13. Fejezet

A harmadik élő show

Lylaval a közönség soraiba kaptunk helyet, természetesen a steakezés után ő is meglett hívva. A show előtt már órákkal korábban elszeparáltak minket a srácoktól, így legutoljára az utolsó, délutáni próbán találkozhattunk velük. Alig vártam, hogy elkezdődjön a műsor, mivel a srácok már korábban megsúgták, hogy ezt a számot Zayn választotta. Igaz, ő semmiféle célzást nem tett ezzel kapcsolatban, de reménykedtem benne, hogy talán közöm van hozzá. A legutolsó kis eset óta nem tudtunk kettesben maradni egy percre sem, csak pillantásokat és smseket váltottunk, de ezek legtöbbje felszínes és semmitmondó volt. Nem vártam szerelmi vallomást, azt sem, hogy egymás nyakába borulunk és mostantól ásó, kapa, nagyharang, csak legalább valami magyarázatot. Zaynél sose lehetett tudni, hogy mire gondol pontosan, sötét folt számomra. Mikor úgy éreztem, hogy végre egy fokkal közelebb jutottam, akkor lökött rajtam egy hatalmasat, és hátrébb voltam, mint azt előzőleg gondoltam. Bezzeg a többi sráccal nem volt ilyen problémám. Ez alatt a szűk egy hónap alatt sikerült őket valamennyire megismernem, mindannyian közvetlenek és kedvesek voltak velem. Például tisztában voltam vele, hogy Harrynek tetszik Lyla, tudtam, hogy Niall akkor lesz igazán közlékeny, ha a próbára viszek magammal kaját. Louis szerette, ha megtud nevettetni és Liam titkon ápolgatta a lelkemet. Ő volt a leginkább tisztában a helyzettel. Azt tanácsolta, hogy várjam ki, hogy Zayn lépjen, persze, mondani könnyebb volt...

A többi énekes nem igazán keltette fel a figyelmemet, csak hátradőlve a székben járattam a változó ritmusokra lábamat. Mindannyian jól énekeltek, de ez most sem tudott lekötni, még annyira sem, mint máskor. Lyla viszont nagyon élvezte, eddig egy részt sem látott, így minden énekes újdonság volt számára, minden szám után részletesen beszámolót tartott arról, mi történt a színpadon, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy én is azt a műsort nézem, amit ő. Végül elsötétültek a fényes, a reflektorok villogni kezdtek és megjelent a jól ismert kisfilm a srácokról. Azonnal föntebb ültem, még előre is dőltem és vártam, mi következik. A kisfilm nem mondott el semmi különöset, ezt előre tudtam, hiszen én tanácsoltam nekik, mit mondjanak. Aztán megjelent az öt srác, a mikrofon előtt, és Liam rákezdett a dalra.

Azonnal felismertem, egész testemben megremegtem, ismertem a szöveget, nagyon szerettem ezt a számot. Talán véletlen egybeesés volt, de ki tudja? Semmiben nem voltam már biztos, csak abban, hogy Zayn túl közel férkőzött a szívemhez. Ekkor hallottam meg a hangját. Lehunytam a szememet, nem bírtam elviselni. Hinni akartam, hogy ezzel nekem akart üzenni. 

Baby, oh the secret's safe with me

There's nowhere else in the world that I could ever be

And baby don't it feel like I'm all alone

Who's gonna be there after the last angel has flown?

A refrént mindannyian énekelték és én is mondtam velük az első néhány sort. Abból semmi jó nem származott volna, ha én is énekelem, ugyanis mellettem masszív One Direction fanok ültek, akik sikongattak és önkívületi állapotba estek a szám lezárástól. Tényleg csodálatos volt. Azonnal felpattantam, a tömeggel együtt és én is tapsoltam, sikongattam, legalább akkora sikernek éltem meg, mint ők a színpadon. Még Lylaval is összeölelkeztem, esélytelen volt, hogy ne jussanak tovább. Szétnéztem a tömegben és örültem, hogy ennyi rajongót látok, mint velük örültek, lengették a transzparenseket és nem akart csitulni a tábor, hiába kezdte volna el a zsűri a véleményezést. Az következő produkciók már gyorsan lepörögtek, bár nekem nem volt túl gyors. Nem mehettünk hátra hozzájuk, csak a show után. Végül lezárták a szavazásokat és felolvasták a neveket és továbbjutottak. A csarnok felajzott, mindenki sikított én pedig összeölelkeztem a mellettem lévő fanokkal, akik legalább annyira örültek neki, mint én, hogy a jövő héten is láthatják a kedvenceiket. Alig vártam, hogy végre véget érjen az adást, már állva figyeltem, mikor engedik a tömeget, abban a pillanatban pedig, ahogy fölkapcsolódtak a lámpák rohantam, ne foglalkozva semmivel, be a backstagebe, még a biztonsági őrök sem érdekeltek, mindnél gyorsabb voltam. Hátul aztán rögtön az öltőzőjük felé vettem az irányt, toltam félre magam előtt a tömeget, aztán megláttam. A tekintete fogva tartotta az enyémet, bár messze volt tőlem, rögtön kiszúrt. Ott álltunk, a szűk folyosón és néztük egymást. Nem érdekelt, hányan jötte nekem, nem mozdultam, ez a mi pillanatunk volt. Aztán egy hűvös félmosoly jelent meg az arcán én pedig futásnak eredtem, ő is elindult, bár csak néhány lépést tett, én már beértem. Rögtön a nyakba vetettem magamat és belefúrtam a fejemet a hajlatba. Nem foglalkoztam a körülöttünk lévő ricsajjal, megszűnt mindenki, mint akkor az étteremben. Bár, ugyanolyan hamar vége is lett. Óvatosan letett, láttam rajta, hogy mondani akar valamit, már épp elnyíltak az ajkai, amikor Louis félretolta és szorosan magához ölelt.

- Tudjuk, túl jók voltunk.

- Szerénységed határtalan Mr. Tomlinson.

Viszonoztam a nevetést, gratuláltam a többieknek is, időközben Lyla is megérkezett, aki még beszélgetett egy sort a többi énekessel, majd odajött hozzánk.

- Nagyon jók voltatok, remek dalválasztás.

Összemosolyogtam Liammel, majd megjelent Simon is, és betessékelte a fiúkat az öltözőbe. Én rávigyorogtam Lyla, lejátszódott közöttünk az a tipikus „csajok vagyunk, szavak nélkül is tudunk kommunikálni” pillanat. Nagyjából képben volt a történésekkel, elmeséltem neki a csókot, tudott arról, hogy érzek, de nem tudott igazán segíteni, hiszen nem ismerte még őket, annyira sem, mint én. Végül a fiúk kijöttek, bejelentették, hogy ismét buli lesz és hívtak mindkettőnket. Azonban megéreztem, ahogy Zayn keze a derekamra csúszik, és magához húzva belesúg a fülembe.

- Van kedved beszélni?

Hát már hogyne lett volna! Neked mindent, most azonnal, ebben a szent pillanatban. Képtelen lettem volna nemet mondani azoknak a csodálatos pillantásoknak. Helyette azonban csak bólintottam. Kiérve a stúdió elé azonban akadályokba ütköztünk. A rajongók megrohamozták a srácokat, jöttek a biztonságiak, mi pedig kénytelenek voltunk néhány lépéssel odébb állni. Láttam, hogy néhány lány furcsán méreget minket, de igyekeztem vele nem foglalkozni, egészen addig, amíg hangosan el nem kezdtek rólunk beszélgetni, gondolom szánt szándékkal.

- Kik ezek a ribik?

- Fogalmam sincs, de nem is olyan csinosak. Várj csak! A barnahajút ismerem, ez a csaj egy színésznő volt, de aztán elkezdet drogozni. Remélem a fiúknak semmi köze hozzájuk, elég gáz lenne, ha ez kitudódnak.

Na, ez telitalálat volt. Pislogni is alig bírtam, szinte lefagytam, ott a rajongók és a biztonsági őrök gyűrűjében. Éreztem, hogy valaki megfogja a kezemet és óvatosan odébb tol, hogy az iménti két lánynak autogramot tudjon adni. Zayn volt az, hát persze. Óvatosan megrázta a fejét, váltott velük néhány szót, majd szó nélkül megfogta a derekamat és felhúzva a kapucniját elindult az egyik taxi felé. Még mindig nem bírtam megszólalni, annyira lefagytam, hogy megszólalni sem volt erőm. Zayn elmondta a címet a taxisnak és bár kissé fura volt első hallásra, de nem törődtem vele. Gondoltam elmegyünk a buliba és beszélünk, bár jelen állapotomban egyáltalán nem volt kedvem bulizgatni. Végül azonban egy csöndes utcában lyukadtunk ki, Zayn kifizette a taxit és kihúzott az autóból, majd elvette tőlem a táskámat.

- Hol van a kulcsod Ashley?

Itthon voltunk. Hát ezért volt olyan furcsa. Elhebegtem neki, hogy megtalálja a belső zsebben, majd igyekeztem magamhoz térni. Pont ettől tartottam. Csak remélni mertem, hogy képek nem készültek, mert akkor a 1D búcsút mondhat a remek imidzsnek, amit felépítettünk nekik. Zayn kinyitotta az ajtót, majd miután beléptem gyakorlott mozdulattal ráfordította a zárat az ajtóra és vetkőzni kezdett. Én is levettem a bőrdzsekimet, majd mikor indulni akartam befelé, elkapott.

- Ne foglalkozz velük. Csak két irigy kislány voltak.

- Tudom.

De ettől még számít a véleményük, hiszen ők a rajongók. Ők tartják bent őket hétről hétre, értük csináltak mindent, az ő szavazataik voltak a fontosak, nem az enyém. Könnyű lenne figyelmen kívül hagyni a dolgot, ha régi Ash lennék, a régi Ash magasról tett volna az ilyen megjegyzésekre, de régi Ashley nem is törődött senkivel…

- Szeretnék veled beszélgetni, ne most fordulj be. 

Fogalmam sem volt mit akarhatott, de már nem is volt fontos. Nem számít, hogy mit érzek, az sem számít, ő mit érez. Megráztam a fejemet, a bőgés határán voltam, amikor hirtelen felkapott a vállára és elindul velem fölfelé a szobám irányába. Annyira váratlan volt a mozdulat, hogy kirántott az önmarcangolásból, még egy halk sikkantás is elhagyta a számat.

- Na ez a beszéd.

Nevetett. Láthatólag jót szórakozott rajtam, miközben ráérősen vette a lépcsőfokokat. Mikor beértünk a szobámba, letett az ágyra, ő pedig nem zavartatva magát körülnézett. A szobám teljesen jellemtelen volt, nem árul el rólam túl sok mindent. Csak az első filmem posztere volt a falon, de azon kívül semmit. Elfeküdtem, vártam, amíg befejezi, végül leült mellém és végignézett rajtam.

- Szóval…

- Szóval?

Felvontam a szemöldökömet. Láttam rajta, hogy tétovázik, eszem ágában sem volt segíteni rajta. Tétlenkedett, próbálta kitalálni, hogy lenne a legjobb, végül elfeküdt, felemelve végigsimított az alkaromon és szórakozottan kezdte piszkálni az ujjaimat. Hagytam. Csak egy halván mosoly kúszott az arcomra, ami talán most először viszonzásra talált.

- Miért nem mentünk bulizni?

- Jó ez most így…

Nem találtam a szavakat. Úgy éreztem, hogy pontosan tudta, hogy semmi kedvem nem lett volna ezután bulizni, vagy már eleve ez volt a terve? Kezdtem egy kissé összezavarodni. 

- Igazából, az érdekelne, hogy mi történt 2008. December 31.-én.

Elkerekedtek a szemeim, miközben nyeltem egy nagyot, miért kérdez ilyeneket? Miért akarja tudni? Hiszen látta rajtam az előbb, mennyire érzékenyen érint ez a téma.

- Az igazi sztorira vagyok kíváncsi, nem a hivatalosra.

A kezeim ismét remegni kezdtek, de mikor éreztem, hogy bátorításként ismét végigsimít rajta, vettem egy mély levegőt és belekezdtem…