22. Fejezet

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy ideje lesz egy kicsit más szemszögből látni a dolgokat, így a most következő részt Zayn szemszögéből olvashatjátok. Kicsit összefoglaló jelleggel, hogy ő mit is gondol erről az egész helyzetről.
Jól esnének a vélemények, de a pipák is elegendőek! Jó olvasást. X.

Soha nem szerettem és gyűlöltem még ilyen intenzitással senkit, pláne nem egyszerre. Ezektől a szélsőségektől úgy éreztem, hogy felrobbanok. Ráadásul nem tudtam, hogy ezeket az érzések mi váltotta ki belőlem. Egyik pillanatról a másikra tettem tönkre egy ígéretes kapcsolatot, pusztán azért, mert nem voltam képes megmaradni egy lány mellett. Geneva jó csaj, aranyos, idősebb mint én és ettől az egész izgalmassá vált. Már az elején kinéztem magamnak és reménykedtem benne, hogy ő is bent marad. Miután így lett, hamar megkaptam őt, nem ellenkezett, sőt, még örült is neki. Az otthoni csajok közül is megtartottam néhányat, például Jessicát, pusztán azért, mert tetszett a vörös haja, ráadásul szerettem biztosra menni, ugyanis rettegtem a csalódástól. Főleg most, hogy sok múlott rajta. A napjaink nagy része próbákkal és interjúkkal telt, amit mindannyian élveztünk, egyre jobb lett a kapcsolatom a srácokkal, már szinte a testvéreimnek tartottam őket, nem akartam, hogy ennek vége legyen, görcsösen ragaszkodtam az X Factorhoz. De mostanában nehezebb ment, mint az elején, pedig még csak most vagyunk túl a negyedik héten. Mindez pedig egyetlen egy lány miatt van. A rohadt életbe, lassan befogok csavarodni. Mikor legutóbb megkerestem, el akartam mondani neki, hogy lepattintom Genevát és az összes többit is, de az a szemétláda ex-barátja közbeszólt, bennem pedig felment a pumpa. Fájt, mert azt hittem, hogy én is fontos vagyok neki, mert nekem ő volt a legfontosabb, legyen mellette bármennyi másik csajom. De mióta Adam nyitotta ki nekem az ajtót, azóta rá se bírok nézni. Pedig az a szőke rohadék egész héten rá volt tapadva, mindig vele volt, tudtam, hogy együtt vannak és ez megőrjített. Oly annyira, hogy képes voltam ordítani vele. Nem tehettem róla, valakit hibáztatnom kellett ezért az egészért, és mivel magamat nem tudtam, ezért inkább Ash volt a céltábla, minden haragomat, amit Adam iránt éreztem felé irányítottam és ettől csak még távolabb lettünk egymástól. 

 - Bejöhetek?

A gondolataimból Niall rángat ki, bedugja a szőke fejét a résnyire nyitott ajtón. Előveszem a párna alól a telefonomat, hajnali négy óra, ezek szerint ő sem tud aludni. Egykedvűen megvonom a vállamat és felülök. 

 - Gondoltam, hogy nem alszol.

Figyeltem ahogy beljebb lép, kezében egy zacskó chipsel. El nem tudom képzelni, hogy tud még ilyenkor is enni, de ha már felém nyújtja, akkor szó nélkül belemarkolok. Csöndben megvártam, amíg leül az ágy végére, gondoltam, majd megszólal, vagy valami de mivel csöndben zabált tovább, kénytelen voltam felé lövellni egy kérdő pillantást.

 - Mi volt ez a kiabálás Ashleyvel?

Jajj ne már, ugye nem fogunk érzelgősködni?

 - Nem fogok a válladra borulva sírni egy csaj miatt.

Fintorogva néztem, ahogy elröhögi magát, úgy tűnik, hogy ez a helyzet mindenkinek szórakoztató, csak nekem nem. De tényleg, nem fogok az érzelmeimről beszélni, ugyanakkor a srácoknak tartozom a magyarázattal. Ismét kopognak az ajtón, ezúttal Liam jön, halál nyugodtan sétál be a szobába és leül Niall mellé, belemarkol a chipsbe és engem bámulva enni kezdi.

 - Ez most mi?

Kérdezem kissé mérgesen, és bekapom az utolsó darab chipset. Közben megjelenik Harry és Louis, röhögve valamin, amit bizonyára mi nem fogunk érteni, így inkább rá sem kérdezek. Leülnek ők is velem szemben, én pedig végignézek négyükön, ez annyira szerencsétlen helyzet, és ezt nem akarom.

 - Megbeszéltétek, hogy édes ötösben fogjuk tölteni az estét? 

Pillantott körbe Louis, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek ezen az egész helyzeten. Látták, hogy ma kiborultam és a csöndes támogatásukért igazán hálás voltam, bár nem tudtam, hogy szükségem van-e rá.

 - Úgy tűnik vége, pedig még csak el se kezdődött.

Nyögtem ki végül, bár nehezemre esett és köhintettem párat a végén, de legalább sikerült.

 - Ezt most Adam miatt mondod? Ugyan már Zayn, már szakítottak. 

Liam annyira naiv tud lenni. Mindannyian egyszerre szegeztük ugyanazt a gyilkos pillantást, így inkább nem forszírozta tovább a dolgot. 

 - Azért jött vissza, mert kell neki Ashley. De ő miatta került kórházba és elvonóra, majdnem meghalt emiatt a szőke kis gyökér miatt, most meg, úgy viselkedik vele, mintha mi sem történt volna. Mintha minden a legnagyobb rendben lenni. Utálom a csajt, amiért megint közel engedte magához és én nem tudok mit tenni ellene.

Mérgesen túrtam bele a hajamba, láttam a srácokon, hogy nekik még kell néhány perc, amíg fölfogják a dolgot, de amint tudatosult bennük már nem voltak annyira beszélgetős kedvükben. Ez a helyzet elég komoly volt, nem csak egy szimpla nőről volt szó. 

 - Haver, ezt elcseszted.

 - Köszönöm Harold, egyéb remek észrevétel?

 - Nem....nincs.

Mérgesen néztem Harryre, talán azért, mert igaza volt és soha nem szerettem ha valaki belemondta a képembe a csúf igazságot, azt legszívesebben leütöttem volna. 

 - Nincs minden veszve csak rá kellene világítani Ashleynél a dologra. Mondjuk, az nem segít a dolgon, ha játszod a sértett kis srácot, addig Adam simán letol a pályáról. Na meg Geneva...

Niall mindig őszinte volt velem, bár automatikusan odébb húzódott, mintha attól félt volna, hogy megütöm. Igazuk volt, attól nem lesz semmi sem jobb, ha kiabálok vele és még messzebb tolom őt magamtól, bele Adam karjaiba. 

 - Vele nem lesz gond, most, hogy kiestek, már nem téma a csaj.

Valójában persze megbeszéltük, hogy attól még "stabil" a kapcsolatunk, hogy számára vége a versenynek, de Ash sokkal többet jelentett nekem. 

 - Akkor hagyd abba ezt, szedd össze magadat és bizonyítsd be, hogy érdemes vagy arra, hogy megbocsásson. 

Mondta Louis nagy bölcsen és, hogy nyomatékot adjon a szavainak, hatalmasat csapott a lábamra, cserébe pedig hozzávágtam a párnámat, mire Niall kiöntötte az ágyamra a chips utolsó összetört darabjait. Jót röhögtünk a dolgon, majd kihalásztam a kabátom zsebéből egy szál cigit, és magamhoz vettem a telefonomat.

 - Azt hiszem, el kell intéznem valamit, szóval most már húzzatok vissza a saját helyetekre.

Bólintottam és igyekeztem mindegyikük felé egy hálás pillantást küldeni. Mindannyian kimentünk a szobából, csak én a kert felé vettem az irányt. Rágyújtottam kint, majd azonnal tárcsáztam. Két csörgés után Ashley fáradt hangját hallottam a vonal túlsó végén, ami megmosolyogtatott. Néhány másodpercig csöndben voltam, nem is igazán tudtam, mit mondhatnék. 

 - Szökjünk meg.

Na, most rajta volt a sor, hogy hallgasson, hallottam, hogy elemeli a telefont a fülétől, majd vissza.

 - Ma este leugattad a fejemet, lejárattál mindenki előtt, úgyhogy köszönöm, de nem vagyok rád kíváncsi.

Aucs. Ez azért fájt, beleharaptam az alsó ajkamba, mielőtt még kicsúszna egy csípős megjegyzés. Le kellett nyelnem a büszkeségemet.

 - Szeretném, ha adnál nekem egy esélyt, hogy megmagyarázzam. Holnap reggel érted megyek.

 - Holnap reggel megbeszélés lesz.

Na jó, hát ez elég nyers, de legalább nem mondott rögtön nemet.

 - Nem érdekel a megbeszélés. Holnap reggel 8.

Mielőtt bármi mást mondhatott volna, azonnal kinyomtam a telefont és vigyorogva visszamentem a szobámba, de aludni már képtelen voltam.