14. Fejezet

2008. December 31.

Szinte felszisszentem a fájdalomtól, ahogy a másik oldalamra fordultam, hogy megnézzem mennyi az idő. Az óra délután kettőt mutatott. Lassan oldalra pillantotta, Adam mellettem békésen aludt, mint akit kiütöttek, közöttünk pedig ott hever egy üres pezsgősüveg. A homlokomra szorítva a kezemet fölkeltem, belerúgtam néhányszor a mellettem fekvőbe, felkeltés gyanánt, de mivel nem érkezett semmi reakció, így elindultam a fürdőszoba felé, hogy vegyek egy forró fürdőt. A tükörbe pillantva egy egészen más lány nézett vissza rám. A szemeim alatt hatalmas fekete karikák éktelenkedtem, a hajamban lévő színes tincsek és konfekti azt jelentette, hogy a tegnapi buli bizonyára jól sikerült, bár sokra nem emlékszem belőle. Ahogy közeledik az év vége, a bulik is egyre eldurvulnak. Elő szilveszter volt, valami klubban, mára már megint mindenki tudja, hogy beengedtek és valószínűleg azt is, hogy milyen jót buliztunk bent. Unottan, nyöszörögve fordítottam hátat a tükörképemnek, megengedtem a kádba a vizet, ledobtam a ruháimat és beleültem. Tíz perce sem relaxáltam, amikor Adam benyitott, a szájában már ott lógott a frissen tekert ciki, a kezében egy sörösüveg, neki ez volt a reggeli, fű és folyékony kenyér.

- Mi történt cicababa? Feleslegesen keltél fel, még ráérünk.

Leült a kád szélére és felé nyújtotta a cigit. Nem tétováztam, rögtön elvettem és beleszívtam néhány, majd hátradőlve kifújtam a füstöt és fél szemmel felé pillantva rávigyorogtam.

- Másnaposság, ki vagyok száradva.

Pedig ennyi idő alatt igazán hozzászokhattam volna. Mióta együtt forgattunk Adammel és mint az szokás összejöttünk, azóta minden esténk ilyen, vagy legalábbis ritkán kerül el minket a pia, akkor is, ha csak ketten vagyunk itthon. A válaszomra felém nyújtotta a sörét, de megráztam a fejemet és eltoltam, a szagától is hányingerem volt. Őt ez persze nem hatotta meg, vállat vont, szívott egy utolsót a cigiből és bedobta a fürdővízbe a végét.

- Normális vagy?

Ordibáltam kifelé, de ő csak nevetett és becsapta mögött az ajtót. Tegnap is ordítottam vele, miután úgy kellett levakarnom egy másik csajról, nem akartam arra gondolni, hogy hányszor csalt már meg, mikor be volt állva, vagy mikor én voltam beállva és magamra hagyott. Mindegy is, este szilveszter, talán jövőre más lesz. Már ott volt előttem, hogy éjfélkor Davidéknél búcsúztatjuk az óévet, csókolózva és megígérjük, hogy mostantól minden más lesz. Igaz, ez egyáltalán nem lesz így, vagy ha így is lesz, Adam soha nem fog változni. De a szerelem vakká és bolonddá tesz, vagy és bolond vagyok, mert mindezek után még mindig szeretem. 

A zene hangosan üvöltött, én és Ruth az asztalon táncoltuk, kezünkben piás üveg. A srácok az asztal körüli terültek el a kanapén és miközben minket bámultak, sorra szívták el a cigiket. A füst és az alkohol teljesen elbódított, de ez még csak a kezdet volt. Nem volt nagy buli, inkább csak olyan privát, húsz ember, csak a legjobbak, a leghíresebbek és a legnagyobb drogosok, mi is köztük voltunk. Nevetve üvöltöttük a zene szövegét, de aztán Adam lekapott az asztalról miközben aprót harapott a vállamba és belehúzott az ölébe. A többiek pedig sorban elegyengették a fehér csíkokat az asztalon, kokain...ez volt a kedvencem. Egy percig sem tétováztunk, sorban szívtuk fel őket, nem törődve senkivel és semmivel. Aztán egyre többen lettünk körülöttünk a világ pedig kezdett eltorzulni, összefolytak a színek, a hangok, csak a pörgés számított. Pokoli szomjas voltam, de hiába ittam, nem csillapodott az érzés. Úgy éreztem a szívem majd kiugrik a helyéről. A következő pillanatban már a mosdóba voltam, az ujjamat lenyomtam a torkomon és próbáltam megszabadulni a bennem lévő piától, de késő volt, az alkohol már az ereimben száguldozott és nem ez volt az egyetlen problémám. Kopogtattak az ajtón.

- Csak egy perc!

Üvöltöttem ki, megengedtem a csapot, a víz alá dugtam a csuklómat, de semmi nem segített, nem hogy jobban, egyre rosszabbul voltam. Ismét elkezdték verni az ajtót, de ezt már csak nagyon távolról hallottam, a világ elsötétült előtte és súlytalanná váltam.