Prológus

Hogyan is kerültem bele a történetbe? 

Ez egy igazán hosszú, de felettébb érdekes sztori. Az újságok számtalanszor megírtak olyan verziókat, amiken én magam is jót röhögtem, a rajongók is csak találgatni tudtak. Hiszen végig a háttérben voltam, igyekeztem a sötétben matatni, elrendezni mindent, azt akartam, hogy sikerüljön nekik, hogy befussanak. Láss csodát, így is lett...
A történet akkor veszi kezdetét, amikor Simon Cowell úgy dönt, hogy öt srácnak ad egy esélyt, és csinál belőlük egy bandát. Ezek a sráco előtte még soha nem találkoztak, egyáltalán nem ismerték egymást és fogalmuk sem volt arról világról, amibe fejest ugrani készültek. Én ezzel szemben roppant tapasztalt voltam, már ami a sztárságot és a csillogást illeti. 5 éves korom óta színészkedtem, az anyám és apám szeme fénye voltam, ezzel egyidejűleg az egyetlen pénzkeresővé váltam a családban. Kihajtották belőlem, amit csak lehetett, így 14 éves koromra már egy lezüllött, életunt tinédzser lány nézett vissza rám a tükörből, aki gyakran nyúlt az alkoholhoz és a drogokhoz. Nyugodtan ugorjatok vissza, és nézzétek meg mennyi idős voltam, jól olvastátok, 14. Miután elvonóra kerültem a szüleim ellen bírósági eljárást indítottak, elkerültem tőlük, felhagytam a színészettel és a csillogással. Igyekeztem normális, hétköznapi tinédzser lenni, még középiskolába is beírattak, hogy szocializálódjak, de nem sikerült. London szürke égboltja és esőfelhői elmostak engem is. Így telt el három hosszú év. A paparazzik lassan lekoptak és az újságok sem cikkeztek rólam annyit, ez pedig pont jó volt így. Egészen addig, amíg Simon Cowell elő nem kotort a párnám alól…