Nem várattam meg Louist túl sokáig, mikor felvettem a telefont Lyla még mindig nevetett, így befogtam a másik fülemet, hogy jobban halljam, mi történik a vonat túlsó végén. Meglepetésemre nem egy, hanem rögtön öt köszönést hangzott fel.
- Elég kellemetlen volt ez a reggeli eset.
Louis nem köntörfalazott, halottam a hangján, hogy jót mulatott a sztorin. Bárcsak én is ilyen félvállról tudnám venni! Felsóhajtottam és igyekeztem úgy válaszolni, hogy ne tűnjön fel a csalódottság a hangomban.
- Igen, elég kínos volt. De legalább jó volt a próbátok?
- Elment. Zayn választott számot. Alig várja, hogy halld…
Horkantás hangzott fel valahonnan távolról, amit nem igazán tudtam mire vélni. Néhány másodpercig le is fagytam, meg kellett várnom, amíg bebootol a rendszer, csak azután tudtam válaszolni.
- Hallom, mennyire várja. Na jó, holnap találkozunk…
- Várj! Nincs kedved enni egyet?
Kiabált Liam, de úgy, hogy majdnem kiszakadt a dobhártyám, eltartottam a fülemtől a telefont és úgy kiabáltam vissza.
- Hawksmoor Spitalfields, egy óra múlva?
- Tökéletes.
Hallottam Niall hangját, majd egy hatalmas csattanást is, mintha eldőlt volna valami, nem firtattam a dolgot, elköszöntem tőlük, majd Lylara vigyorogtam.
- Van kedved steaket enni?
Eszem ágában sem volt kihagyni őt a buliból, hiszen ő is eljött velem, meg amúgy is, ideje volt, hogy végre lássák, hogy nem vagyok egyedül, vannak barátaim, csak elég mélyen rejtegetem őket.
- Imádom a steaket.
Vigyorgott vissza, majd felpattant, kidobta az üres vizesüveget a mellettünk lévő kukába, összecsapta a kezeit, ezzel jelezve, hogy készen áll. Mikor kiléptünk a plázából, meglepődtem, hogy már ilyen késő van. Az ég lilás színű volt, kis rózsaszínnel tarkította a lemenő nap fénye, ami azt jelezte, hogy hideg lesz az éjszaka. Ez ugyan nem volt meglepő Londonban, de mindig reménykedtem a kellemes időjárásban, eddig eredménytelenül. Összébb húztam magamon a farmerkabátomat és beszálltam a taxiba amint Lyla leintett. Az esti forgalom eléggé belebarmolt a nyolc órás találkozóba, de fél kilencre valahogy beverekedtük magunkat a zsúfolt étterembe, ahol egy tűt sem sikerült volna elejteni. Látszólag egy szem hely sem volt, de a sarokban aztán észrevettünk három integető idiótát, úgyhogy arra vettük az irányt.
- Mindenki, ő Lyla. Lyla ők, Liam, Louis, Harry, Niall és Zac.
- Nagyon vicces...
Hangzott a fintorgó válasz Zayn részéről, de az apró csipkelődésünket senki nem vette fel, bizonyára okkal. A srácok kerítettek még egy széket a szőke barátnőmnek, ügyesen szétbombázva Larry Stylinsont, de ahogy Harryt néztem, ez egyáltalán nem zavarta. Rápillantottam Zaynre, aki óvatosan megpaskolta maga mellett az utolsó üres helyet, így leültem mellé. A társaságunk elég hangos volt, bár ez az amúgy is zajos étteremben nem tűnt annyira hivalkodónak. Ugyanakkor sok kíváncsi pillantást kaptam el, mintha megismerték volna a srácokat, de nem lettek volna biztosak benne, hogy ők azok, így inkább nem merészkedtek közelebb.
- Szóval modell vagy, ez valamiért nem lep meg. A kérdés már csak az, hogy Ashley hol dugdosott eddig…
Kérdezte Harry, széles vigyorral az arcán. Összenéztünk Lylaval és láttam rajta, hogy rám bízza a választ, hiszen nem lehetett biztos abban, hogy a fiúk mennyit tudnak rólam igazából.
- Lylaval volt egy közös promónk, onnan ismerjük egymást és nem rejtegettem, ti nem kérdeztétek, hogy van-e egy közel 170 centis, szőke hajú barátnőm, aki mellesleg modellkedik.
Válaszoltam vigyorogva, ők pedig kaptak az alkalmon. Niall azt hangoztatta, hogy neki egy vörös hajú lányra lenne szüksége, de akár elfér az ágyában Demi Lovato is. Liam hallgatott, lévén, hogy neki barátnője volt, Harry pedig…nos ő le sem tudta venni a szemét Lylaról. Amit Zaynt illeti…nos ő elvolt azzal, hogy néha, lopva végigsimított a combon, de ezenkívül nem sokat beszéltünk. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, egyszerűen csak nem volt jó az időzítés és nem volt alkalmas a hely sem.
- Na jó, nincs barátom, már nagyon régóta.
Elég nehéz volt az érintései miatt felvennem a beszélgetés fonalát, de mintha Harry tolakodott volna Lyla privát szférájába és kérdezett volna rá arra, ami őt a legjobban érdekli. A barátnőm nem jött zavarba, felszabadult volt a társaságukban, és ahogy láttam, mindenki jót mulatott. Aztán megéreztem a forró leheletét a nyakamon. Hirtelen hajolt közelebb hozzám, elhúzódni sem volt időm, de szerencsésen tettem, ugyanis csak belesúgott a fülembe.
- Kimegyek rágyújtani, jössz?
Bólintottam majd kicsúsztam az asztal mögül és elindultam a kerthelyiség felé. Visszapillantva még láttam Lyla kérdő tekintetét, ahogy felénk mutogat, míg a többiek vigyorogva vonogatják a vállukat. Honnan is tudhatták volna, mi ez? Én magam sem tudtam. Mire kiértünk, a cigi már ott volt a szájában, kattan az öngyújtó és mire felém fordult már megvolt neki legalább két slukk.
- Kérhetek én is egy szálat?
Óvatosan körbepillantottam, mintha valami nagyon bűnös dolgot tettem volna, ő pedig elvigyorodott és felém nyújtotta a dobozt.
- Rossz kislány vagy…
Csúfolódott és láthatóan jól szórakozott azon, ahogy szerencsétlenkedek egy sort az öngyújtóval, de esze ágában sem volt segíteni. Mikor leszívtam az első slukkot kirázott tőle a hideg. Nagyon régen cigiztem, de meg kell mondanom, hogy most nagyon is jól esett. Zayn egy ideig szórakozottan méreget, majd láthatóan letett arról, hogy megértse, mit miért teszek.
- Jól éreztem magamat tegnap este, kár, hogy reggel olyan csúnya vége lett.
Gondoltam, hogy nem fog bocsánatot kérni, nem úgy ismertem meg, de azért örültem, hogy ő hozta szóba és nem nekem kellett.
- Annyira aranyosan aludtál, kár, hogy megszólalt a telefonom.
Na, ez viszont meglepett. Szóval ő ébren volt? Csodálkozva pillantottam rá a cigifüst-függöny mögül és megremegett a lábam a pillantásától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése