15. Fejezet

- És mi történt azután?

Láttam Zayn arcán, hogy egy kicsit összezavarodik, türelmetlenül várja a folytatást, de nem tudtam folytatni, vettem egy mély levegőt és igyekeztem nem elbőgni magamat. Soha nem mondtam el senkinek, hogy tulajdonképpen mi történt akkor este, soha nem tudta meg senki, csak azok, akik tényleg ott voltak. Bátorítóan simított végig az ujjaimon. Odakaptam a pillantásomat, ő pedig óvatosan elmosolyodott. Nem igazán tudtam mire vélni ezt a reakciót, úgyhogy vettem egy mély levegőt, és utánam a vízözön.

- Nem tudom. Két nap múlva tértem magamhoz egy magánklinikán. Mikor felkeltem senki nem volt ott, a szobám televolt virággal és ajándékokkal, de sehol nem volt egy lélek sem. A szüleimnek órákig tartott, mire beértek, de nem lepődtek meg rajta, hogy idejutottam, még csak nem is voltak mérgesek, nem érdekelte őket más, csak az, hogy mikor leszek olyan állapotban, hogy ismét forgathassak. 

Láttam, hogy megfeszül az állkapcsa, de inkább elkaptam róla a pillantásomat és folytattam magamtól. Nem akartam, hogy minden egyes szót harapófogóval kelljen kihúzni belőlem, de nekem is nehéz volt, mert a mai napig nagyon mélyen érintett a dolog.

- A orvosok elmondták, hogy át kellett mosni a véremet és kimosták a gyomromat is. Továbbá tárt karokkal vár LA legmenőbb rehabja. Fogalmam sem volt róla, hogy ez függőséget jelent, soha nem történt még hasonló, egyszer sem adagoltam túl. De olyan mennyiségű alkohol volt a véremben...és a drog csak még jobban kiütött, majdnem meghaltam. De nem törődött ezzel senki....

Nyeltem egy nagyot, óvatosan felpillantottam rá és azt vettem észre, hogy elgondolkodott. Meredten nézte a plafont, én pedig attól tartottam, hogy a következő pillanatban felkel és itt hagy. Megértettem volna, ha így tesz. Rohadtul fájt volna, de nem lepődtem volna meg. 

- És Adam?

Hűvös volt a hangja, távolságtartó, automatikusan elhúztam a kezemet, de utána kapott és a mellkasára simította. Ettől pedig majdnem elbőgtem magamat, annyira feszült volt az egész helyzet, egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egész beszélgetéshez, de úgy volt fair, hogy tudjon róla.

- Adam hívta ki a mentőket, a többiek pedig eltakarították az összes drogot és alkoholt a házból, a pezsgő volt a maximum ami maradt. A rendőrségen mindannyian ugyanazt mondták. Én voltam az egyetlen drogfogyasztó, én ittam egyedül olyan mennyiségű alkohol. A menedzsereknek hála pedig nem folytatódott tovább a nyomozás, csak a bulvárlapok boncolgatták tovább a témát, de a szüleim szerint ez kapóra jött, így most mindenki sajnál. 

- Nem azt mondtad, hogy a szüleid börtönben vannak?

Értetlenség ült ki az arcára, én pedig ha könnyes szemmel is, de elvigyorodtam.

- Amint kikerültem, felkerestem a gyámügyesek. Elmondtam, nekik, hogy a szüleim kiskorom óta koffeintablettával tömtek és miattuk lettem gyógyszerfüggő, ezután pedig egyenes út vezetett a drogokhoz. A pszichológus pedig igazat adott nekem. Per lett az ügyből, majd a bíróság, hogy példát statuáljon, lecsukatta a szüleimet. 

Láttam rajta, hogy megpróbálja elfojtani a vigyorát, de öröm az ürömben, hogy mindenki megkapta azt, amit érdemelt, ezt én is tudtam, kivéve persze Adam és az állítólagos "barátaim" ők a saját bőrüket mentették és megúszták.

- Szükségem volt erre a pofonra, hogy ráébredjek, hogy amit csinálok az rossz, így éltem hosszú hónapokon keresztül, a szervezetem pedig besokallt, ennyi volt.

Egy ideig meredten néztünk egymás szemébe, majd Zayn óvatosan fentebb tornáztam magát és fölém hajolt.

- Nem érdekel, hogy mi volt, ez a múlt. Az sem érdekel, hogy mit gondolnak rólad. Köszönöm, hogy őszinte voltál velem.

Az ajkaink lassan összeértek, én pedig örömmel adtam át magamat a helyzetnek és csak arra tudtam gondolni, hogy Zayn Malik megcsókolt!