Sziasztok!
Először is, eltűntek a lájkjaim, ennek egyszerű oka van, levettem a két másik pipálós lehetőséget, mert szeretném hogyha senki nem tartaná magába a véleményét, hanem elmondaná a pozitív és a negatív gondolatait is a történettel kapcsolatban. Persze, nem kötelező, de azaz egy komment is elképzelhetetlenül jól esett, köszönöm szépen. <3 És akkor, következzen a 17. Fejezet:
Mire hazaértem, a lelkesedésem már alábbhagyott és átvette a helyét a félelem. A félelem, ami mindig elkísért, ha akarva-akaratlanul új közegbe kellett mennem. Pont erről beszéltem neki az első találkozásunk alkalmával, hogy az én múltam nem kísért, az enyém rázza a vállamat és nem ereszt. Így most is előjött a félsz, hogy mi lesz ha Zayn családja nem fog kedvelni azért, amiket tettem a múltban. Remegő kézzel babráltam a zárral, csak fél órám volt, mielőtt értem jönne, addig össze kellett pakolnom, ám a kulcs valamiért nem akart elfordulni, pedig határozottan emlékeztem rá, hogy amikor elmentünk reggel, akkor becsuktam magam mögött. Vagy nem? Ezek a fránya mindennapi mozdulatok, kezdtem bepánikolni, mert ha jobban belegondoltam, nem emlékszem a mozdulatra, nincs meg az a pillanat, amikor rányitok a kilincsre, pedig minden alkalommal meg szoktam tenni. Csak úgy próbaképp most is rátenyereltem a kilincsre, ami varázslatos módon kinyílt. A saját lakásom volt, de mégsem mertem bemenni. Az első gondolatom az volt, hogy betörtek és azonnal hívom a rendőrséget, aztán eszembe jutott, hogy a rendőrséggel jönnének a paparazzik is, amire jelen pillanatban egyáltalán nem volt szükségem. Így mikor az előszobába értem, megragadt a kezembe kerülő első esernyőt és feltartva elindultam befelé, mondván utánam a vízözön, nem érdekel, ha lelőnek ez, akkor is az én lakásom! Bent a nappaliban aztán nevetés fogadott, száraz volt és hamis. Felhorkantva ledobtam a fotelba az esernyőt és elindultam fölfelé a szobámba.
- Mégis hova olyan sietős?
Nézett utánam Brianne. Várható volt, hogy előbb vagy utóbb feltűnik, mivel az utóbb idők rohamos történéseinek hála csak rövid üzenetekre futotta tőlem a gyámomnak. Nyilván aggódott, ez volt a dolga, ezért kapta a pénzét, de nekem volt egyáltalán nem volt időm az aggodalmaira, csak húsz percem van, mielőtt ideér! A rohadt…ki kell paterolnom Briannet, mielőtt ideér. Megtorpantam a lépcsőn és mosolyogva visszafordultam, mire egy „ismerlek, ne játszd az eszed” fintort kaptam.
- Minden rendben Brianne, sajnálom, hogy nem kerestelek, mostanában Simon Cowellnek segítek, nem ittam egy pohárnál többet, nem is gyújtottam rá, és nem drogoztam. Hétfőn elmegyek az orvoshoz, és leadom a vérvizsgálat eredményét.
Semmi kedvem nem volt most ehhez. Nem akartam neki magyarkodni, haladni akartam, mert dolgom volt és ezt nyilván ő is tudtam, mert megjelent az a jól ismert kárörvendő vigyor az arcán. Szerettem Briannet, nagyon sokat köszönhetek neki, de van azaz idegesítő szokása, hogy mindig akkor jön, amikor a legsietősebb és mindig kellemetlen kérdéseket tesz fel, amivel még saját magam előtt is zavarba hoz.
- És mégis hová ilyen sietős? Bulizni mész?
Kezdtem magamat felhúzni, épp csak annyira, hogy leordítsam a haját a fejéről, de mivel ez nem lett volna célszerű, így elszámoltam magamban háromig.
- Nem. Nem bulizok. Az egyik kedves barátom meghívott magukhoz a hétvégére és nem is olyan sokára itt lesz értem, ugyanis még ma este elmegyünk és csak vasárnap délután jövünk vissza.
Nagyon jól tudtam, hogy nem fogja bevenni ezt a barát dumát, láttam az arcán, hogy átlát rajtam a röntgen szemeivel, de jelen pillanatban nem időm megvitatni vele, mit is jelent nekem pontosan Zayn, leginkább azért, mert én magam sem tudtam! Tettem egy tétova lépést fölfelé, de ő csak megrázta a fejét és összefűzte maga előtt a karjait. Ekkor azonban csöngettek. Egyszerre kaptunk az ajtó felé a fejünket, lassan egymásra néztünk, majd mind a ketten megiramodtunk. Szerencsére én értem oda előbb, bár messzebb voltam az ajtótól. Nem ért meglepetés, az ajtóban Zayn állt, hátizsákkal a hátán, az arca pedig egy kissé értetlen volt, mivel ott állt fölöttem Brianne.
- Szia Ash, Szép estét…Zayn Malik.
Kifogástalan úriember módjára kezet nyújtott neki, s bár a gondnokom tétovázott, azért kisvártatva fogadta az üdvözlést és ő is bemutatkozott.
- Sajnálom, még nem vagyok kész, adj tíz percet jó?
Sajnálkozó tekintettel pillantottam rá, majd bentebb invitáltam és azzal a mozdulattal még el is kezdtem fölfelé rohanni. Most már csak azért is sietni akartam, mert nem akartam őket sokáig kettesben hagyni, féltem, hogy Brianne esetleg mond valamit Zaynnek. Berontottam a szobámba és csak úgy, válogatás nélkül elkezdtem kidobálni a ruháimat az ágyra, közben kirántottam a legkisebb bőröndömet a szekrény alól és beledobáltam a szükséges holmikat. Végül is, Bradford csak három órára busszal és nem pedig a világvégén. Kapkodva húztam be a zipzárt a bőröndön, lefutottam vele és kézen fogva Zaynt elkezdtem kifelé húzni az előszobába, de Brianne jött utánunk.
- Mikor jössz vissza?
A szimpla válasz erre az lett volna, hogy nem vagy az anyám, így semmi közöd hozzá, de tudtam, hogy a „dadusom” komolyan veszi a munkáját, ráadásul abból csak hátrányom származott volna, ha pimaszkodom vele.
- Holnap este érünk vissza és felhívlak, ígérem.
Vártam valami választ, de Brianne csak bólintott és egy legyintéssel az utunkra engedett. Elrebegtem egy gyors hálát és már futottunk is a busz felé. Igen, semmi saját és semmi taxi, busszal mentünk, mint minden hétköznapi ember. Annyira egyszerű volt, annyira normális, az elsuhanó fényeket bámultam az autópályán, közben igyekeztem nem gondolni arra, mi vár rám.
- Félt téged.
Szólalt meg hosszú hallgatás után a mellettem ülő. Lassan odafordítottam a fejemet és egykedvűen megvontam a vállamat, ez van alapon.
- Mert nem bízik meg bennem. Szerinte nem bizonyítottam semmit ezzel az egy évvel, de talán igaza van.
Elhúzta a száját, majd témát váltva kicsit mélyebben beszélgettünk a családjáról és a barátairól. Elmesélte, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel és a testvéreivel, hogy mennyire imádja a húgait és, hogy a nővére hamarosan pszichológiát fog tanulni az egyetemen. Érdeklődve hallgattam, közben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lehet ilyen nagy és egész családban élni. Én egyke voltam, ráadásul a szüleim sincsenek épp elérhető közelségben, nem vagyunk egy példamutató család, de mindenhol akadnak gondok.
Három hosszú óra után – bár nekem rövidebbnek tűnt – megérkeztünk Bradfordba. Nem kellett sokat mennünk, a busz pár percre tőlük rakott le, belvárosi környék volt, látszólag teljesen normális. A lábaim viszont mindennek ellenére is remegtek, egy pillanatra megtorpantam és megragadtam a kezét egy pillanatra. Ő vigyorogva visszafordult és a derekamat átkarolva közelebb húzott magához, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Ne aggódj, szóltam, hogy jössz, nem fognak megenni.
- De olyan késő van, ilyenkor illetlenség beállítani, talán rossz ötlet volt.
Hiába volt már lassan 11 óra, a házban az összes villany égett, Zayn továbbra is fogta a kezemet, elhúzott a bejáratig, és nem engedett el, valószínűleg azért, mert én megpróbáltam lefeszegetni az ujjait a kezemről, hogy gyáván elszaladhassak. Ám ekkor kinyílt az ajtó, és Zayn mosolygós anyukájával nézhettem farkasszemet. Azonnal a fia nyakába vetette magát, szorosan megölelte, majd egy rövid bemutatkozás után, engem is magához húzott. Kicsit felengedtem, de hát, a neheze még hátra volt, a testvérei, tőlük tartottam a legjobban, mint utóbb kiderült, alaptalanul, mindegyikőjük nagyon kedves volt, Safaa rögtön közölte velem, hogy a kedvenc filmjének én vagyok a főszereplője. Abszolút nem zavar, hogy így kezeltek a kezdeti zavarom lassan feloldódni látszott. Kaptunk egy gyors vacsorát, közben egyfolytában beszélgetettek a lányok pedig egymás szavába vágva találgattak, hogy találkoztunk Zaynel és, hogy vajon miért hozott haza.
- A legjobb lesz, ha elviszem Ashleyt, mielőtt még kimutatnátok a fogatok fehérjét.
Vigyorogva bólintottam, elköszöntem a lányoktól és elindultam arra, amerre az utasítást kaptam. Ha minden igaz Zayn szobája felé tartottunk. Amint beléptünk, gondosan becsukta maga mögött az ajtót és gyorsan megmutatott mindent.
- Én lemegyek, beszélgetek még egy kicsit a szüleimmel, te feküdj le nyugodtan, majd jövök.
Bólintottam és felnyitottam a bőröndömet, miközben becsukódott utána az ajtót. Fogalmam sincs, hogy vajon mit gondolhattak, arra pedig még inkább kíváncsi voltam, hogy Zayn mit mondhatott nekik. Még mindig nem tudtam, hogy pontosan ki vagyok számára, mert bár az utóbbi időben egyre többet beszélgettünk, ezáltal is mélyítve a kettőnk között lévő bármit is, az együtt járás, vagy a szerelem egyáltalán nem került szóba.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyába, és a nyakamig húztam a takarót. Nagyon akartam, de nem bírtam elaludni. Az illata mindenhol ott volt. Az ő szobájában vagyok, de körbe sem néztem. Vajon hány lány aludhatott itt? Bele sem merek gondolni, mik történhettek ebben a szobában. Félálomban voltam, amikor éreztem, hogy besüpped mögöttem az ágy és az óvatos, ámde tapasztalt karok magukhoz húznak. Befészkeltem magamat az ölelésébe, ő pedig nyomott egy puszit a vállamra, majd még egyet…és még egyet. Azon kaptam magamat, hogy felé fordulva őrültem csókolom, miközben ő gyakorlott mozdulattal szabadít meg a trikómtól. Az ajkai elindulnak lefelé, nekem pedig a számra kell szorítanom a kezemet, hogy ne nevessek fel. Ez tetszett neki, kaján vigyorral a képén szabadított meg a maradék ruhától.
- Nem foglak rákényszeríti.
Suttogta a fülembe, miközben tovább csókolta a nyakamat. Nem hangzott úgy, mint aki komolyan is gondolja, inkább csak a saját lelkiismeretét szeretné tisztába tenni, mielőtt túl késő lenne és ráfognám, hogy a gaz csábító szerepében tetszeleg, holott annak nekem kellene lennem! Meg amúgy is, hogy lehetne neki nemet mondani? Más szituációban sem, nem még ebben! Válaszként egy pár hosszú pillanatig fogvatartottam a pillantását, majd lehúzva magamhoz megcsókoltam.
Másnap reggel korán ébredtem, a nap fénye átszűrődött a sötétlőn, hiába nyúltam a telefonomért, nem találtam, majd rögtön ez után konstatáltam, hogy egy darab ruha sincs rajtam. Óvatosan bepillantottam a takaró alá, majd vigyorogva megfordultam, hogy vethessek egy pillantást az alvó Zaynre. De hiába voltam óvatos, és csöndes, na meg lassú, mire megfordultam már nyitva volt a szeme és láthatólag valamint nagyon jól szórakozott.
- Miért néztél be a takaró alá?
Igyekeztem vigyorral leplezni a zavaromat, de valószínűleg a piros foltok elárultak.
- Meg akartam bizonyosodni arról, hogy nem álom volt.
- Nem tudnál ennyire jót álmodni.
Egy pillanatra felvontam a bal szemöldökömet, de ő csak nevetett és odahajolt, hogy megcsókoljon. Ha meg is próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet Zayn Malik az ágyban, nos, ő még azt is túlszárnyalta. Nem volt sok pasival dolgom, eddig Adam volt az első és egyetlen, de Zaynel lenni teljesen más volt, annyival más mint Adammel. Ha csak arra gondolok, ahogy magához húzott, vagy ahogy zihált a fülembe, rögtön elszégyellem magamat, senkinek nem szabadna ennyire jónak lennie!
Nem lustálkodhattunk sokáig, gyorsan lefürödtünk – együtt, úgy tűnik, egy új hagyomány van születőben – majd lesétáltunk reggelizni a szüleihez. Eközben megcsörrent Zayn telefonja. Röviden beszélt valakivel, majd miután lerakta rám pillantott.
- Szeretnélek bemutatni néhány barátomnak.
- Rendben.
Kicsivel előzékenyebb voltam vele, mint máskor, és ez nyilván neki is feltűnt, mert gondterhelten összevonta a szemöldökét, de végül úgy döntött, nem hozza szóba a dolgot. Reggeli után segítettem Patricianak mosogatni, miközben váltottunk néhány szót. Mesélt Zaynről, olyan dolgokat is, amit eddig nem tudtam róla, például, hogy mióta cigizik és, hogy milyen régen szeretné már erről leszoktatni, de nem sikerült. Szívesen maradtam volna inkább itt, de Zayn kirángatott a konyhából és kézen fogva elindultunk a közeli pub felé, ahol már vártak minket a barátai. Röviden elmondta, hogy kik lesznek ott, egészen fellelkesült, mert régen látta a barátait.
- Szeretnék eldicsekedni azzal is, milyen szexis barátnőm van.
A szemeim elkerekedtek, majd kérdő, értetlen pillantásba csaptak át, amit Zayn is észrevett. Láttam rajta, hogy keresi a szavakat, de nem igazán tudja hová tenni a dolgot.
- A barátnőm vagy nem? Tudod, tegnap este…
- Ez nem jelenti azt, hogy együtt is járunk.
Azt hittem, ő ezt sokkal jobban vágja, mint én, mivel ez tipikus lekoptatós duma. A szex nem jelentett semmit, köszi.
- De most igen.
Határozottan bólintott, miközben belökte a Pub oldalát. A leghangosabb és legnagyobb társaság felé tartottunk, Zayn előreengedett az asztalok között, amikor hirtelen, oldalról betámadta egy hullámos, vörös hajú lány. A nyakába vetette magát és egy egyszerű mozdulattal – mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne – megcsókolta. MEGCSÓKOLTA! Az állítólagos pasimat, aki legalább már négy kerek perce annak vallja magát. Az első gondolatom az volt, hogy lehúzom a csajt a hajánál fogva a földre és addig rúgom, ameddig nem fog könyörögni.
- Végre hazajöttél, milyen az élet Londonban Bradford Bad Boy?
Bradford mi? Annyira tudtam, hogy nem szabadott volna hagynom magamat!
