Nagy sokára azonban véget kellett vetni a rögtönzött bulinak, mert másnap az énekeseknek próbája volt, így hamar takarodót fújtak. Adamnek sikerült belopnia magát majdnem mindenki szívébe, kivéve egy emberébe. Zaynel gyakran találkozott a tekintetünk az este folyamán, olyankor értetlenséget és haragot véltem felfedezni a szemében, sőt, néha még a fejét csóválta és egész lesajnáló volt. Ilyenkor majdnem elszégyelltem magamat, de olyankor megláttam, hogy Geneva áhítattal vigyorog fel rá - végig mellette ült -, vagy megsimítja a karját és ettől összeszedtem magamat és elővarázsoltam a legszebb mosolyomat. Ezzel persze egyiküket sem tudtam átverni, se Zaynt, se Adamet, de a többiek bevették. Miután Adam megígérte, hogy szombaton ott lesz az élő shown elköszöntünk és kocsiba ülve felém vettük az irányt. Egész úton a könnyeimmel küszködtem, bámultam ki az ablakon, ő pedig tudta, hogy a legjobb ha most békén hagy. Legközelebb akkor szólalt meg, amikor leállította a motort a ház előtt.
- Ha szeretnél beszélgetni, vagy valami...
Soha nem volt az az érzelmes típus, ha lehetett, az ilyen helyzeteket kerülte, most is láttam rajta, hogy mennyire nehezére esik felajánlani neki ezt a lehetőséget, így gyorsan megtöröltem a szememet és felé fordultam. Épp a tarkóját vakargatta zavarában, a szemében pedig láttam, hogy már nagyon menne. Pedig, ha őszinte akarok lenni, szívesen beszélgettem volna vele.
- Köszi, de inkább kihagyom.
Bólogattam közben, kissé kellemetlen volt a szitu, így gyorsan megköszöntem, hogy elhozott és kiugrottam az autóból, majd intettem, ő pedig két rövidet dudálva elhúzta a csíkot, amilyen gyorsan csak lehetett. Mikor már látótávolságon kívül volt, a homlokomra csaptam és nyúzottan elindultam az ajtó felé. Mégis mi a fenét csinálok? Ez a srác tönkretette az életemet, most meg egész este jópofiztam vele azért, hogy bosszútálljak egy másik srácon, aki szintén jól eltolta a mostani életemet. Becsaptam magam mögött az ajtót és zavartan nekidőltem. Egyáltalán nem így terveztem a dolgot, Adamet alapjáraton utáltam, mert egy gyökér volt, habár volt neki egy igen kedves oldala, amit ma sikerült megcsillogtatnia, a Zayn iránt érzett haragom azonban valósággal lángolt, sokkal intenzívebb volt, mint amit Adam iránt éreztem. Láttam rajta, mennyire bántja az, hogy Adammel lát és ettől elégtételt éreztem. Most akkor ettől rossz ember vagyok? Bizonyára...
Nem tudom, mióta ülhettem pontosan a bejárati ajtóban, úgy ahogy megérkeztem, kabátban, de arra eszméltem fel, hogy csöngetnek. Értetlen arckifejezéssel fordultam hátra ültemben és kipislogtam a leveles lyukon de csak két lábat láttam, majd lehajolva megjelent egy arc is.
- Adam, mit keresel itt?
Kérdeztem kicsit talán több éllel a hangomban, mint kellett volna. A lámpák távoli fényében láttam, ahogy értetlenül összevonja a szemöldökét, de válaszolni nem válaszol a feltett kérdésre. Felpattantam és ajtót nyitottam, habár csak résnyire.
- Bejöhetek?
Gúnyosan vigyorgott, én pedig egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy szimplán bevágom az orra előtt az ajtót, de aztán megvillantotta a szokásos, féloldalas, csibészes vigyorát, aminek nem tudtam ellenállni. Belépett az ajtón és bár kicsit idegenkedett a helyzettől, igyekezett ez leplezni.
- Láttam a képeden, hogy szeretnél nyavalyogni...
Megvonta a vállát, amolyan "nekem nyolc" stílusban, majd lekapta a cipőjét és elindult fölfelé a...SZOBÁMBA?
- Mond csak, hová mész?
- Fel?!
A legnagyobb természetességgel indult tovább, nekem pedig szó szerint leesett az állam, vagy legalábbis a szám tátva maradt. Még egy ekkora tuskót! Gyorsan kivettem egy üveg bort - oké, tudom, fiatalkorú vagyok, de megesik - két poharat és rohantam utána. Mire felértem, már a fehérneműim között turkált. Épp kivette a egyik kedvenc halványkék bugyimat és vigyorogva felém mutatta.
- Nem csodálom, hogy úgy rád akadt.
Letettem az éjjeli szekrényre a cuccokat, kikaptam a bugyimat a kezéből és belebokszoltam a vállába.
- Le lehet szállni rólam!
De ő csak nevetett, pontosabban engem nevetett ki. Leül a földre, majd a bor után nyúlt, megszemlélte a címkét, majd kinyitotta és mindkettőnknek öntött egy jó adagot.
- Szóval?
Kérdezte, miközben felém nyújtotta az egyik poharat. Zavartan bámultam bele a pohárba, nem igazán tudtam mit mondani, nem is akartam már annyira beszélgetni...
- Oké, elmondom én mit tudok. A Malik gyerek szépen beoltott, ügyesen csinálta, hogy ő az érzelgős pasi, a tökéletes aki vár és türelmes. Aztán szépen gerincre vágott, majd kiderült, hogy több vasat tart a tűzbe, igazam van?
A francba...honnan ilyen jól értesült? Kelletlenül elhúztam a számat, ő pedig elégedetten belekortyolt a borba.
- Lehet, hogy nem voltam álompasi, de én soha nem hazudtam neked.
Ez igaz, ő a szemem előtt csalt meg, csak csúfondáros vigyorral a képembe mondta. Nem is tudom, melyik a rosszabb. Aztán eszembe jut, hogy Adam nem volt mindig ilyen, a siker mindkettőnknek elvakított és le is húzott. Kelletlenül elmosolyodtam és kénytelen voltam neki igazad adni, bár mindketten megaláztak, hiszen úgy tűnik, mégsem volt olyan hatalmas titok ami Zayn és köztem volt.
- Nem is értem, miért foglalkozol velük, ilyen hülyeségekre fecsérelni el a drága idődet...
Fintorgott én pedig újratöltöttem a poharamat.
- Egy dolog miatt, Simon. Legalábbis a kezdetben ezért csináltam, de nagyon kedvelem őket és szívesen segítek nekik, hogy boldoguljanak.
Láttam rajta, hogy jót mulat a dolgon, ő ugyanis soha nem ismerte a "szívesség" fogalmát, így kár lett volna arra pazarolni az energiámat, hogy magyarázkodjak. Miközben a bor fogyott, egyre mélyebb témákat karcolgattunk fel, habár egyikbe sem mélyedtünk bele igazán. Viszont, sikerült elterelnie a figyelmemet, amiért hálás voltam neki. Fogalmam sincs, mikor aludhattam el, de csöngetésre keltem. Kelletlenül húztam a fejemre a párnámat, gyanítottam, hogy a gyámom áll az ajtóban, így eszem ágában sem volt kinyitni.
- Meg ne mozdulj...
Szarkazmus? Határozottan az...Kinéztem a párnám, még pont láttam, ahogy Adam felkel a földről - úgy tűnik ott nyomta el az álom - és hallottam ahogy leduhog a lépcsőn. Gyorsan utánalopóztam, lemásztam a lépcső közepéig, ott leültem és hallgatóztam.
- Beszélni akarok vele!
- De ő nem akar veled. Felejtsd el öcsi, ez a hajó elúszott.
- Nem hiszem, hogy ezt te döntöd el.
Zayn volt az! Hirtelen a szám elé kaptam a kezemet és igyekeztem nem visszakiabálni neki. Annyira szerettem volna látni, beszélni vele, csak néhány percig! Abban a pillanatban felpattantam, lerohantam, majd az ajtóban átbújtam Adam karja alatt, amivel lezseren támaszkodott az ajtófélfának, de addigra már senki nem állt az ajtóban.
- Zayn!
Kiáltottam utána, ő pedig egy pillanatra visszafordult, tehetetlenül széttárta a karjait, majd feltette a kapucniját és eltűnt a sarkon. Meredten néztem utána, majd mérgesen vissza Adamra.
- Ehhez nem volt jogod!
- Jobb neked nélküle kislány.
Kacsintott rám, miközben belecsípett az arcomba, ahogy az öreg nénik szoktak. Néztem az üres utcát, abban a reményben, hogy majd visszajön, de ez nem egy jól megírt forgatókönyv így az utca üres maradt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése