Los Angeles
Talán nem lepődik meg senki, ha azt mondom, hogy végigsírtam az utat, pedig 11 órás volt. A stewardess azt ajánlotta, hogy aludjak egy kicsit, de az időeltolódás és a stressz miatt képtelen voltam rá. Pedig mire odaérek ismét reggel lesz, de ez jelenpillanatban egy csöppet sem tudott meghatni, az se, hogy mi fog ott várni, csak arra tudtam gondolni, hogy magam mögött hagytam azt az életet, amit szeretek élni, valamiért, amit szerettem élni de elbánt velem. Tudtam, hogy mindenki félt a nagyvárostól és a csillogástól, be kell vallanom, nem alaptalanul. Én is féltem, de én inkább a kapcsolatomat, mintsem magamat féltetettem. Mindenki tudta, hogy Zayn milyen, ráadásul egyre többen kezdtek értük rajongani, a lányok szinte ostromolták őket, furcsa volt látni, ahogy taposták egymást. Tudtam, hogy sikeresek lesznek, de azt nem, hogy ennyire, hiszen soha egy eddigi széria sem tudott kitermelni ilyen kaliberű hírességeket és akkor még hol volt a vége? Automatikusan kötöttem be magamat, mikor a gép landolni készült. Szerettem volna még tovább gondolkodni, elengedni magamat az önsajnálatba és fuldokolni benne, de úgy tűnt, ez a 11 óra nem volt elég ahhoz, hogy sajnálkozzak. A pilóta puhán tette le a gépet, néhány ember tapsolt, egyesek összetették a kezüket és megköszönték a fentieknek, hogy biztonságos utat fogtak ki. Én pedig, nos, én abban a pillanatban bekapcsoltam a telefonomat és miközben lesétáltam a lépcsőn már írtam is az első sms-t. De ahelyett, hogy Zayn visszaírt volna, felhívott.
- Szia!
Szóltam bele a telefonba, bár fáradt voltam, igyekeztem a lelkes lenni.
- Ashley, késő van...
Hoppácska, elfelejtettem, időeltolódás. Hallottam, hogy csöndesen felnevet, mintha kitalálta volna a gondolataimat és folytatta.
- de hiányzol mellőlem.
A szívem gyorsabban vert mint szabadott volna, fájt minden egyes szava, de az, hogy éreztem, hogy szeret, fontosabb volt bármi másnál, minden kétségemet eloszlatta, hirtelen csak a hiányát éreztem, semmi mást. Odaadtam a biztonsági őröknek az útlevelemet, akik 'ismét üdvözöltek' az államokban, majd igyekeztem a bőröndjeimért, közben még mindig a telefonon lógtam.
- Milyen volt a próba?
- Fárasztó, hosszú. Este bulizni voltunk.
Igyekeztem nem rákérdezni a lényegre, kissé szűkszavú volt, de betudtam annak, hogy lényegében felébresztettem.
- És milyen volt?
- Nem volt rossz.
Oké, mit is gondoltam az előbb? Hogy bízok benne és eloszlatta a kétségeimet? Hát baromira nem! Összeszorult gyomorral, fél kézzel vettem le az első bőröndömet a futószalagról, majd rögtön nyúltam volna a következőért, de valaki leemelte helyettem.
- Mielőtt bármi rosszra gondolnál..
Folytatta volna ő, bár a hangja egy kissé cinikus volt, de addigra távolabbról hallottam a hangját, mert automatikusan leraktam a kezem. Adam állt előttem, napszemüvegben, fekete feliratos trikóban, szakadt farmerban, hatalmas vigyorral a képén. A haja úgy állt, mintha most kelt volna, fújt egy rágórumi lufit, majd leemelve a harmadik bőröndömet rám kacsintott. Igazán elemében volt, mondhattam volna úgyis, hogy jól állt neki LA. A kezével intett, hogy nyugodtan folytassam a beszélgetést, miközben az egyik biztonsági őrt siettette, hogy haladjon a kulival.
- Nem gondoltam semmi rosszra.
Zártam rövidre a dolgot, de hallottam, hogy idegesen fújtat.
- Azt hittem érdekel.
- Érdekel is!
Őszintén? Fogalmam sincs, miről beszélt, mivel nem hallottam, nem akartam, hogy emiatt felhúzza magát, ezért igyekeztem semleges válaszokat adni.
- Ez szuper. Örülök, hogy jól érezted magad.
- Én meg örülök, hogy figyeltél rám. Na mindegy, majd később hívlak.
És lecsapta! Tényleg lecsapta, se szó, se beszéd kinyomott. Bűnbánóan haraptam be az alsó ajkamat, de addigra Adam visszaért mellém.
- Na és, hogy van a Török szultán pici fia? Vagy inkább indiai herceget kellett volna mondanom?
Furcsa, a hangjában nem volt semmi gúny, de tudtam, hogy jól szórakozik rajta. Egy pillanatra még haragudni is elfelejtettem.
- Pakisztáni, és fáradtan. Felkeltettem.
Szórakoztatta a tény, bár fogalmam sincs miért. Se szó, se beszéd elindult a megpakolt kulival, én pedig gyors léptekkel mellészegődtem.
- Ez a pulóver borzalmasan néz ki, és a csizmád is. Ez Los Angeles, 24 fok van kint.
Elfintorodtam. elég gyorsan elfelejtette, hogy Londonból jöttem, ahol konkrétan szakad az eső, fúj a szél és örökké fázik az ember. Nem reagáltam rá, felesleges lett volna, úgyis csak kötekedik.
- Miért te jöttél értem? Azt hittem...
- Nem én jöttem, hanem a limuzin, én csak beültem a limuzinba, ami elhozott ide.
Tényleg szórakozott velem! Gúnyos vigyorral a képén, rágózva pillantott le rám én pedig összefűztem magam előtt a kezeimet és úgy döntöttem, bosszúból ignorálom. Ez egészen addig így is ment, ameddig meg nem érkeztünk a Hotelhez. Útközben végig az utcákat bámultam, egy pillanatra sem néztem rá. Egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá a látvány. Mikor végre megérkeztünk és kiszálltunk Adam a legnagyobb természetességgel jött utánam, idegesítően végignézte, ahogy átveszem a szobakulcsomat és elindulok fölfelé.
- Este vörös szőnyeg.
- MI VAN?
Na jó, ez sokkolt. Hulla fáradt vagyok, aludni akarok és enni valamit, enni, aludni és sírni, méghozzá bucira sírni a fejemet, ehelyett már rögtön első este a mély vízbe dobnak?
- Jól hallottad, film premier, velem. Bejelentjük, hogy visszatértél. Ne aggódj, a ruha a szobádban van felakasztva, a fodrász és a sminkes is jön délután négyre. Addig van még legalább, öt órád.
Lecsekkolta a telefonját, bólintott, majd mikor kinyílt a lift és megjelent a hordár elindultam utána.
- Nekem nem szerepelt a terveim között megmutatni magamat.
Látszott rajtam, hogy nem nagyon akaródzik jólesni a dolog, de Adamet ez egy csöppet sem érdekelte.
- A forgatásnak már így is nagy visszhangja van, aminek örülünk, pedig még el sem kezdtük. Most végre megszereztelek, szóval indul a menet.
Felvontam a szemöldökömet, majd miután adtam némi borravalót a csávónak, amiért felcipelte az amúgy is dög nehéz bőröndjeimet kitessékeltem a szobámból Adamet, egyedül akartam lenni.
- Szóval a beosztás nem is érdekel?
- Adam, nem. Este jössz, tudom.
Már csuktam az ajtót, amikor elkaptam, épp csak egy pillanatra.
- Ismerős a helyzet mi?
Belevigyorgott a képembe, majd eleresztette az ajtót, és otthagyott. Tényleg az volt, ismerős, hajdan így kezdődött a gyermeki kapcsolatunk is. Miután kipakoltam és megnéztem a ruhát amit választott nekem elterültem az ágyon és a facebookomat nézegettem. Sehol semmi, mivel a legtöbb ismerősöm még alszik, így felnéztem a twitterre és meglepődve láttam, hogy egy rakás új követőm lett és képeket is posztoltak, amiken Adammel szerepelek.
- Azt a rohadt...
Hát, elkezdődött, parapzzik és őrült rajongók mindenhol...a legtöbben annak örültek, hogy ismét Adam mellett láttak.
Néhány órával később
Türelmetlenül járkáltam fel s alá a hotel lobbyiában. Tényleg olyan volt, mint régen, Adam késett, mint mindig. Azzal szórakoztam, hogy újra és újra végighúztam az ujjamat a lépcső korlátján, ezzel csikorgó, baromi idegesítő hangot adva ki. Aztán egy hosszú limó parkolt le a hotel előtt, Adam kiszállt belőle és nem foglalkozva a közben hozzárohanó lesifotósokkal lezseren nekitámaszkodott a kocsi oldalának, már messziről kiszúrt, a fejével intett, hogy menjek és ekkor az összes kamera hirtelen felém fordult. Alig bírtam tőlük eljutni a kocsiig, a sofőr időközben kapcsolt, kinyitotta az ajtót, beszálltam, majd beszállt Adam is és mint aki jól végezte a dolgát, rágyújtott a kocsiban.
- Muszáj ezt?
Megéreztem a marihuána félreismerhetetlen illatát, és tudtam, hogy a füst nem csak rá, hanem rám is hatással lesz, ráadásul mindenemnek olyan szaga lesz.
- Nyugi, inkább igyál egy kis pezsgőt.
A szájába véve a cigit elővett két poharat és megtöltötte őket, majd koccintásra emelte, de amikor odatartottam ő elhúzta.
- Várj, először a beszéd. Szóval, igyunk arra, hogy ismét visszatértél oda, ahová tartozol, a mellé, akihez tartozol, azok közé, akikhez illesz, ahol csillogsz én önmagad lehetsz.
Na hát ez volt az, amire nem akartam inni. Összekoccintotta a poharunkat én pedig úgy voltam vele, hogy ezt az estét csak úgy fogom kibírni ha iszom.
Mire kiszálltunk a kocsiból, már egészen furán éreztem magam, az alkohol és a fű hatással volt a szervezetemre így szerencsére nem kaptam azonnal a kezemet a szemem elé a vakuk fénye miatt. Adam magabiztos volt, őt felbátorította az alkohol, megragadta a kezemet és elkezdett húzni. A rajongók sikongattak, a gépek kattogtak, a kamerák mellett álló riporterek egymást taposták.
- Ashley, hogyhogy visszatértél? Adam miatt jöttél vissza? Újra együtt az álompár? Mi igaz abból, hogy Londonban az X Factornak dolgoztál?
Igyekeztem kitérő válaszokat adni, ha nem sikerült, akkor Adam könnyűszerrel hárított. Tökéletes csapat voltunk, mintha el sem mentem volna. A kellemes kábultság ami a bódítószerek miatt ellepte az agyam jól jött, tudtam mosolyogni és integetni, türelmes voltam a rajongókkal és nem voltam feszült, nem akartam világgá menekülni a tudattól, hogy mindenki engem néz. A film után - ami mellesleg borzalmas volt, végigröhögtük Adammel - meghívtak minket az after partyra is, ahol ott voltak a film szereplői és egyéb hírességek akiket anno az ismerőseimnek mondtam, de ezer éve nem találkoztam velük. Mindenki rég nem látott barátként köszöntött, megöleltek és kérdezgettek én pedig úsztam a boldogságban és döntöttem magamban a pezsgőket...
- Adam, a telefonomon fekszel.
Meglökdöstem, jelenleg nem foglalkozva azzal, hogy miért van az ágyamban. Amint megkaparintottam a telefont, hatalmasat káromkodtam. Húsz nem fogadott hívás és egy sms. Félve nyitottam meg, mert tudtam, hogy ki lesz az. Nem is tévedtem, Zayn volt.
"Szóval ezt jelenti a tetkód, remélem, jól szórakoztál."
Egy képet is küldött, egy képet, amire nem is emlékeztem, hogy elkészült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése