5. Fejezet

Hiába próbáltam meg aludni, nem ment. Egyszerűen nem ment ki a fejemből az, amit Zayn mondott nekem. Vajon 5 tizenéves fiú, tanulnak egy kortársuk hibájából? Amikor hamarosan bulik hada és lányok milliói fogják őket várni? Na persze. Nem igazán ismertem még őket, nem tudhattam mi vár rám. Talán Simon azt akarta, hogy legyen a banda előtt egy negatív példa, és én jutottam az eszébe? A többi együttes miért nem kapott ilyen staféta botot mint én? Talán ők nem szorulnak rá? Vagy nem bízik bennük annyira? Úgy éreztem, hogy ki vagyok használva…
Mindenesetre ezen gondolkodni egyáltalán nem volt időm, ugyanis a hétvége közeledtével elindultak az első interjúk, a próbák is sűrűsödtek, mindenki azt akarta, hogy a show napján minden patent legyen. Én is velük rohangásztam, igyekeztem tanácsokat adni, hogy legyen nyugodtan és felszabadultak a bemutatkozó kisfilmnél, és adják önmagukat. Közben azért mindűkhöz akaratlanul is közelebb kerültem, szombatra pedig már én is legalább annyira izgultam értük, mint amennyire izgultak ők. Ott álltak délelőtt a nagy színpadon és nem győztek csodálkozni. A koreográfusok nem győzték őket koordinálni, tényleg nagy volt rajtuk a nyomás, bizonyítaniuk kellett, hogy ők nem csak egy összepakolt banda, hanem tényleg minden működik. Nem sok idejük volt a színpadon, ugyanis sorban jöttek a következő együttesek, majd a szóló énekesek is. Végignéztük őket, majd elérkezett az este, öltözés, smink, haj. Én addig a háttérben voltam, beszéltem a gyámommal és egy közös találkozót is beiktattunk, muszáj volt, hiszen mégiscsak egyedül élek és ahhoz, hogy ez így is maradjon, bizonyítanom kell, hogy tiszta és felelősségteljes vagyok.
Aztán jött az este, majd szétrobbantam a feszültségtől, annyira szerettem volna, hogyha sikerül nekik, amikor színpadra léptek, tapsoltam és éljeneztem, majd mikor végeztek, körbepillantottam. Az embereknek tetszett, amit csinálnak, bólogató fejeket láttam és néhány lányt, akik ezek után biztosan rajongók lesznek. El sem tudtam képzelni, még mennyi lány lehet a TV képernyője előtt, akiknek a szívét most rabul ejtette ez az öt srác. Tudtam, hogy innentől kezdve beindul minden, ez a show vízválasztó volt. Remekül vették az akadályt és ezért külön öleléseket is kaptak, egyenesen a letűnt sztártól, vagyis tőlem.

- Milyen volt?
Kérdezte Louis, miközben ölelés közben felemelt, a lábaim néhány másodpercig a levegőben kalimpáltak, majd puhán földet értem. Teljesen fel voltak pörögve, alig bírtak leállni, hatalmas kavarodás volt körülöttük.
- Nagyon jó volt, tényleg.
Emeletem fel kicsit a hangomat, miközben próbáltam kihátrálni a kamerák és a vakuk kereszttüzéből. Semmi kedvem nem volt egyik magazinban sem szerepelni, lehúzni meg pláne nem akartam őket.
A show pedig, mint mindig, most is profin ment. Dőltek a szavazatok, a közönség hangos volt, a sztárfellépő pedig tündökölt, ahogy Simon elvárta. Aztán, miután az egésznek vége lett, kihunytak a fények, ők pedig magabiztosan jöttek oda hozzám. Továbbjutottak. Hát még szép. Millió hány nyomkodta azért a telefonját, hogy jövőhéten is láthassa őket. Oldalt várakoztam, de a következő pillanatban valaki szoros ölelésében találtam magam. Az illata elbódított, de nem láttam semmi mást, csak a göndör fürtöket.