A tekintetemmel Zaynt kerestem, de mivel nem találtam, így inkább arra koncentráltam, akinek a karjában voltam.
- Köszönjük.
Suttogta bele a fülembe. Amitől egészen kirázott a hideg és nem csak azért, mert eddig még soha nem kerültem ilyen közel Harryhez, hanem azért is, mert korához képest kellemesen érdes hangja volt, pont olyan, amilyet szerettem.
- Ne nekem köszönd, hanem magatoknak, én nem csináltam semmit.
Ez igaz is volt. Az elmúlt héten mást sem csináltam, mint csak velük lógtam, dumáltunk és hülyültünk, figyeltem őket próba közben, de ettől függetlenül semmi érdemlegeset nem lehet felírni a számlámra.
- Ott voltál és bátorítottál ez éppen elég volt.
Amint a többiek is odaértek, Harry gyorsan lerakott én pedig megigazítottam a szoknyámat, és megöleltem a többieket is. Megöleltek ők is, megköszönték (?), ugyan már, hiszen tényleg csak beszélgettünk. Közben valaki elkiáltotta magát, hogy buli lesz a házban, mire mindenki hatalmas ujjongással felelt.
- Ugye jössz?
Valaki átkarolta a derekamat, mire meglepődte megpróbáltam kicsavarodni és ellenőrizni ki az. Zayn volt, egész egyszerűen a semmiből tűnt fel, a következő pillanatban pedig már mindenkivel kezet fogott, miközben a fél karjával engem tartott, mintha csak közeli kapcsolatban lennénk. A képzeletbeli sorompóm azonnal leengedett. Nem elég, hogy még csak egy hete ismerjük egymást, az előbb egy másik lánnyal láttam ugyanebben a pózban és mivel nem akartam beállni a sorba, óvatosan kibújtam a kezei közül és szembefordultam vele. Láttam az arcán a minimális csalódottságot, de nem vette túlságosan a szívére, talán még mindig dolgozott benne az adrenalin.
- Persze, megyek.
Semmi kedvem nem volt a bulihoz, tekintve, hogy csak a fiúkat ismertem, rajtuk kívül meg senkit, de hát, egyszer mindent el kell kezdeni. Valójában csak tényleg attól tartottam, hogy rossz fényt vetek rájuk. Azt hittem, diszkréten lesz a segítsd bajtársaidon mozgalom kezelve, ahhoz képest most itt állok a versenyzők és a családjaik körében. Mindenkivel örülök egy sort, aki szembejön velem és közben érzem, ahogy Harry tekintete égeti a hátamat.
~ A buli ~
Mire megérkeztünk a házba, ahol az afterpartyt tartották, már jó néhány illuminált állapotban lévő versenyzőt láttam szembejönni velem, de akadtak bőven barátok, sőt családtagok is. Érdekes volt látni, ahogy különböző korú emberek mind őrült fiatal módjára buliznak. A srácok abban a pillanatban eltűntek mellőlem, csak kapkodtam a fejemet, mire oldalra pillantottam Niall már két pohár piával a kezében egyensúlyozott mellettem.
- Én nem iszom.
Ráztam meg a fejemet, tanulva a régi dolgaimból, jobb, ha én egyáltalán nem nyúlok alkoholhoz, csak semmi tudatmódosító szer, az én esetemben még a kóla is káros. Niall nem zavartatta magát, megvonta a vállát és leöntötte a torkán, mint a két pohár italt. Csúnya vége lesz, már most láttam. Tekintve, hogy Louis kívül még egyikük sem ihatna legálisan alkoholt, én sem. A zene hangosan szólt, talán Kesha lehetett, a mélynyomók annyira szétszedték a fülemet, hogy minden szám összefolyt szimpla duhogássá. Mély levegőt vettem, igyekeztem amennyire csak tőlem telt, de már éreztem a szédülést, a szívem egyre gyorsabban vert és tudtam, hogy ha nem megyek ki innen, akkor el fogok ájulni. Az hátsó ajtóhoz rohantam, félrelökve az utamból mindenkit, kirongyoltam az udvarra, leguggoltam és összeszorítva a lábaim a kezeimet, csukott szemmel számoltam. Pánik esetén ezt ajánlotta a pszichológus és eddig bevált.
- Valami baj van?
A dohány keserű, félreismerhetetlen szaga ütötte meg az orromat, egész közel volt hozzám, ahogy valaki átölelte a vállamat. Zayn volt az. Lassan kinyitottam a szememet, és ráemeltem a tekintetemet. Fura, de őszinte aggodalom ült ki az arcára, amitől meglepődtem. Tényleg féltett volna? Nem úgy nézett ki, mint aki sokat ivott, de éreztem rajta egy kevés pezsgőszagot, ami elbódított.
- Semmi gond, csak néha rosszul viselem a tömeget, a zajt, a zárt tereket…
Nem is folytattam tovább, ugyanis egész éjszaka kint ülhettünk volna. Helyette inkább csak megvontam a vállamat. Ez van, ez az én keresztem, megérdemeltem. Miután elpöccintette a cigit, a karjait lassan körém kulcsolta és felhúzott a földről, majd a kerti kiülőhöz vezetett. Óvatosan leültetett, finoman bentebb tolt és leül mellém.
- Szóval mi ez a dolog Harryvel?
Kérdezte rögtön, én pedig nem is értettem miről beszél. Harry? Dolog? Nincs semmi, pláne nem Harry és dolog egyszerre. Alig egy hete ismerem őket, fogalmam sincs, mire akart ezzel kilyukadni, de elfutott a méreg.
- Szóval mi ez a cigizős dolog? Nem vagy te még fiatal ehhez?
Elvigyorodott, én pedig viszonoztam. A csöndes gondosodása meglepett, nem a mellét akarta vele verni, egyszerűen csak egy kis féltékenység volt, ami akár imponálhatott is volna, ha az arca nem közelít az enyém felé. Automatikusan hátradőltem, majd mikor már túl közel volt, a mellkasára tettem a kezemet és eltoltam.
- Ha nem leszel cigiszagú…
Vontam fel a szemöldökömet, mire elkapta a csuklómat és már hajolt volna hozzám, amikor valaki a nevünket kiáltotta. Mindketten odafordultunk, Liam aggódó tekintettel haladt felénk és közölte, hogy Louis barátunk felöntött a garatra, a ház előtt viszont hemzsegnek a paparazzik. Hirtelen mind a két szempár felém fordult, nem láttam mást bennük, csak ijedtséget és tehetlenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése