattanásra, de úgy tűnt, hogy neki meg sem kottyan.

- Annyira fel tudsz bosszantani.

Lassan nyitottam ki a szememet mert tudtam, ha kinyitom azonnal elnyel a csoki barna tekintete, már épp ki akartam bújni a karja alatt, amikor egyszerűen nekem támadt. Erőszakosan csókolt, minden dühét beleadta, de ettől ha lehetett, csak még jobb volt. Már nem akartam menekülni, azt akartam, hogy szorosabban tartson. A ujjaimmal végigszántottam a mellkasát, amire elégedetten felmordult, de mire belemelegedhettünk volna a dologba, nyílt az ajtó és egy megszeppent titkárnőstílusú egérhangú lány lépett be. Mindketten kérdően fordultunk felé, ő meg makogott valamit az üdítőkről aztán zavarában inkább gyorsan becsapta maga mögött az ajtót.

- Bassza meg.

Suttogta a fülem mellett elégedetlenül, mondtam volna én is valami hasonlót, de túlságosan ziháltam ahhoz, minthogy megtudjak szólalni. Abban a pillanatban ellépett tőlem, de előtte még búcsúzóul belecsókolt a nyakamba.

- Még nem végeztem veled.

Rám kacsintott, majd elvett egy üveg vizet a türkös pultról és szétöntötte két pohárba. 

- Reméltem is.

Bukott ki belőlem, miközben a pohárért nyúltam és egy hajtásra kiittam a tartalmát. Próbálta elrejteni a vigyorát, de mégsem sikerült egészen és ez engem is megmosolyogtatott. Leültünk a kanapára, de beszélgetés helyett inkább mindketten a telefonunkba temetkeztünk. Csak lopva pillantottunk néha egymásra, mindketten tudtuk, hogyha folytatjuk, annak nagyon nagyon csúnya vége lett volna. Szerencse, hogy félbeszakított minket az ugronc, ugyanis a fiúk beléptek az öltözőbe, a kezük tele volt a nekik készített apróságokkal amit a rajongóktól kaptam. 

- Zayn mi lett veled? Miért nem maradtál? Eszméletlen volt.

Mondta Niall, miközben hozzávágott Zaynhez egy plüss szívet. Mindannyian fel voltak spannolva, láttam, hogy a találkozás a rajongókkal jót tett nekik. 

- Fontosabb dolgom volt.

Rám kacsintott, én pedig automatikusan lentebb húzódtam a kanapén és legszívesebben befogtam volna a fülemet is, ugyanis egyszerre kezdett bele a "húúú"-ba mind a négy. Szívattak volna még tovább is, de várta őket a smink, és a beállás, úgyhogy csak a háttérből tudtam figyelni őket. Szerencsére válthattam velük néhány szót még az interjú előtt. Elsoroltam nekik amit ötezerszer megbeszéltünk, gyorsan visszaigazgattam Harold elcseszett haját, aztán megszólalt a felvétel kezdetét jelző csengő és elsötétült a nézőtér. 

- Fiúk lányok, ma egy nagyon különleges meglepetéssel készültünk nektek, ugyanis a stúdióban köszönthetjük a One Directiont.

A közönség tapsolt a lányok sikítoztak, én pedig örömömben majdnem elbőgtem magamat. Annyira büszke voltam rájuk. Bár nem én fedeztem fel őket és nem az én érdemem, de azért mégiscsak boldog voltam, hogy sikerül nekik. Ők persze csak lazán integettek, majd elkezdődött  az interjúzás.

- Először is, üdvözöllek titeket a műsorban. Másodszorra pedig, muszáj megkérdeznem, a lelkemre kötötték. Melyikőtök szingli?

Kicsit meglepődtem, hogy így belevágott a közepébe, de a nézettség az nézettség. Persze a srácok nem jöttek zavarba, Niall és Harry feltették a kezüket. Szurkoltam, hogy végre az én feketém is emelje fel a kezét, de nem történt semmi. Zayn lazán hátradőlt és a térdére fektette a bokáját, a kezeit a kanapé háttámláján nyugtatta, miközben nekem majdnem kiesett a szívem, annyira zakatolt.

- Szóval Harry Niall szabad, na de mi van veletek srácok?

Szánom-bánom, de nem tudtam figyelni se Liamre se Louisra, pedig akartam. Azon zakatolt az agyam, hogy vajon mit fog mondani Zayn. Aggódva rágtam a körmömet és annyira hülyén festhettem, hogy a mellettem ülő lány, aki mellesleg 1D pólót viselt, rám szólt. 

- Nem kell semmi extrára gondolni, van valaki, akivel komoly a dolog.

Macsós válasz, még a végén vállat is vont és bár kicsit rosszul esett, tudtam, hogy tőle nem számíthatok romantikus ömlengésre, ő egyszerűen nem olyan. Annak viszont nagyon örültem, hogy nem adott ki. Ezek után már más mederben folyt tovább a beszélgetés. A fiúk megköszönték a rajongóknak, illetve a műsornak a lehetőséget. Faggatták őket a hatodik élő showról, és így tovább. Csak egy óra volt az egész, ők pedig tökéletesek voltak, mint mindig.

Amint vége lett és a tömeg meg oszlott én még mindig a helyemen ültem és vártam. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mire. A gondolataim ezerfelé cikáztak, nagy sokára megérkezett Liam, mikor meglátott intett, majd a lépcsőn felsétálva leült mellém. Nem pillantott rám, várta, hogy mikor szólalok meg.

- Nem fog engedni, igaz?

Liam vigyorogva lehajtotta a fejét, és ebből már tudtam, hogy vége a játéknak. Ha nem akarom, hogy így folytatódjon a kapcsolatunk, és hosszabb legyen az élete mint a tiszavirágé engednem kellett.

- Jót akar neked, szerintem hagynod kellene...

- Talán igazad van.

Már attól görcsbe állt a gyomrom, hogy belegondoltam abba, hogy Zayn egy helyiségben lesz az apámmal, de ha egyszer csak így lehet vége a hisztinek, akkor legyen.

- Jöttök?

Kiabált fel Louis, mi pedig felkeltünk, de nem beszéltünk többet. Hálás voltam Liamnek, bár nyilván többet várt tőlem, de a megnyílás nem igazán megy, még Zayn előtt sem. 

Hajnal hármat mutatott már óra, de még mindig ébren voltunk, a mellkasán pihentetve az államat apró köröket rajzoltam a körmömmel a csupasz mellkasára. Annak ellenére, hogy sokat vitatkoztunk, ez még mindig tökéletesen ment. Végigsimított a gerincemen, majd fáradt mosollyal az arcán borzolta össze a hajamat. 

- Tudod, talán mégis eljöhetnél velem, apához.

Figyeltem, ahogy összevonta a szemöldökét és megfogta a kezemet, amivel az előbb még rajzolgattam.

- Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. 

Én is féltem attól, hogy mi fog ott várni, vagy, hogy mi fog történni. De minden rossz ellenére, amit ellenem tettek, attól még a szüleim voltak.

- Semennyire, de minél korábban megyünk el, annál gyorsabban zárhatjuk le ezt a dolgot.

Ez volt az aduász, tudtam, hogy ő is maga mögött szeretné hagyni a problémákat. Mikor halványan bólintott, elmosolyodtam, és témát váltottam.

- Miért vallottad be? 

- Micsodát?

- Hogy barátnőd van.

- Mert nem akarlak eltitkolni, már mondtam. 

- Talán mégis kellene, nem akarom, hogy arról cikkezzenek, hogy egy lecsúszott celebbel jársz.

Még  a félhomályban is láttam, ahogy vág egy grimaszt. A szívem meglódult, mert tudtam, hogy nem így vélekedik rólam.

- Szeretlek Ash...