Miután helyet foglaltam végigvezettem rajtuk a tekintetemet, talán a Zac nevű srácon kicsit tovább időzött a tekintetem, mire ő kíváncsian oldalra billentette a fejét, de én erre csak felhúztam az orromat, és felnéztem a mentorukra.
- Szóval? Mi is pontosan a feladatom?
Simon épp telefonált, így szimplán csak leintett, majd mintha ott sem lennénk, kivonult a szobából, így ott maradtunk édes hatosban. A gondolataim ezerfelé cikáztak, pechemre azonban egyikük sem törte meg a csöndet, somolyogva összenéztek, gondoltam, hogy jót mulatnak rajtam.
- Ismerősnek tűnsz. – Harry volt. Egyáltalán nem volt bátortalan, de nem tükröződött semmiféle érzetelem az arcán, pusztán ténymegállapítás volt, bizonyára azért, hogy oldjuk a feszültséget.
- Fiatalabb koromban színészkedtem.
A többit meg a magazinok és az interneten található cikkek úgyis elmesélik nekik, mert biztos voltam benne, hogy amint hazaérnek, utánam keresnek. Ezzel pedig az is kiderül, hogy abszolút nem vagyok jó példa számukra, feleslegesen jöttem ide. Kizárt, hogy meghallgassák a tanácsaimat.
- Na jó, szeretném, ha egy kicsit mesélnétek magatokról, csak úgy bemelegítésképpen, ki honnan jött, esetleg a családotokról, és hogy mik a céljaitok.
Egyik srácról a másikra cikázott a tekintetem. Nem akartam őket semmire sem kényszeríteni, de valamit mondanom kellett, mielőtt végleg elsüllyedem a székkel együtt. De ezúttal, csoda történt. Az egyik srác, aki láthatóan a legidősebb volt közöttük (még mindig nem tudtam, hogy Liam vagy Louis) elkezdett beszélni. Érdeklődve hallgattam a céljaikat, a múltjukat és a jelenüket. Elmondták, hogy mennyire tartanak a élő showtól és szeretnének mindenkinek megfelelni.
-…és ezután mi leszünk a leghíresebb fiúbanda a földön.
Vigyorogva bólintott, a többiek pedig elnevették magukat, velük együtt pedig nevettem én is. Ezek után már jóval egyszerűbb volt a dolog, kezdtek egy kicsit feloldódni, a beszélgetés vége felé pedig már mindenkinek tudtam a nevét. A talkshowt végül Simon törte meg, aki gyakorolni parancsolta őket, hiszen közeledik az élő show, alig pár nap van hátra.
- Itt maradsz megnézni?
Kérdezte Niall mosolyogva, miközben elkapta a Zayntől érkező mikrofont.
- Persze, úgysincs jobb dolgom…
Nem is igazán vártam semmit. Lehetetlennek tartottam, hogy a cuki kiskutya tekintetek mellék még jól is énekeljenek. Két-három élő showra tippeltem volna így látatlanban, azt is csak a cuki pofik miatt. Aztán amikor elkezdtek énekelni, akaratlanul is összeszaladt a szemöldököm. Nem is voltak olyan rosszak, volt még hová fejlődni, de határozottan tetszett, jobb volt mint amire számítottam. Elismerően bólintottam, háromszor is végighallgattam a dalt majd Liam, leizzadva, kicsit aggódva indult meg felém.
- Na milyen?
Láttam, hogy tényleg, őszintén kíváncsi a véleményemre, a többiekre pillantottam, Louis már a földön feküdt lógó nyelvvel, a többiek pedig rajta nevettek. Rápillantottam Liamre, és hamiskásan elmosolyodtam.
- Csajmágnes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése