26. Fejezet

Sajnos nálam is "becsöngettek" így egyre kevesebb időt tudok szánni arra, hogy írjak nektek, de igyekszem a kevés kis szabadidőm egy részét arra áldozni, hogy tovább pörögjön történet. Elnézést kérek mindenkitől, aki hosszú ideje vár a folytatásra. De ím, itt van. :)))  Jó olvasást!

xxx,

Ash

Minden kilométerrel amivel közelebb kerültünk Exterhez, annál inkább vissza akartam fordulni. Zayn viszont már nem engedte, most kettőnk közül ő akart inkább pontot tenni a végére. Mindketten tudtuk, hogy már nem halogathatjuk tovább. Olyan volt, mint valami mázsás súly amit folyton folyvást húztunk magunk után, bármerre mentünk. És ami azt illeti, volt dolgunk bőven. Miután "sikeresen" bemutatkoztunk a nagyérdeműnek, kénytelenek voltunk dönteni a továbbiakról. Legalábbis Simon másfél órás fejmosásából ezt szűrtük le. Nem tettük zsebre amit azért kaptunk, az egyszer biztos. Soha nem láttam még annyira idegesnek, mint amilyen akkor volt. Az erek kidülledtek a nyakán ordibálás közben, és mikor már azt hittük abbahagyja, újabb adagot zúdított a fejünkre. Részben jogos volt, hiszen Zaynnek egyáltalán nem rám kellene koncentrálnia, hanem az X Factorra és én csak akadályozom abban, hogy megvalósítsa az álmát. Ráadásul a rajongó lányok is veszítenek az érdeklődésükből, ha kiderül, hogy a srácok nem szabad prédák. Mindezt én megértettem, és elfogadtam, de ugyanakkor megpróbálkoztunk "a szív útjai kifürkészhetetlenek" dumával, ami igaz is, de nem jutottunk sokra vele. Mindenesetre alkut kötöttünk, felvállaljuk, hogy együtt vagyunk, interjút adunk és tisztességek pár leszünk, vagy lapítunk és a hivatalos verzió az lesz, hogy az X Factornak dolgozom. Itt következett a másik bökkenő, Zayn azt akarta, hogy tegyük hivatalossá, én viszont továbbra is féltem a nyilvánosságtól. Hosszas vívódás után arra jutottunk, hogy titokba tartjuk, bár ezért Zayn morgott velem napokig. Többször tűntem fel a többi sráccal is, így bár bekerültem a köztudatba, mégsem lett vérengzés a vége, legalábbis semmi olyan, amit ne bírtam volna ki. A hatodik élő show után cikkeztek egy kicsit arról, hogy mit keres egy félresiklott életű sztárocska egy tehetségkutató műsorban, de koránt sem volt olyan nagy visszhangja, mint amilyen akkor lett volna, ha a "hivatalosan is Zayn Malik barátnője" titulust választom. Ettől függetlenül minden éjszakát együtt töltöttünk, minden lopott pillanatot kihasználhatunk és egyre mélyült a kapcsolatunk. Lassan összecsiszolódtunk, bár volt még hová fejlődnünk, már sokkal inkább egy pár voltunk, mint három héttel ezelőtt. A hetedik élő show előtt azonban kénytelen voltunk lerendezni apámat, mivel mindketten egyre figyelmetlenebbek lettünk. Brianne személyesen is beszélt erről velem is, és Zaynnel is, így úgy döntöttünk, hogy egy hétfői napot arra megejtsük ezt a látogatást.

 - Ne izgulj, nem lesz baj. Beszélsz vele, aztán otthagyjuk.

Zayn a kezem után nyúlt, de nem nézett rám, úgy tűnt szívesebben beszél inkább a kint tovasuhanó tájnak. Éreztem, hogy remeg a keze, ergo baromi ideges volt. A mondanivalója és a tettei közti kontraszttól én is ideges lettem. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt, hogy vajon mit akarhatnak a szüleim. Egy percig sem volt kérdés, hogy apámhoz megyek, mert kettőjük közül ő volt az, aki inkább áldozat volt helyzetnek, mint okozója, legalábbis ha nagyon mélyre akarok ásni a történetben, akkor ő sajnált valamennyire, nem úgy, mint az anyám, akinek az életében pusztán eszközként funkcionáltam. Én voltam a pénzautomata, három éves koromtól az én felelősségem volt a számlák fizetése, még ha átvitt értelemben is.
Az Exteri börtön vörös téglából készült épület volt néhol egy kis fehér kővel díszítve, az ablakain fehér rács. Az első ami megkapta a szememet az mégis a kék kapuja volt, nem találtam a logikát, hogy miért pont kék, de ahogy később észrevettem az egyetlen bejártként szuperáló ajtó is ugyanolyan színűre volt mázolva. Amint a kocsi lassított felnéztem az épületre, és belesüppedtem az ülésbe.
 - Én ezt nem akarom, forduljunk vissza.
A kezem remegett, az arcom elfehéredett és éreztem, ahogy véresre harapom a számat. Fogalmam sem volt, mitől tartottam ennyire, hiszen ártani nem árthat nekem, de már a puszta találkozás gondolata is megrémített.
 - Ash, ha már eljöttünk idáig, beszéljünk vele, aztán felejtsük el az egészet a francba.
Láttam rajta, hogy ideges, de azt is, hogy aggódik. Mikor nagy nehezen kiszálltunk a kocsiból már ott lógott a cigi a szájában, a másik kezét viszont már nyújtotta nekem. Én gyorsan körbenéztem, majd mikor közel s távol egy embert sem láttunk, gyorsan megszorítottam.
Egy börtönbe sokkal nehezebb látogatóként bejutni, mint itt nyaralóként, az már biztos. Mindenféle papírokat dugtak az orrunk alá, nyilatkozatokat írtunk alá és ellenőrizték a személyazonosságunkat. Az egész procedúra alatt körülbelül négyszer akartam elszaladni, de Zayn állta a sarat, kőkeményen elém állt, ha éppen futni támadt kedvem, bár az őrök nem igen díjazták a hisztit, de egy-egy rosszalló pillantáson kívül mást nem kaptunk. Végül nagy nehezen bevezettek minket egy szűk, kis ablakos szobába, ahol mindössze egy apró ablakon sütött be a gyér őszi nap. Egy asztalon és négy széken kívül semmi más nem volt bent. Helyet foglaltunk az asztal egyik oldalán, Zayn nyugtatólag a combomra rakta a kezét, de azonnal felpattant, amint nyílt az ajtót. Kisvártatva odanéztem, és megpillantottam az apámat. Határozottan ő volt az, bár az évek igencsak öregítettek rajta. A sötét haját őszhajszálak tarkították, az arca ráncos volt és jóval soványabb volt, mint amire emlékeztem. Csöndesen, lehajtott fejjel lépett be, az őr lenyomta a székre, közölte, hogy van fél óránk, majd bevágta maga mögött az ajtót. Apa lassan felnézett, járatta a tekintetét kettőnk között, végül megállapodott rajtam.
 - Ashley, istenem milyen gyönyörű vagy.
Rosszul láttam, vagy tényleg meghatódott? A szemei határozottan könnyben úsztak, a kezei elindultak felém, de a szerelmem azonnal reagált. Mögöttem állva lehajolva támaszkodott az asztalra és mérgesen fújtatott.
 - Van tíz perce, hogy elmondja mit akar. 
Apám meglepődött, beszívta az alsó ajkát, összevonta a szemöldökét, majd megvonta a vállát és folytatta.
 - Te meg ki a bánatos franc vagy?
 - Apa, ő Zayn a barátom, Zayn, ő az apám Caden. Még egy ilyen és már itt sem vagyok.
Soha nem árultam el semmit a szüleimről neki, még a nevüket se. Ő pedig nem tartotta arra érdemesnek őket, hogy kérdezzen róluk. Láttam, hogy Zayn ökölbe szorítja a kezét, esze ágában sem volt vele kezet fogni, apám ugyanolyan mogorva tekintettel méregette a fölöttem álló személyes védőangyalomat. Végül belátta, hogy nem blöffölök, felsóhajtott és folytatta.
 - Nagyon sajnálom. Azt is, hogy el kellett ide jönnöd. De muszáj volt beszélnünk veled, a te érdekedben.
 - Hallgatlak...
Láttam rajta, hogy tétovázik, felvontam a szemöldökömet, de egyáltalán nem állt szándékomban könnyíteni a dolgán. Láttam rajta, hogy tétovázik majd végül feladja.
 - Adam meglátogatott minket...
 - Na jó, itt elég is volt.
Zayn megfogta a vállamat, hogy felhúzzon, de megragadtam a kezét és nem engedtem neki. Most végre kiderül, miért is maradt még Adam! Minden idegszálam megfeszült, előrehajoltam a kíváncsiságtól és a szemeben csak parázslott a gyűlölet.
 - Azt mondta, hogy van számodra egy tökéletes szerep. Felépíthetnéd a karrieredet, ismét. Mindenki elfelejtené a múltat. Ashely, ez egy remek lehetőség. Tudom, hogy mindig is imádtál színészkedni, a kamera előtt érezted jól magadat. Visszatérhetnél, és ezúttal jól csinálhatnád.
Eltátottam a számat meglepetésemben, de hirtelen minden világos lett. Az a rohadt kis konspirátor! Tudta, hogy mi az, ami igazán hat rám. Igaz, hogy a szüleim rosszul neveltek és rossz dolgokat követtek el, de ha valamihez, akkor ehhez nagyon értettek. Felfuttatni az embert, sztárt csinálni belőle, olyat, akiért ölnek az emberek. Adam megfogott. Tudta, hogy egy részem visszavágyik, de ő soha nem tudott volna meggyőzni róla, ellenben a szüleim...
 - Még egy szót szól, és beleverem a képét az asztalba.
 Zayn megragadta a csuklómat, felrántott és vonszolni kezdett kifelé. Fájt, de annyira lefagytam, hogy megszólalni se tudtam, csak apám arcát néztem.
 - Mind tudjuk, hogy te is akarod, az az életed.
Tényleg tudtuk, mindannyian.