A telefon hangosan csörgött és berregett a fejem alatt. Először próbáltam nem foglalkozni vele, de hála a remek funkciónak, nemhogy elhallgatott volna, csak még hangosabban szól. Lassan könyököltem föl, kisöpörtem a barna tincseimet a látóteremből és a telefonom után nyúltam.
- Igen?
Nem voltam túl kedves reggelente, nem futotta se köszönésre, se érdeklődésre, átok mindenkire, aki korán kelt!
- Szép jó reggelt napfény, csak nem felébresztettelek?
A hanghordozás, a tónus elég volt ahhoz, hogy felismerjen a vonal túlsó végén lévő személyt. Simon. Pisis korom óta ismert, óva intette a szüleimet attól, hogy hollywoodi rabszolgát csináljanak belőlem és az elsők között tanúskodott ellenük. Lényegében a pótapámnak is mondhatnám, de mivel három hónapja a hangját se hallottam, és fel is ébresztett, nem tartozott jelenleg a kedvenceim közé.
- Mit akarsz?
Nyögtem rekedtesen, mert egyáltalán nem volt az ínyemre a korai bájcsevej és tudtam, hogy nem keres ok nélkül. Márpedig a Simon Cowell felhív, akkor akar valamit, és ha te jót akarsz, nem mondasz neki nemet. Jelen állás szerint viszont úgy állt a dolog, hogy rácsapom a kagylót.
- Ugyan, ilyenkor már rég fent kellene lenned és futnod pár kört, mielőtt karfiol nő a hátsódra. De nem azért hívtalak, hogy az elhízásról csevegjünk. Lenne itt egy kis munka. Megvannak a következő X factor széria abszolút sztárjai, élő műsorba mennek és kellene a segítséged. Abszolút tapasztalatlanok a médiával és hírnévvel kapcsolatban. Neked csak annyi lenne a dolgot, hogy támogasd őket, legyen kivel megbeszélniük az ezzel járó dolgokat és mutathatnád nekik a helyes utat, hogy a jó példaképek legyenek.
A válaszom egyszerű volt. Kapd be a középsőujjam Cowell és bújj a víz alá amíg millióig számolok. Nem elég, hogy konkrétan utasítgat, még gúnyolódik is. Tudom, mi volt régen, de az már a múlt, nem foglalkozom ilyesmivel…
- Nem.
Hangzott a továbbra is mogorva válasz. Hallottam, hogy a vonal túlsó végén nevetés hangzik fel.
- Akkor holnap kilenc, stúdió. Ja és a banda neve One Direction…ne késs.
És rám csapta! Volt képe rám csapni! Ezt nem hiszem el! Nem akarok bébiszitter lenni, pláne nem valami bandának. Egyáltalán kik ezek? Eszik vagy isszák őket? Mérgemben levágtam a telefonomat a földre és visszahúztam a takarót a fejemre. Ennyit erről….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése