Elég gyorsan kellett döntenem. A csapat jó híre forgott kockán, így nem volt más választásom, mint három másodperc alatt kiötölni valamit. Ismertem a régi jó fogásokat, engem is számtalanszor szabadítottak ki féktelen bulikból, úgy, hogy a paparazzik ne lássák, milyen borzalmas állapotban voltam, de itt most egyik sem igazán volt megvalósítható. Az ajkamat rágtam kétségbeesésembe, aztán hirtelen…
- Srácok, kell két taxi. Az egyiknek az első ajtónál kell megállnia, a másiknak pedig itt a kerthelyiség kijáratánál. Azt fogjuk csinálni, hogy ti négyen szépen beszálltok a taxiba, én meg addig hazaviszem Louist a hátsó taxival, mivel a paparazzik elől állnak így titeket szépen lekapnak, ti lesztek a csali.
Azt nem vettem számításba, hogy Louis mennyire részeg, de tudtam, hogyha szükséges, a lábánál fogva húzom ki a szobából. Felesleges lenne kockáztatni a banda jó hírét, rögtön az első alkalommal. Kicsit mérges voltam, hogy nem figyeltem oda, de Louis végül is nagyfiú, eredetileg tudnia kellene a mértéket, hát, legközelebb ezzel kezdjük. Védeni kell a imidzset, bármi áron! Felsóhajtottam, kilökdöstem Zaynt és bementem kiszabadítani a partyból Louist. Közben Liam hívta a taxikat, Zayn pedig összeszedte a többieket. Egyikük sem akart hazamenni, mivel a buli még mindig négy lábon állt, de amint kivonszoltam Louist rögtön belátták, hogy ideje lesz meglépni.
- Ha lehet, akkor húzzátok fel a kapucnit, attól még titokzatosabbnak tűntök, higgyék csak azt, hogy van mint rejtegetnetek.
A taxik megérkeztek, így szétváltunk a fiúkkal. Igyekeztem gyorsan kihúzni Louist, de ez nem volt egyszerű, ugyanis neki esze ágában sem volt menni. Folyton kihúzta a kezét a kezemből és elindult vissza a házba, miközben kiabált. Csitítottam, majd megígértem neki, hogyha most hazamegyünk, akkor otthon még nagyobb bulit csapunk. Ez már tetszett neki, készségesen tolhattam befelé a taxiba, elmondtam a címet, miközben felhúztam Lou fejére a kapucnit.
- Héj kislány, téged ismerlek…
A visszapillantó tükörben találkozott a tekintetünk a sofőrrel, láthatta rajtam, hogy nem vagyok a toppon, ugyanis elkapta a tekintetét. Ma nincs kedvem letűnt sztárosdit játszani. Amint megérkeztünk a ház elé, a srácok rögön a kocsihoz ugrottak és kiszedték Louist a kocsiből, majd Liam felém is nyújtotta a kezét, amit készségesen el is fogadtam. Amint beértünk a házba, rögtön az ágy felé toltuk Louist, közben vittem neki fel egy üveg vizet (otthon éreztem magamat), gondolván holnap szüksége lesz rá. A srácok lehúzkodták róla a felesleges ruhadarabokat én addig a konyhában várakoztam, mikor megjelent Harry. Lassan odaoldalazott mellém és nekitámaszkodott a konyhapultnak.
- Ez ügyes volt. Most már legalább tudjuk, Simon miért adott mellénk, tudta, hogy nem fogunk tudni viselkedni.
Nem igazán volt ínyemre ez a fajta verzió, mivel eszem ágában sem volt bébicsőszködni, pedig valószínűleg Harrynek igaza volt, Simon előre tudta, hogy mi lesz.
- Mond csak, Zaynel van valami?
Az égnek emeletem a tekintetemet. Tipikus férfiak. Nem akartam feszültséget okozni kettőjük között, így nem mondtam semmit, csak megráztam a fejemet, hiszen nem hazudtam, tényleg nincs semmi, legalábbis részemről biztos nincs. Ez mintha megnyugtatta volna, mert vigyorogva közelebb lépett hozzám, de Niall szerencsére megszakította a pillanatot. Köhintve mutogattam a szöszke irányába, akinek bár jó kedve volt, ettől eltekintve egész józannak látszott.
- Küldetés teljesítve. A paparazzik a ház előtt állnak, de Louist nem látták meg. Király ötlet volt Ash.
Mosolyogva bólintottam, majd a mosolyom fintorba szaladt, amikor megláttam, hogy Niall mogyoróvajas kenyeret, vagy talán kenyeres mogyoróvajat töm magába. Képtelen voltam már későn enni, de ezek szerint ő éhes volt.
- Tényleg itt vannak, az lenne a legjobb, ha itt aludnál. Van egy szabad szoba, nyugodtan elalhatsz ott.
Liam volt az egyetlen értelmes ember a társaságban, legalábbis jelen pillanatban. Hálásan pillantottam rá, majd kivettem a kezéből a pólót és az alsónadrágot, amit bizonyára pizsamaként hozott nekem és elindultam a szoba felé. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a lépéseket a hátam mögött. Direkt becsuktam magam mögött az ajtót, ráérősen átöltöztem, nem foglalkoztam a kopogással. De mivel a zaklatóm kitartó volt, kénytelen voltam kinyitni Harrynek az ajtót.
- Az én ruháimban csinosabb lennél…
Nézett végig rajtam vigyorogva, én pedig szemforgatva csuktam be az ajtót de kezei megakadályozták, hogy véghezvigyem a mozdulatot.
- Sajnálom, ami veled történt.
Ez valami aduász? Értetlenül pislogtam rá, fogalmam sem volt, hogyan kellene reagálnom. Biztos voltam benne, hogy a múltamra gondol, hogy egy lecsúszott gyerekszínész vagyok és sajnálja, hogy nem megy úgy a szekér? Vagy azt sajnálja, hogy őket kell pesztrálni? Bólintottam és becsuktam az ajtót, de ezúttal már hagyta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése